Uborkasaláta újhagymával, kaporral.

Hosszú ideig gondolkoztam, de meggyőztem magam, ennek is itt a helye. Vasárnap csináltam egy nem teljesen szokványos uborkasalátát, és körülnéztem. Rájöttem, annyira egyszerűnek tartják, hogy alig van a neten róla recept. Egyik oldalon, ahol rendszeresen publikálom receptjeimet, összesen 4 (négy) ubisali receptet találtam. Sütemény recit viszont 1385-öt. Hirtelen felindultságból, rögtön közzé is tettem uborkasalátám elkészítési módját, és két nap alatt igen sokan kíváncsiak is voltak rá. A sütik azért vezetnek a népszerűségi listákon. Úgy látszik a receptolvasók nagy többsége, ezekre kíváncsi. 

Mivel hosszú hónapok várakozása után, végre itt vannak a friss, ropogós zöldségek, gyümölcsök, lesz témám a következő időszakban. Az elmúlt évben, még nem írtam elkészített salátáimról, pedig voltak bőven. Minden héten, 2-3 alkalommal készítettem. Ha beletartoznak a különféle kovászolt zöldségek is, akkor még többször. 

Minden alkalommal másképpen. Mindig, a pillanatnyi intuíció dönt. Ami éppen az eszembe jut. Természetesen, az is lényeges szempont, hogy mi van itthon, vagy éppen melyik zöldséget szedtem le mikrogazdaságomban, vagy miket kaptam ajándékba. Édes Istenem! Tartsd meg barátaim, ismerőseim jó szokását, és add, hogy idén is sok ajándékkal lepjenek meg. Szeretett Anyósom kertje is roskadásig tele van finomságokkal, így onnan is jut saját konyhánkba. Köszönet érte!

De megint csak süketelek, ahelyett, hogy a lényegre térnék. A lényeg pedig, mire írok róla, elfogyott. Most ettem meg az uccsó falást, és így jutott eszembe, hogy írni is kéne az utolsó uborkasalátámról.

Mivel volt itthon friss kapor, és újhagyma, evidens volt, hogy lesz a salátában az is. Az újhagyma, vékony karikákra vágásával kezdtem. Ment a salátába, az öt szál hagyma zöldjéből is. A zöld nagy részét ugyan karikákra vágva szárítom, majd morzsolom, és 2 dl.-es üvegekben, felcímkézve tárolom. Jó lesz télire! 

Négy kígyóubi lett felszelve. Ráértem, így nem gyalultam. Szeretek is szeletelni. Jó késsel öröm. A kígyóuborkát nem kell hámozni, a karós ubit tanácsos, ha salátát készítesz belőle. Most jön a csavar! Nem sóztam meg, mint azt sokan teszik, hanem olíva olajjal megfürdettem. Úgy, hogy lehetőleg, mindenhol kerüljön az uborkára olaj. Ezután sóztam meg. A vékony olajréteg, nem engedte, hogy az uborka kiengedje, az egyébként zamatos levét. Az meg nálam, egyenesen bűn lenne, ha az értékes levet a lefolyóba önteném. Úgy kell készíteni, hogy maradjon meg az uborka zamata. Ha tejföllel, vagy joghurttal készíted, akkor sem kell előre sózni. 

Most, hogy az újhagyma, és az uborka is fel lett szelve, meg lett sózva, mehetett bele az összetört fokhagyma. Öt gerezd. Nem lett sok! Belevágtam egy kisebb csokor kaprot is, ami egy púpos evőkanálnyi mennyiség lett. Kevés őrölt borsot tekertem rá frissen, majd almaecetet is öntöttem rá. Cukor helyett, kávéskanálnyi szorbitot tettem még hozzá. Igazság szerint, legalább egy órát kellett volna állnia, hogy összeérjenek az ízek, de mire észbekaptam, már jócskán meg lett dézsmálva az anyag. Még szerencse, hogy fényképezhető mennyiség maradta belőle. 

Így aztán, mindenki láthatja, hogy készíti Gasztropajti az uborkasalátát. Ígérem, minden salátámat látni fogjátok. Na meg hamarosan jelentkezek, a kovászos finomságokkal is, a kertemről szóló oldalamon. Már csak a szép napos idő hiányzik.

Még egy dologgal adós maradtam. A bevásárlólistával:

4 db. kígyóuborka,

4 gerezd fokhagyma,

5 db. újhagyma,

1 ek. friss kaporzöld,

1 ek. extra szűz oliva olaj,

1 kk. só,

1 kk. szorbit, vagy cukor,

1 ek. almaecet.

Kevés frissen őrölt bors.

Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!