2013. január 22., kedd

Abáló kincsei pikánsan.. avagy pájsli, vagy tunkedli. Vagy egyszerűen, szalontüdő.

Ebben a csúnya időben mit tegyen az ember? Ülök a gép előtt, és igyekszem tartalmasan kihasználni a napot. Nem azt ami süt, mert nem süt. A táguló időre gondolok. Na nem univerzális méretekben, csak saját léptékkel. 



Az eredeti kép, a receptkönyvből.
Kicsit bővebb lére engedték, de
azért nincs "öri hari"!
Bejegyzésemnek aktualitása is van. Pont öt éve vetettem, akkor még papírra ezt a leírást. Tulajdonképp akár "önfényezhetném" is magam. Ez volt az első receptem, ami receptkönyvben, nyomtatásban megjelent. És nem is egy! Rögtön három. Igaz, kis csalafintaságot vetettem be, mert egy személy, csak egy recepttel jelentkezhetett. Kijátszva, az éber zsűri figyelmét, Feleségem, és Áron fiam nevén küldtem be a másik kettőt. Nagy volt a meglepi! Mindet megjelentették. 

Én így csináltam. Grízgaluskával.
Első publikálás, frenetikus sikerrel. Nekem legalábbis jól esett. Ne higgyétek, hogy nagyképű vagyok, ezért máris visszaveszek szélesvásznúra állított arcomon.
Épp disznóvágás környékén jártunk, amikor megszületett receptem gondolata. Mint annyi mást, ezt is többször lejátszottam fejben. Érdemes időnként gondolkodni. 

Vén fejjel, természetesen a kellő rutin hatására is, kialakult bennem egy szinte hihetetlen tulajdonság. Minél többet foglalkoztam a kajákkal, - akár gondolatban is - annál többször kezdtem érezni az ízeket. Meg az illatokat. Felidézni magamban. 

Akár pirítóssal is fogyasztható.
Különösen nyáron, mikor tárva-nyitva, ablak-ajtó, az illat alapján be tudom azonosítani a negyedik szomszédban készített ételt is. Ez nem mindig jó! És most nem csak arra gondolok, amikor Dr. Kozmát is meghívják vendégségbe. Nincs annál szörnyűbb szag, mikor nem adnak elég naptejet a kajához, és leég! Ez a különbség a szag, és az illat közt.
Megint kalandozok! Még a végén úgy járok mint Kolumbusz. Igaz, hogy vissza is kanyarodhatok eredeti célomhoz. Kolumbusz Amerikát fedezte fel, én pedig az "abáló kincsei pikánsan" nevű ételt találtam ki.
Mit rejt az elnevezés? Egy finom ételt, amit disznóvágás táján lehet elkészíteni. Akkor állnak rendelkezésre az alapanyagok. A tüdő, a szív, a fül, fehér máj, és egyéb kincsek, egyenesen az abálóból. Disznóvágáskor, mindig kisebb sor áll az abáló előtt. Mindenki csipet sóval, kenyérrel, vagy anélkül próbálja megmenteni a legjobb falatokat. Biztonsági zárat ugyan nem tudok barkácsolni az abáló  fedelére, de nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy a kincsekre én formálok igényt. Ezt szigorúan ellenőrzöm is. Persze az Ő érdekükben, mert ha bezabálják a finomságokat, miből készítem el a kaját? Mennyél a henteshö! Mondhatnák. De nem mondják, mert jó kiscserkész módjára éberen őrködöm! Így megmaradnak a "kincsek" és hozzáfoghatok a finom ételhez.
A jól bevált Ctrl C - Ctrl V megoldás következik, és máris itt a recept. Ez is saját tulajdon, nem kell a jogi következményektől tartanom!
 


A megjelent recept.


Hozzávalók: Az abálóból:  1 db. tüdő, 1 db. szív, 1 db. nyelv, 1 db. fül.
Egyéb hozzávalók: Kevés zsír, vagy olaj, só, bors, házi csalamádé, vagy savanyú uborka, 1 kanál mustár, 2 nagyobb fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 db. sárgarépa, 3 db babérlevél, 2 - 3 citromkarika, 1 nagy pohár tejföl, 4 kanál liszt, csipet majoránna, petrezselyemlevél.


Elkészítés: Az abálóból kivett, meghűlt "kincseket" kisujjnyi csíkokra vágjuk. A nyelvet előtte megpucoljuk! A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a fokhagymát kés lapjával megtörjük, apróra vágjuk, majd kevés zsiradékon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a húsféléket / egyszerre, mert az abáló előfőzte, és így kb. azonos a főzési idejük /. Az abálóból vett lével felöntjük, annyira, hogy a húsokat ellepje. Babért, maréknyi apróra vágott csalamádét, vagy 2 db. savanyú uborkát, vékony karikákra vágott sárgarépát, négybe vágott citromkarikát héjával, kevés majoránnát, friss, vagy szárított petrezselyemlevelet, kevés mustárt adunk hozzá. Sóval, frissen őrölt borssal ízlés szerint ízesítjük. Kb. 30 percig főzzük. Tejfölből, lisztből habarást készítünk, amit 1 merőkanálnyi főzőlével felengedve, csomómentesre keverünk. A habarást hozzáadva még 10 percig főzzük.
Köretként adhatjuk hozzá a hurkából és töltött káposztából maradt rizst, zsemlegombócot, főtt orsó, vagy más tésztát, galuskát, én viszont legjobban grízgaluskával! szeretem.
Tálaláskor ne felejtsük el a tejfölt sem, hogy mindenki kedvére meglocsolhassa.

 




Tejföllel a legfinomabb.
O tempora! O mores! Kiáltana fel Cicero, de nem lenne igaza!
Egyetlen bejegyzésemben sincs semmi lopott cucc! Minden saját, lökött agyam szüleménye, két (másfél) kezem munkája! Ezt büszkén vállalom! Mivel több receptes oldalnak is tagja vagyok, találkozok furcsaságokkal. A minap például azzal, hogy valaki az állítólagos reggelije képét, ami egy szelet lila hagymás zsíros kenyér volt, (szóval azt is!!!), az internetről tölti le. Noooormááális? Hiába! Különbözünk! Ez most onnan jutott eszembe, hogy néhány hete saját képemmel találkoztam, a más által feltett recept mellett. Nem csináltam belőle ügyet. Még csak említésre méltónak sem találtam. Jól esett volna viszont, ha megjelölték volna a kép forrását. Úgy illett volna! Igaz?
Kalandozásnak vége! Egyenlőre.
Annyi feladatom maradt, hogy jó étvágyat kívánjak! Ja meg az, hogy elmondjam: Ezt az ételt nem csak disznóvágáskor lehet elkészíteni, mert hála kedvenc hentesünknek, be lehet szerezni más időben is az alapanyagokat. Na meg annyi, hogy nem csak az általam favorizált körettel lehet ám megenni az abáló pikáns kincseit. Lehet rizzsel, tésztával, polentával, zsemlegombóccal, de knédlivel is. Legközelebb ez utóbbival próbálom ki. Valószínű a közelgő XIII. Gyulai Böllérnapon. Az is lehet, hogy nem "abáló kincseinek" fogom hívni! Lehet, hogy egyszerűen csak pájslinak, tunkedlinek, vagy még egyszerűbben szalontüdőnek!


          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése