Kaszinótojás, franciasaláta talpon.

Ami látványos, de mégis nagyon könnyen elkészíthető. 
Fiatal koromban, amikor Szegeden jártam, mindig látogatást tettem az Imbiszben. Az aszpikos, akkor különlegességnek számító kaják mellett, mindig kértem kaszinótojást is. Mindaddig, míg meg nem csináltam magamnak. Már akkor sem kutattam recept után, hanem mentem saját fejem után, és már elsőre jobban sikerült a vártnál. A hidegtálak, az aszpikos ételek iránti szerelmem megmaradt, de mivel én szeretem őket egyedül a családban, ritkán készítek. 
A kaszinótojással kapcsolatban más a helyzet. Ez nem aszpikos, és ezt nem csak én kedvelem. Ha ilyesmit csinálok, le kell lakatolni a hűtőt, mert ha nem vigyázok, gyorsan bottal üthetem a nyomát!
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy most sem sima hétköznapi ebédre készült, hanem szülinapi vendégjárás attrakciójaként. Elő, vagy utóételként is megállja a helyét, de bármikor rá lehet járni. És ha az étrendben szerepelnek nehezebb kaják, (és egy szülinapi menüsorban ez természetes,) akkor tapasztalatom szerint, mint minden hideg, tejfölös étel, ez is megnyugtatja a gyomrot, és helyet csinál a következő fogásnak, vagy a sütiknek. Ennyi bevezető után rátérnék a dőlt betűs részre, ami nálam a lényeg. Nem úgy, mint a különféle szerződésekben, ahol a dőlt, apró betűket sokszor el sem olvassák, pedig fontos lenne!

Hozzávalók:

A franciasaláta ágyhoz:

1 kg franciasaláta alap (gyorsfagyasztott) 
1 db kápia paprika, vagy más színes paprika,
2-3 db alma,
5-6 db apró csemegeuborka,
1 nagy pohár tejföl, (850 g.)
1 nagy kanál mustár,
kevés őrölt bors, ízlés szerint,

5 db tojás, (a sárgája szétnyomva, a salátába keverve, a fehérje felkockázva) 
kevés só, vagy ételízesítő.

A tojáshoz:

10 db tojás,
ételízesítő,
szárított petrezselyem zöld,
kevés őrölt pirospaprika,
2 kanál tejföl.

A vegyes zöldséget sós, vagy ételízesítős vízben megfőzzük. Közben kockákra vágjuk a meghámozott almát, az uborkát, a tojás fehérjét, és a színes paprikát. A paprikát a legvégén hozzáadjuk a vegyes zöldséghez, és együtt leszűrjük. A paprikát elég egy pillanatra blansírozni, mert nem cél a megfőzése. Mikor lecsöpögött a vegyes zöldség, hozzákeverjük a tejfölt, a villával szétnyomott tojás sárgáját, a kockázott csemege uborkát, és az almát. Mustárt, őrölt borsot is keverünk bele, és sót, vagy ételízesítőt teszünk hozzá ízlés szerint. Más esetekben nagyon ételízesítő ellenes vagyok, de ebbe én is teszek, módjával. Hűtőbe teszem, és közben keményre főzök 10 tojást.

Mikor kihűlt megpucolom őket. (A tojások két végét feltöröm, majd megbontva, megmarkolva belefújok. Így a tojás héja alatt lévő hártya alá levegő kerül, és lényegesen könnyebb megpucoválni!) A tojásokat hosszában kettévágom, és kifejtem belőle a sárgáját külön edénybe.

A sárgáját villával szétnyomom, majd tejföllel, ételízesítővel, kevés őrölt pirospaprikával, szárított petrezselyem zölddel jól elkeverem. Viszonylag sűrű masszát kell kapni, amit a tojás kifejtett sárgájának helyére töltök vissza. Ezeket a közben ismét megkóstolt, esetleg újra fűszerezett franciasalátának (amit nem túl magas tálba halmozok) a tetejére fektetem úgy, hogy vigyázok, a töltött tojások ne szennyeződjenek. Petrezselyem zölddel, más, színes zöldségekkel, de a maradék fűszerezett tojássárgájával is díszíthető a hidegtál.

Mint azt bizonyára észrevettétek, egyáltalán nem használtam majonézt. Ilyenkor, amikor siet az ember, nem lehet gyorsan kikutyulni a majonézt, a boltit meg túl drágának tartom. Amelyik pedig olcsó, az olyan is! Én a régen bevált, saját, tejfölös, főtt tojásos módszeremet használom mindig, és ebben soha nem csalódtam. Ugye milyen egyszerű? Csak halkan teszem hozzá, hogy nagyszerű is!