Kínai erős-savanyú leves.

Tegnap megérkeztek megrendelt csirkéink. Finom, igazi kapirgáló jószágok. Egész más az ízük, mint a bótinak. Feleségem, a tárolás előtt feldolgozta a jószágokat, és megbeszéltük, hogy mi készüljön belőle. Kivételesen, őnagysága javasolta, hogy mivel megkívánta, csináljak egy kis kínait. Gyorsan osztottunk, szoroztunk, és felmértük lehetőségeinket. Párom csirkepaprikásra vágyott, így az biztos volt. Megtekintve, a mellőzhető husikat, javasoltam az erős savanyú levest. Javaslatom elfogadásra talált, és reggel nekiálltam az elkészítésnek. Tulajdonképpen a gomba kivételével minden volt itthon, de a végén írok egy bevásárlólistát is. Úgy könnyebben boldogultok, ha el akarjátok készíteni ezt a finomságot. Előre szólok, hogy nem receptből készítettem. Ha egyszer valamit megkóstolok, meg is tudom csinálni. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de így van. Érzem az ízeket, meg elég sokat foglalkoztam már a gasztronómiával, így némi gyakorlatra is szert tettem. Megérzem a   jó ízeket, és sajnos néha a rosszakat is. 

A kínai feliratok: Az étel alatt, "erős, savanyú leves",
a bal felső sarokban "Gasztropajti". Több időbe telt
 megcsinálni, mint az ételt megfőzni. De szívesen tettem!

A hozzávalók, és fázisképek.

Zsülienre vágott répa. A többi
zöldség is így lett előkészítve.

Ezekből főtt az alaplé.

Üvegtészta, áztatás előtt.

Fő az erős, savanyú leves.

A legbonyolultabb művelet.
Csorog a tojás.

A hús alaplé elkészítésével kezdtem. A csibe kapirgálója, nyaka, háta került a lébe. Két csirkéből egyszerre. Ez elegendő mennyiség volt, hogy hosszú lassú főzés során, kioldódjon belőle az aroma. Szemes borssal, és ételízesítővel tettem fel főni. Az ételízesítő tartalmazza a kínai sót, a nátrium glutamátot, ami minden "kínainak" elengedhetetlen tartozéka. Addig elkészítettem a hozzávalókat. Ez macerás volt, mert nem csak ízletes, de szép ételt is szerettem volna csinálni. A zöldségféléket, zsülienre vágtam. Szép, egyenletes, vékony csíkokra. Nem hoztam be a tolómérőmet, hanem nikkelezett szemmértékemre hagyatkoztam. Ráértem. A negyed zellert, a két szál petrezselymet, nyolc szál répát, mind felvagdostam. A 4 fej hagymát is szépen csíkokra, a fokhagymát, a kés lapjával megnyomva, apróra vágtam. A gombát is felcsíkoztam. Sajnos, nem sikerült fafül gombát szerezni, így sima csiperke került bele. A laskagomba is jó lett volna, de azért messzebb kellett volna menni. Higgyétek el, így is finom lett. A gombából, még fél kiló sem kellett, így a maradékból, valamelyik nap összeütök valamit, valószínű tojással, répával, meg a barátomtól kapott szarvasgomba vajjal. Arról is írok hamarosan. Mikor minden fel volt szeletelve, öt tojást felütöttem, összekutyultam. Kevés petrezselyem zöldet is kerestem hozzá a kertben. Képzeljétek, az ősszel elszórt magok, gyönyörűen zöldelnek. Közben megfőtt a husi, és nem szűrtem, hanem csak kiemeltem a megfőtt finomságokat, és rögtön ment bele a hagyma, a répa, a fokhagyma, a zeller, petrezselyem, a saját szárítású morzsolt csili, szárított gyömbér, kevés szója szósz, és főhetett tovább. Kevés ecetet is töltöttem hozzá. Ezután beáztattam az üvegtésztát, és kevertem ki keményítőt vízzel. Kb. fél óra fővés után, elég jól megpuhultak a zöldségek. Ezt mintavételezéssel állapítottam meg, és egyben megkóstoltam, az egész leves ízharmóniáját is. Mindent siketült elsőre eltalálnom, így csak azokat kellet hozzáadnom amik még hiányoztak. A gomba következett, és újabb 5 perc után, belecsorgattam  a felvert tojást, állandó kevergetés közben. Így, szépen oszlik el a levesben, és nem lesz csomós. Belekerült a beáztatott tészta, és a vízzel kevert 3 evőkanál keményítő is. Gáz elzárva, mert a keményítőnek nincs szüksége főzésre. Elég a forró lével való érintkezése, a leves sűrítéséhez. Nem azt a mázgás állagot képzeljétek el, amit néhány chinese restaurantban kaptok. Az enyém, egész más. Ha ezt adná, a kis ferdeszemű, akkor legalább duplája lenne az ára. Nejem mondta is, mikor szedett belőle, hogy megállt a tetején a merőkanál. És nem a keményítőtől, hanem a benne lévő anyagtól! Ez a finom, egytál-étel jó nagy adagra sikerült. A nyolc literes fazekat színültig töltötte. Nagyon finom lett párom csirkepaprikása is, de ebből többet eszek most. Régen nem ettem kínait. El is határoztuk, hogy hamarosan, a szintén saját recept alapján készült, édes-savanyú májat csinálom meg. Lekvárral, almaecettel, zöldségekkel. 
Ma viszont bőséges olcsó ebédet készítettem. 

Rendkívül tartalmasra sikerült.

Megígértem, így leírom a bevásárlólistát:
Kb. 1kiló csirkeaprólék, 
1/4 nagyobb zeller, (250 g.)  
8db sárgarépa, (kb. 600 g.)
2 szál petrezselyem, (200 g.)  
300 g. csiperke, vagy fafül, esetleg laskagomba,
4 fej hagyma, 5 gerezd fokhagyma, 
5 tojás, 200 g üvegtészta, 3 ek. keményítő vízben oldva. 
Kellett még bele 4 kk. ételízesítő, szemes bors, (20 db.) szárított gyömbér 2 kk. szárított csili 1 kk. és 1 ek szójaszósz. Az ecetről, majd elfelejtkeztem, de azt is adtam hozzá kb. 2 evőkanállal. 

Osztottam, szoroztam!
Az egész kijött szűk 2000 Ft-ból. A nyolc liter. Mivel manapság a hó eleje is hó végének számít, nem semmi. Ugye?
Kici, kínai, óccó!