2015. június 15., hétfő

Sült tengeri apróhal. CACA риба (girice, gavros)


Aki járt Bulgária tengerpartján a 70-es, 80-as években, a sopszka saláta mellett nosztalgiával emlékszik vissza cacára, a sült tengeri apró halra, (a Horvátoknál girice,  Görögöknél gavros) amit a tengerparton sütöttek, és legtöbbször hajtogatott újságpapírban lehetett (szinte fillérekért) kapni frissen, forrón. Aki megkóstolta, soha nem felejti el! Természetes, hogy voltak finnyásak, akik vagy azért, mert nem szeretik a halat, mások pedig azért nem kedvelték, mert egészben, egyfajta ropiként fogyasztottuk.
A válogatósok a fejét nem ették meg! Most, hogy felszabadultak az emlékek, volt aki úgy gondolt vissza erre a csemegére, mint "tengeri popcornra" (Japánban egyébként az egyik legfinomabb csemege, a még apróbb tenger gyümölcseiből készített ropi szerű rágcsálnivaló!) Nem kellett mellé mustár, vagy ketchup, önmagában, jó sósan tömtük magunkba marékszámra. 
A gyönyörű, homokos tengerpart nem csak erről jut eszembe a hosszú idő távlatából. Ez volt a számunkra egyetlen megengedhető, elérhető, valódi tengerpart hosszú időn keresztül. Máshova nem mehettünk! A volt szocialista blokk nemzetek közti olvasztótégelye, találkahelye a Bolgár tengerpart volt a Balaton mellett, de ezt, a valódi tengerpartot én mégis jobban kedveltem. Fiatal házasként 1980-ban jártam itt először, később már közben megszületett nagyobbik fiunkkal újra. De ekkor már nem éreztük olyan jól magunkat mint először, ugyanaz a tengerpart egész más lett! Másodjára ugyanott, egy lepusztult, leamortizált üdülőhellyel találkoztunk, így az előre eltervezett időt ki sem töltve, hamarabb hazajöttünk.
A caca, és a sposzka viszont ugyanaz volt mindkét alkalommal!
A sopszka salátáról, más bulgáriai élményeimmel együtt korábban írtam, így az itt olvasható.
Valamelyik előző életemben, biztosan tengerparton éltem, mert minden tengeri herkentyűt, köztük természetesen a halakat is imádok! A  CACA риба pedig a legegyszerűbb ételek közé tartozik. Semmi különleges eljárást nem igényel elkészítése, hiszen emlékeim, és a közben átnézett internetes források szerint is, natúr, forró olajban sült halról van szó. Ennek ellenére legközelebb ismét megpróbálom, akkor viszont paprikás kukoricalisztbe forgatva fogom megsütni a halacskákat. Ez kicsit hasonlítani fog ahhoz a gyerekkorom-beli sült keszeghez, amit csak paprikás búzalisztbe forgatva sütöttünk, anno. Ha az is elkészül, csatolom ehhez az íráshoz. 
De akkor jöjjön a  CACA риба!


Nem kell hozzá, csak gyorsfagyasztott tengeri apróhal, amit én az egyik ismert áruházláncban vásároltam 1 kilós csomagban, 1500 Ft. körüli áron. A sütéshez elengedhetetlen a bő, forró étolaj, vagy olíva olaj!  (forrónak kell lennie, mert így őrzi meg ropogósságát a hal, bőségesnek, mert a hideg hal, így nem hűti vissza az olajat)

A fagyasztott hal, előkészítést nem igényel. Bőséges olajban kell megsütni, majd olyan alkalmatosságra kell szedni, ahol kellően lecsöpög. Ez lehet rács, lyuggatott tálca, papírtörlő, vagy szűrő. Tálaláskor citromot adjunk mellé, mert citromlével megcsöpögtetve a legfinomabb. Sózni, csak fogyasztás előtt  szabad. A sült tengeti apróhalat, minden tengerparti nemzet ismeri, fogyasztja. Mindenhol hasonlóan készítik, (van ahol kevés kukoricalisztbe forgatják sütés előtt) csak a neve más országonként. Bulgáriában caca, Horvátországban girice, a Görögöknél gavros. 


És mivel írásaim többsége, különösen akkor, ha múltbéli emlékeket kavar fel, most is megmozgatta agytekervényeimet, így előbányásztam a múltból néhány fotót a Napos Partról, (Слънчев Бряг) és Neszebárról (Несебър)
Jó volt ismét emlékezni!

És, hogy másokban és régi emlékeket sikerült felkavarnom, mi sem bizonyítja jobban, mint barátom a CACA láttán elrohant a boltba apró halat venni, és valószínű most épp azt süti. Jó étvágyat hozzá!



Az egyik legismertebb jelkép a Napospartról, a szélmalom.
Előtérben fiam Gergő, sógornőmmel Edittel.
A "Kalózhajó" ami étteremként üzemelt. Fő nevezetessége, a vendégek közt tébláboló, és kaját kéregető csacsi volt.
Tábori idill. Már nem tudom kit kértünk meg a fotózásra, de köszönjük!
A legszebb asszony aki nem romokban, hanem a romok előtt hever.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése