Ha farsang, akkor fánk.

Nincs farsang fánk nélkül.

A farsang a mulatozás, a vidámság, a lakomák időszaka, ami a húsvét előtti utolsó keddig (húshagyó kedd) tart, majd jön hamvazó szerda, a nagyböjt első napja, valamint torkos csütörtök, amikor a felgyülemlett maradékot megeszik, böjt ide, böjt oda. Néhány étterem ezen a napon, a hagyományra alapozva jelentős árengedményt ad ételeiből.

A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége a farsangi fánk, amit még a kezdő háziasszonyoknak is illik évente legalább egyszer, ebben az időszakban elkészíteni. A bonyolultabbnak tartott szalagos fánkon kívül számtalan recept közül lehet választani. Kelt tésztás, és lényegesen egyszerűbb, sütőporos, könnyű, tejfölös, gyors fánkok receptjei állnak rendelkezésünkre.

A fánkhoz hasonló süteményt, már az ókori Egyiptomban is ismerték. A fánk európai elterjedését két legendához kötik.

Az egyik szerint, Marie Antoinette királyné, egy általa rendezett farsangi bálról megszökve elvegyült a nép közt, és megéhezve vett egy fánkot. Ez annyira megízlett neki, hogy kísérőjével megvetette az egész kosárral, majd visszatérve palotájába magához rendelte a fánksütőt, és saját cukrászának megtaníttatta a fánk készítés fortélyait. Mivel egyszerű, olcsó sütemény, hamar népszerűvé vált.

A másik legenda szerint, egy harcias özvegyasszony bizonyos Frau Krapfen, férje pékműhelyét tovább üzemeltette annak halála után. Szerették az áruját, de egy alkalommal annyira felbosszantotta egy vevő, hogy a keze ügyében lévő kenyértésztával képen akarta vágni a szitkozódó kuncsaftot. A tészta célt tévesztett, és a forró zsiradékban landolt, ahol pillanatok alatt aranybarnára sült. Így született az első fánk a bécsiek szerint, amit azóta is Krapfennek neveznek.

Hazánkban először az ország nyugati területein terjedt el a fánk a XIX. században, de már az 1600-as évek elején is szolgáltak fel fánkot egy lakomán, az írásos emlékek szerint.

A farsangi fánk elkészítésének két módját ismertetem, és a receptek közül mindenki kiválaszthatja a neki legjobban megfelelőt. Az első recept, ami egy gyors, tíz perces fánk lényegesen egyszerűbb. Ez inkább az amerikai fánkra (donut) hasonlít, tölthető is, könnyű tésztájú, finom csemege. 

A 10 perces tejfölös fánk hozzávalói:

30 dkg. liszt,

0,5 tasak sütőpor,
nagy csipet só
1 tojás,
3 evőkanál édesítőszer, vagy porcukor,
1 tasak vaníliás cukor,
3 evőkanál tejföl,

0.5 cl rum, vagy pár csepp aroma,
bő fél liter étolaj a sütéshez.

Elkészítése: 

Egy tálban simára keverjük a tojást az édesítővel (szorbit) vagy a porcukorral, a vaníliás cukorral, a tejföllel, és a nagyobb csipetnyi sóval. Hozzáöntjük a rumot, vagy pár csepp aromát, majd a sütőporos lisztet. Lisztezett kézzel jól összedolgozzuk, majd lisztezett felületen fél centi vastagságúra nyújtjuk. Ha a könnyebb megoldást választjuk, még nyújtani sem muszáj, mert kanállal is közvetlenül, a közben felforrósított olajba szaggathatjuk. Az első sütést előfordulhat, hogy fedő alatt kell végeznünk, de nem minden esetben. A fánkocskák maguktól megfordulnak, de legyen kéznél szűrőkanál, amivel fordíthatjuk is a fánkokat.

Lehet szaggatni lisztezett 6 cm. körüli pogácsaszaggatóval is, így szebb, egyenletesebb, gusztusos sütiket kapunk. Figyeljünk, mert gyorsan megsülnek! Konyhai törlőre, vagy szűrőbe szedjük a megsült fánkokat, hogy az olaj leitatódjon, lecsöpögjön róluk. Cukrászfecskendővel lekvárt, mogyorókrémet tölthetünk a fánkokba. Használhatunk diabetikus baracklekvárt is. Porcukorral vagy finom szemcsés szorbittal megszórva tálaljuk.

Mint a receptből kiderült, ezt a fánkot cukorbetegek is fogyaszthatják, természetesen módjával, mert nem csak a cukor, hanem a szénhidrát túlzott bevitele is növelheti a vércukor egészséges szintét!

Gyermekkoromban, ez volt a legfinomabb  csemegém.
A megmaradt, fura alakú széleket is kisütöttük, és ádáz harc dúlt egy - egy  darabért.

A másik recept, egy több évtizedes múltra visszatekintő írás, ami a hagyományos fánk készítését ismerteti. Kisebbik fiam óvónénijétől származik a recept, és a gyerekekkel közösen sütötték évekkel ezelőtt farsangkor.

Hozzávalók:

0.5 dl. tej,
1 ek. cukor,
5 dkg vaj,
3-5 dkg. élesztő,
2 tojás,
2 csipet só,
1 kupaknyi rum, (vagy pár csepp aroma)
kb. 70 dkg. liszt.

Elkészítése: 

A langyos tejbe beletesszük az 1 kanál cukrot, és az élesztőt belemorzsoljuk. Szétválasszuk a tojásokat, a sárgáját a tejbe tesszük, a fehérjét külön felverjük, és így adjuk a tejhez a rummal, és a sóval együtt. A masszát kikeverjük, és hozzászitáljuk a lisztet. Addig dagasztjuk, amíg szép, sima tésztát kapunk. A vajat az edény falára kenjük, és tovább dagasztjuk a tésztát, míg az teljesen sima lesz. Végül kilisztezzük az edényünket, és a tésztát is körben, majd kb. 30-40 percig letakarva kelni hagyjuk.
A tésztánkat kelés után egy abroszra borítjuk, és kézzel szétterítjük, majd összehajtjuk, és ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles pohárral kiszaggatjuk, és 15 percig ismét kelni hagyjuk. Forró olajban kisütjük, szükség esetén fedőt készenlétben tartva. Az első sütésnél az olaj fröcskölhet!
Vaníliás porcukorral, és ízlés szerint lekvárral tálaljuk.

Ezt a fánkot is készíthetjük cukor helyett szorbittal, ami gyógyszertárban kapható. Más forgalomban lévő édesítőszer is használható. 

Recept tehát van, már csak a szándék hiányzik ahhoz, hogy finom farsangi fánk készüljön konyhánkban. Bármelyik receptet ajánlom, mert mindkettő alapján elkészítettem saját fánkomat.
Az eredmény, mindkettő esetében kitűnő volt!