2013. január 11., péntek

Bolognai spagetti. Áron fiam kedvence.

Ha meghalljuk a bolognai kifejezést, rögtön a spagetti jut eszünkbe. Ez életünk, egyik legnagyobb tévedése. A bolognai spagettinek ugyanis, semmi köze az észak-olasz nagyvároshoz.


Spaghetti alla bolognese. Bolonyában ne keressétek!

A spagetti, durumtészta, nápolyi eredetű. Valószínű az arabok révén került Itáliába, ahol talán Európa legszélesebb tésztaválasztékát kínálják. Mind a kereskedelemben, mind a házilag, a Mammák által készített pastát. Mindezt nem az ujjamból szoptam. " A Spaghetti alla bolognese sosem létezett. A spagetti egy dél-itáliai száraztészta, miközben Bolognában mi friss házi készítésű tagliatellét használunk" - írta Stefano Bonilli, neves gasztroszakember. Tehát, ha Bolognába utazol, ne keresd a bolognai spagettit!  Mint ahogy a parizert sem találod meg Párizsban!
Ismert étel viszont, egész Európában. Skandináviában, Angliában is a kedvencek közé tartozik. Úgy ahogy nálunk is.

A legfőbb alapanyag.



Áron a kisebbik fiam. Nem is emlékszem rá mióta, de nagyon régen legfőbb kedvence a spagi. Több alkalommal volt szerencséje cseregyerekként, valamint néptáncosként idegen honban tölteni néhány napot családoknál. Jobb esetben le is informálták az érkezőket, és megkérdezték, "mit szeretsz kisfiam?" Minden alkalommal első helyen szerepelt a bolognai. És mindenhol ismerték. 



Jócskán megnőtt a fiatalúr, de a spagetti a kedvence maradt. 
Furcsa dolog ez. A paradicsomot nyersen, semmi pénzért meg nem eszi. 
Szósz formájában viszont imádja.
És akkor elérkeztünk, a bolognai szósz legfőbb alapanyagához, a paradicsomhoz. A jó szószt, friss paradicsomból készítem. Lehet sűrítettből is, de csak ha nincs más. A mártás egy finom, fűszeres ragu, melybe kerül hagyma, fokhagyma, zeller, petrezselyem, és bazsalikom. Ritkán teszek bele még, nagyon apró kockára vágott sárgarépát is.

A raguhoz való alapanyagok:
Hagyma, fokhagyma, bazsalikom,

 petrezselyem.

De a bazsalikomnál álljunk meg néhány szóra! Minden paradicsomos ételnek elengedhetetlen kelléke. Jól bevált páros! Szoktam hozzá tenni kevés száraz fehérbort is, ami egyáltalán nem ront rajta.
Személyes tapasztalataim alapján, a taljánok nem eszik annyira bő raguval a tésztákat mint mi. 
Jó házasokhoz méltón, mi is Velencében (Mestre) voltunk nászúton. Igaz, hogy jóval később, mint valójában kellett volna, de hát az anyagiak... Örülök, hogy láthattam ezt a gyönyörű várost, ráadásul karnevál idején.

Fogyasztás során össze lehet 

keverni, a tésztát a raguval.

Félpanziós ellátásban volt részünk, ami azt jelentette, hogy vacsorát a hotel éttermében fogyasztottuk el. Szóval! Az a pasta, amit ott kaptunk, nem a mi ízlésünknek van kitalálva. Nekem ízlett, de a svédasztalhoz szokott honfitársaink jó Magyar szokásnak megfelelően, keményen anyáztak.
De ez így volt, szinte mindenhol, szerte Európában, ahol nemzetünk fiaival, lányaival együtt töltöttem néhány napot. A Magyarok, gazdagabb raguval kedvelik a tésztaételeket!


Bolognai spagetti, ahogy Áron

 szereti. Bőséges raguval.
Visszatérve az Olasz tésztára. Nekem mindenhol ízlett. Igaz, hogy ragut szinte minden esetben mikroszkóppal tudtam csak felfedezni a tésztákon. Az is igaz, hogy mindenhol, frissen készített tésztát kaptunk. Nem száraztésztát megfőve! Helyben gyúrva, vágva, főzve, pár perc alatt.
Bolognai spagettit viszont sehol nem ettem Olaszországban. Itthon annál többet! Már csak azért is, mert családom kedvencei közé tartozik. Az egyik legkönnyebben elkészíthető étel! Na nem úgy, hogy megpirítom a húst, és rádobok egy tasak fixet! Ez a legnagyobb szentségtörés lenne! Ha már a húsnál tartunk. Eredetileg marhahusiból csinálják, de lehet szinte bármiből. Pulykából, nyúlból, marhából, sertésből. 



Darált sertés, marha, vagy

 pulykahúsból is készülhet.
Az Olaszok pancettát  (bacon) is adnak hozzá. Mindegyikből finom. A fűszerezés, viszont majd mindig állandó. És az elkészítés is.
A hagyma apróra vágásával kezdem. 
A fokhagymát kés lapjával szétnyomom, majd azt is felaprózom. Ha teszek bele, a zellert, és sárgarépát, azt is kockázom. Nyugodtan próbáld ki!  A paradicsom is kockákra van vágva. 

Eredetileg így eszik. 
Kanál 

segítségével tekerik a villára.
Ez utóbbit, meg is hámozhatjuk, de nem muszáj. a friss fűszernövényeket is felaprítom, és mehet minden a serpenyőbe. A következő sorrendben: Kevés olajon, a hagyma párolva, majd jöhet a fokhagyma. Ezek után a répa, és zellerkockák, majd a paradicsom. Felöntöm kevés borral. A darált, vagy nagyon apróra vágott husit is hozzátesszük. Kevés só, őrölt bors, és a zöld fűszerek is mehetnek bele. A bazsalikom, és petrezselyem. Ha nincs friss,  akkor saját szárítású.
Van amikor a zellert is szárított formában adom hozzá, de készült már szárzellerrel is a ragu. Vizet nem igényel. Épp elég a paradicsomból, és a húsból kifőtt lé. Ha viszont nagyon sűrűnek találod tegyél hozzá. Van, aki bővebb lére engedi. Ezt tanácsos később keményítővel sűríteni kicsit. Nagyon rövid idő alatt kész lesz. Addig bőven megfő a tészta is. Akár spagetti, akár tagliatelle. Jó makarónival is.
A tálalásnál pedig megszórjuk egy kis reszelt parmezánnal. Eredetileg! Kishazánkban, viszont, gyakorlatilag bármilyen sajtot reszelhetnek rá. Úgy sem eredeti bolognai. Merthogy az nem is létezik!


Tudom, tudom! Most azt várjátok, írjam le a hozzávalókat. Bevallom, nekem mindig ez a legnehezebb feladat. Ösztöneimre hallgatva, mindig meg tudom saccolni a mennyiségeket. Mérlegelni csak a sütiket kell. Meg a kolbászt! Megpróbálom mégis kielégíteni igényeteket, így itt a recept:

1 kg. száraztészta (spagetti, tagliatelle, makaróni) 
1/2 kg. darált hús
1/2 kg. paradicsom
1/2 kg. hagyma
5 gerezd fokhagyma
3 szál sárgarépa
fél zeller, vagy kevés szárzeller
kis csokor bazsalikom, petrezselyem
só, bors, 1 dl. fehérbor
tálaláshoz reszelt parmezán, vagy más sajt

Ez a mennyiség, egy kisebb vendégseregnek is elegendő. Látszólag! Mert nem ismeritek Áron étvágyát!





Ezen az oldalon, ez volt az első bejegyzésem. Amolyan induló próbálkozás, amit mégis sokan megnéztetek. Köszönöm! Az érdeklődésnek köszönhetően határoztam el, hogy folytatom próbálkozásaimat, és komolyabban belevetem magam a blogok írásába. A dátum tehát 2013.01.11. Kíváncsi vagyok, egy év múlva, mennyien olvassátok bejegyzéseimet? Remélem, sokan!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése