Csontleves.

Gyógyulófélben vagyok. A néphit szerint, ilyen esetben a legtöbbet, egy finom leves tehet. Én pedig hallgatok a jó szóra. Az sem mellékes számomra, hogy az átélt agyi infarktus után mindent meg kell tenni saját gyógyulásom érdekében. Tehát fényképezek, és írok. Még akkor is, ha nem ez az első leveske az életemben, de remélem, most sokat köszönhetek majd neki! Csontból csináltuk. Jó sok csontból. Tésztám annyi van, hogy Dunát lehet vele rekeszteni, mert idén már rengeteget nyertem receptjeimmel. Van akár több cég által készített is, tehát válogathatnék kedvemre. (reklámnak itt nincs helye)
A recept sem mai, hiszen többször készítette már a legkedvesebb ápolónő, aki szakmáját tekintve nem egészségügyi dolgozó. Én beszéltem le róla, még kapcsolatunk hajnalán. Szerintem egyikünk sem bánta meg később. Ápolni is hajlandó, ráadásul kitűnően főz, így már csak a recept hiányzik, amely alapján elkészült a leves. Az pedig az alábbiakban olvasható.

Hozzávalók:

marha combcsont, (más csontból is készíthető)
1 fej hagyma, 
3 db. sárgarépa,
2 db. petrezselyem gyökér,
1/4 zellergumó, 
1/4 karalábé,
néhány szem egész bors,
1 kis csokor petrezselyem zöld,
só ízlés szerint.

A csontokat hideg, sós vízben felteszem főzni néhány szem borssal, majd amikor felforrt, és hab keletkezik rajta, azt leszedem. Főzhető sokáig, ugyanis a csont nem fő szét, és akkor jó, ha minél több finom kollagén oldódik ki belőle. Hosszabb idő után hozzáadjuk a zöldségeket, és addig főzzük, míg azok megpuhulnak. Ha nagyobb darabokban tesszük hozzá. akkor ez az idő hosszabb. Ha hasábra, vagy karikára vágjuk őket, akkor ez az idő rövidebb. 

A továbbiakban kétféle módon járhatunk el. Kiemeljük a csontokat, és a kis darabokra vágott zöldségeket a lében hagyva, befőzzük levestésztával. Vagy leszűrjük a leveslét, a zöldségeket azonnal hideg fürdőbe téve, (akkor nem fő tovább, és ropogósabbak maradnak) főzzük bele a tésztát. (ezt, csak a nagyobbra darabolt zöldségek esetében tegyük) Én a külön tálalt leveszöldségek híve vagyok, mert olyankor mindenki azt tesz hozzá, és annyit, amennyit akar. A hideg fürdő azért ajánlott a zöldségeknek, mert akkor a forró léből kiemelve nem fő tovább, és egy darabban marad, nem esik szét a tálalásnál. Általános gyakorlat, hogy személyenként fél marék tésztát, plusz egyet használunk fel. 6 főre tehát négy maréknyi tészta. 

A főtt zöldségek biztosan nem ártottak volna állapotomnak, de valahogy most csak ezt kívántam. Az erős levest, a finom bőséges tésztával. Jól is esett! Remélem, hamarosan magam is képes leszek, ennél sokkal bonyolultabb ételek elkészítésére is, úgy mint régen. Addig marad a fotózás, ami jelenleg az írás mellett, a legkellemesebb elfoglaltság számomra.