Már megint pizza?

Igen, már megint!  Sokkal ritkábban ugyan, mintha pizzasütödét üzemeltetnénk titkon a nappalinkban, és lakásétteremként fogadnánk a mindennapos, kedves vendégeinket. Tény, hogy családom ifjabb tagjai szíven melegítenek fel időnként egy-egy félkész korongot mikróban, vagy a nemrég beüzemelt halogén sütőalkalmatosságban. 
Azért a hazai az más! Mindezekkel tisztában van mindenki a családomban is, de kellett egy különleges apróság is ahhoz, hogy nejem éppen most, pizzakészítésre adja fejét.

Leszoktam már ugyan a dicsekvésről, de nejemnek büszkén megmutattam a múlt héten, receptjeimért nyereményként kapott pizzavágó készletet, ami egy kör alakú deszkát, valamint egy pizzaszeletelőt tartalmazott. Ha nem dicsekedtem volna, akkor is észrevette volna természetesen, mert nincsenek titkaink egymás előtt. Megpendítette ugyan, hogy "akkor hétvégén felavatjuk" de töredelmesen bevallom, ez a mondat akkor elsiklott a fülem mellett. Mint ahogy elsiklott az is, hogy egyik barátom, talán izraelita vallási szertartásra szintén alkalmasnak találná a pizzakorongot, nyilvánvalóan nem az eredeti nemes cél szem előtt tartásával. 

Beüzemeltük tehát, az új szerzeményt.

Lássuk akkor először, az eredetinek tartott pizzatészta receptjét, ami alapján nekikezdtük!

Pasta per la pizza:

500 g. liszt,
2,5 g. élesztő,
kávéskanál cukor,
3 kanál olíva olaj,
1 kávéskanál só,
300 ml. víz.

Az élesztőt, enyhén cukrozott, kézmeleg vízben "beoltjuk."
Ezután elkeverjük a lisztet a  sóval, az olíva olajjal, valamint a felfuttatott élesztővel. 
Összegyúrjuk, és egy órát kelesztjük letakarva.
Újra jól átdolgozzuk, és golyókat formálunk belőle, amiket további negyed óráig kelesztünk. (fóliában, néhány napig tárolható így a tészta)
A tésztákat kör alakban, vagy a tepsi formájára kinyújtjuk, illetve kézzel formázzuk.
Enyhén beolajozott sütőpapíron tepsiben, vagy kemencében sütjük ki miután a feltéteket ráhelyeztük a pizzára. A sütési idő 25-35 perc, a pizzatészta vastagságától függően.
A leírt mennyiség így 2 testesebb, vagy 3 vékony pizzára elegendő, a feltéteket pedig mindenki szabadon választhatja meg, saját ízlése alapján.

A feltétek is rendkívül változatosak lehetnek. Ebben tehát nincs határ. Néhány eredetinek tartott olasz ízesítésű pizzát azért felsorolok. A legegyszerűbb, és talán a legősibbek egyike a margherita pizza. Ezt az Olasz nemzeti színekben pompázó pizzát, Margherita királyné látogatásának örömére készítette először egy nápolyi séf, a lehető legegyszerűbb módon. A pizzatésztára paradicsomot, mozzarellát, és bazsalikomot tett, és az így elkészített pizza rögtön el is nyerte a királyné tetszését.
Pizzafeltétként rengeteg anyagot használhatunk. Olasz honban tengerparti ország lévén, népszerűek a tenger különféle gyümölcseivel, de a húsok, és sonkák kombinációival, a sajtok sokszínű felhasználásával, de a vegetáriánusok kedvére szabott pizzák is rendkívül kedveltek. 

A pizza, elsősorban a kalandozó kedvű olasz legények miatt, szerte a világban gyorsan elterjedt. Népszerű lett a világ nagyvárosai mellett, a családok háztartásaiban is. Viszonylag gyors, kevésbé igényes, mégis nagyon finom étel.

Számtalanszor készítettünk már saját konyhánkban is különféle pizzákat, melyekről többször is írtam már. 

Legelőször, egy nagyon egyszerű tepsis pizzáról. 
Készítettünk már mini pizzácskákat is.
A mediterrán, de az ananászos pizza sem maradhatott ki.
 A pizza nem élvezhető természetesen, egy kitűnő pizzaszósz nélkül sem. 
Talán legközelebb mégis a töltött pizza (calzone) áll szívemhez.

Mint ezekből is kitűnik, nem vagyunk járatlanok a pizzakészítés fortélyaiban sem feleségem, sem én. Én még ugyan, egy idő óta csupán kímélő üzemmódban, csak szemmel, valamint ízlelőbimbóimmal, és rutinommal követem a konyhai munkát, és mivel időm bőven van rá, igyekszek minél szebb fotókat készíteni cikkeim illusztrálására.

Adós maradtam még a legutóbbi pizzasütés kétféle ízesítésű pizzájának leírásával.
Az egyik korongot, a pizzaszósz felvitele után, sonkával, kukoricával, majd reszelt sajttal borítottuk a sütőbe kerülés előtt, ahol 25 percig árválkodott.
A második pizzára a pizzaszósz mellett, ananász, reszelt párizsi, kukorica, és reszelt sajt került, mielőtt hőkezelésben részesült volna. 
Mindkettő nagyon finom lett, és a reszelt párizsival készítettet ínséges időkre is bátran merem ajánlani. Csirke far-hátból egyenlőre még nem készítettem pizzát, de már gondolkodom a receptjén!
Addig is, érjétek be ezekkel. Egyik sem drága, és mint minden pizza ez is nagyon tápláló, finom étel. Ráadásul, még gyors is. ÁFA sincs rajta. Étvágyunk is van hozzá, akkor mi kell még?