2014. június 16., hétfő

Friss tepertő, húsos, hasaalja szalonnából.


Minden disznótor velejárója a zsír kifőzése, és annak mellékterméke a tepertő, ami nem mellékesen igen finom, sokoldalú csemege. Ha étkezési célra készítjük, tanácsos inkább a későbbi élvezeti értékre koncentrálni. Nincs finomabb ugyanis a jó húsos tepertőnél, ami kellemesen ropogós, nem gumiszerű, reggelire, vacsorára, de bármely alkalomra tökéletes, és ledarálva kitűnő alapanyag tepertőkrém, vagy hajtogatott tepertős pogácsa készítésére.


A legfinomabb étkezési tepertőt a sertés húsos, hasaalja szalonnájából készíthetjük. Ha nem  csíkozzuk fel, akkor pörcnek fogják hívni. Ha felcsíkozzuk, egyrészt biztosabban jól át tudjuk sütni, valamint igazi finom ropogós tepertő lesz a végeredmény.

Ha disznótorban csinálunk tepertőt, nagyobb mennyiséget sütünk egyszerre, üstben, vagy bográcsban. Kisebb tételben, lábosban csináljuk a tűzhelyen. Közös viszont, hogy minden kiló szalonnához fél deci vizet tanácsos hozzátölteni még a sütés előtt. A sütést 60-70 fokon kell kezdeni, de vigyázzunk, 130 fok fölé ne menjünk. A szalonna, a gőzben jobban kiengedi a zsírt. Folyamatosan kevergetni kell, kezdetben ritkán, majd sűrűbben, óvatosan, hogy ne törjön.
Addig kell sütni, míg a zsír tiszta, átlátszó nem lesz. Amikor a kész tepertőt kiemeljük, és az edény falához nyomjuk, nem serceg, mert kisült belőle  a víz, és a zsír.
Ha úgy látjuk minden zsír kisült, szűrjük le a tepertőt, és kevés tejjel spricceljük le. Így ropogósabb marad. Kihűlésig ne fedjük le, mert elveszti ropogósságát! Megsózva, friss kenyérrel, a legfinomabb csemegék egyike.
Ne felejtkezzünk meg a zsírról sem, amit langyosan, szűrőn átcsorgatva, megfelelő tároló eszközben (zsírosbödön) hónapokig eltarthatunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése