2013. március 11., hétfő

Palacsinta káposztával, napon aszalt paradicsommal.


Egyszer volt, hol nem volt... (long time ago...) volt egyszer egy receptverseny. Kiszúrtam magamnak néhány látványos, és frappáns receptet. Az akkor még nem "Nassoló Naplopónak", hanem Farkas Bettinek hívott Gasztropajtim szintén nevezett néhány recepttel. Azóta sikeres blogger lett belőle. Nemes ellenfelekhez híven, rendesen lájkoltuk is egymást, de a szerencse nekem kedvezett. Ellenfelekből, barátokká váltunk, és gasztro-kapcsolatunk azóta is töretlen. Élünk egymás ötleteivel, és kikérjük a másik tanácsát is.
Örültem, mikor megláttam, hogy barátom játékra adta buksiját. Két kicsiny gyermeke, családja mellett, mire is adhatta volna? Illő tisztelettel, szeretetből, és becsületből beszálltam én is a születésnapi játékba. Mivel második születésnapról van szó, rögtön két recepttel, ugyanarra a témára. 
Az első recit, barátom blogjáról kölcsönöztem, élve a bátorítással, és azzal, hogy kötelezővé tette a recept koppintást. Nem egyszerű Ctrl-C, Ctrl-V megoldással, hanem átalakítva saját ízlésem szerint. Elhatároztam, hogy a hétvégi disznótoros mellé készített párolt káposztába teszek egy kis csavart. Ne egy jó adag nyolcas anyára gondoljatok, mert ha valaki ráharapna, anyázna rendesen. Sokan ettetek már káposztás palacsintát. Ha nem, feltétlenül próbáljátok ki! Isteni! A palacsinta, mint tudjátok, nem csak lekvárral, dióval, túróval, mindenféle öntettel fogyasztható, hanem sós töltelékekkel is. Hallottatok már a hortobágyi palacsintáról? 
Na ugye, hogy ugye!

Sütés sztereóban, és az eredmény.
A palacsinta tésztájának kikavarásával kezdtem. A massza kavarásában nagy segítségemre van minden alkalommal R2-D2 (artuditu) a házi robot. Teljesíti a rá bízott feladatot, nem dumál vissza, tehát ideális alkat. Az eredeti palacsinta tészta recepttel szemben, amit a Nassoló Naplopó weboldalon kukkantottam meg, nem tettem hozzá vaníliás cukrot, mert sós palacsintába az nem illő. Tettem viszont bele, kevés édesítőszert, és pár csepp rumot. Hiába! Én így szeretem. A család nagy étkű. Két fejlődésben lévő fiam, egy ültő helyében, akár öt palacsintát is le tud nyomni, így nem csak mintát kell eléjük tolni. Minimum harmincat, ha nem akarok szégyenben maradni. 

Sül a csintalan palacsinta.
Jó szolgálatot tesz ilyenkor a két, palacsintás serpenyő. Ezekkel, ha palacsintás király nem is leszek, de gyorsan elő tudom állítani sztereóban, a megfelelő mennyiséget. De először ki kell kavarni a masszát. 
Ebbe kell fél kiló liszt, 5 tojás, kávéskanálnyi só, ugyanennyi édesítőszer, 7 dl. tej, 3 dl. szóda, vagy ásványvíz, 1 dl. étolaj, és egy hármas rum. Nem minden palacsintát csinálok így, de ezt így készítettem, és nem bántam meg. Azt sem, hogy a később sorra kerülő, nyáron eltett, napon szárított paradicsom, fokhagymás, rozmaringos fűszerolaját csorgattam a masszába. Rövid robotolás után, félretettem. 



Hozzávalók a káposztához.
Jön a párolt káposzta. Néhányan tudják, hogy paradicsom, káposzta, és bab függő vagyok. Ha egy készülő ételbe a három közül legalább kettőt bele tudok csempészni kedvenceimből, az már hab a káposztán! (Látjátok! Megint kettő! Elvégre a második szülinap!) Előkerül a másik robot, (nevezzük egyszerűen 3PO-nak) ami az univerzum összes nyelvjárásában tud káposztát, hagymát, és minden mást szeletelni. A párolt káposzta receptjét, 1 fej káposztára adom meg, mert mivel igen sokoldalú étel, nem kell félni, hogy nem fogod felhasználni a maradékot. A fej káposztát legyalulom, vagy mint ebben az esetben lerobotolom, besózom. 3 fej hagymát, néhány derezd fokhagymát vékonyra szelek, apróra vágok. Szoktam hozzá alma, vagy körteszeleteket is adni. Nagyobb fazékban, (1 fejnek, min. 10 literes kell) forró olajon, először a hagymát, majd a káposztát is dinsztelni kezdem. Hozzáadok, másfél, 2 dl száraz fehérbort, szemes, vagy őrölt köményt, friss borsot őrlök rá, és kevés csombor, (borsikafű) és kevés kakukkfű is mehet bele. Megkóstolom! A csomborral vigyázz, mert erőteljes fűszer! A káposzta kellemetlen puffasztó mellékhatását, viszont kitűnően kordában tartja. Fedő alatt párolom, közben készülhet a palacsinta. Van egy praktikus megoldás, amit feleségem vitt sikerre, tudnillik, a serpenyőre, vékonyan, ecsettel viszi fel azt a kevés olajat, ami feltétlen kell a csintalan, palacsinta sütéséhez. Az első néhány próba után, már az is megy, hogy mekkora mennyiségű massza kell, a két különböző méretű serpenyőbe, és viszonylag gyorsan kész a kívánt palacsintahegy. 
A káposzta is lassan kész. Kevés édesítő, fehérbor, vagy almaecet kerül még hozzá, a szeletelt alma, meg a félretett aszalt paradicsom, ami már a múlt nyár óta vár beteljesülő sorára. Mivel végig fokhagymás, rozmaringos olajban állt eddig (van olyan is, amit bazsalikomos, oregánós olajban tettem el) nem sokat kell puhulnia. Annyi ideig viszont szükséges együtt párolni az anyagot, hogy a paradicsom, kellemes aromája, a káposzta egészét átjárja.

Káposztás palacsinta "Gasztropajti módra"
A palacsinták megsültek, a káposzta kész, már csak annyi hiányzik, hogy mindenki tekerjen kedvére. Készültem! Gasztropajtiéknál, ez a mennyiség, épp megfelelő arra, hogy két nagyétkű fiam, és szeretett feleségem, valamint saját, szerény étvágyamat kielégítse. 
Jutalmul, pedig kaphatok egy táblácskát a nyakamba azzal a felirattal, hogy "Gasztropajti, a palacsintás király" De előbb örömmel nassolok még az általam készített aszalt paradicsomos, párolt káposztával töltött palacsintából. 
Boldog Szülinapot Barátom! 

Párolt káposzta, napon szárított
paradicsommal, tükörtojással.
(update)




Ui: Nem lennék Gasztropajti, ha nem adnék egy kis ráadást is. Az imént leírt káposzta nem csak a palacsintába tekerve fenséges. Ki lehet próbálni tükörtojás mellé is. Én megtettem!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése