Bolognai spagetti, szülinapi tálalással.

Miről is szól e bejegyzés? A szülinapról, és a bolognairól. 
Egy szülinapon, mindenki boldog. Az ünneplők is, de legfőképp az ünnepelt. Ha gasztroblogger, akkor különösen! Kezdőként, tudom milyen jól esik, hogy egyre többen nézik meg bejegyzéseimet. Először, naponta lestem a statisztikákat, de idővel múlik a kíváncsiság. A lelkesedés nem! 
Nagy öröm, hogy az indulás (2012 Karácsony) óta, több mint 8000 látogató járt oldalaimon. 
A gasztrobloggerek, egyre népesebb családja, már csak ilyen. Örömmel, szeretettel osszuk meg receptjeinket, az általunk kipróbált, kitalált eljárásokat, adunk tanácsokat nálunk gyakorlatlanabbaknak, és fogadunk el javaslatokat, tőlünk tapasztaltabbaktól. Közben, barátságokat kötünk. 
Az én kapcsolatom, kedves "Nassoló Naplopó" barátommal is ilyen. Távoli, de szoros, és gyümölcsöző. A naplopót viszont nem értem. Az, aki képes minden nap valamit produkálni, és ezt megosztani másokkal, színvonalasan megírni beszámolóit, nem ezt a jelzőt érdemli! Rossz választás volt Detti! Megérdemelnél egy táblácskát, konyhád falára azzal a felirattal "Hiperaktív Nassoló". Sztem, van aki elkészítse! Ugye?
De hagyjuk a süket dumát! Térjünk a lényegre! Mert ezen az oldalon, minden a kajáról szól. 
Engedélyt kaptam, hogy receptet lopikáljak. Meg is tettem. Amit ezután láttok, az a külcsínről, a tálalásról fog szólni, különféle variációkban. És minden a kettes körül fog forogni! 
Már egy hete csak a kettesre gondolok! Meg a Mamára, aki a bolognait viszi fel a....  Lelki szemeim előtt megjelennek különböző képek, ugyanarra a témára. A téma, pedig a bolognai. 

Ez egy korábbi spagetti.
Van máááásiiik!

Tudjátok, hogy Bolognában hiába keresnétek a helyi specialitást? 
Köze nincs Bolonyához! 
A II. Világháborúban, az Olaszországot megszálló amerikai vitéz urak vitték haza ezt az egyszerű ételt, amit a hadi menzán kaptak. Ők nevezték el spagetti a la bolognésének, és terjedt el ezen a néven, szerte a világon. 
De jó, hogy elterjedt! 
Mivel Áron fiam kedvence, a receptet kisujjamból kirázom.
Azért megnéztem barátom oldalán, mert a szabál, az szabál.
Megérkezett, a jó öreg Kontrolcékontrolvé, és máris itt a recept:

Darált husi a bótból.

Hagymából kicsit több.

Bazsalikomból, sokkal több.

850 gramm pulykamellet ledaráltam. 
(Kizártok, ha nem én daráltam, hanem úgy vettem a bótban?)
2 közepes fej hagymát felaprítottam és kevés olajon megdinszteltem, majd ráraktam a darált húst és fehéredésig pirítottam (ezután ezen a ponton tehetünk bele bort - ki fehéret, ki vöröset, de száraz legyen). (Ezen a ponton tettem bele bort, de megakadtam, mert többször végigolvasva a recit, minden olvasásnál töltöttem bort. Mikor a serpenyőbe, mikor a szakácsba.)
Sóztam, borsoztam, 1 ek oregánót, 1 ek bazsalikomot, késhegynyi szerecsendiót (Álljunk meg egy szóra. Rájöttem, hogy nincs itthon szerecsendió. Most mit tegyek? Lehazudjam a szerecsendiót az égről, vagy kihagyhatom. Ez utóbbi mellett döntöttem. Lehet, hogy kicsi bort reszelek helyette.) és pici kakukkfüvet szórtam rá, 3 gerezd fokhagymát is rádobtam felaprítva, majd rálocsoltam egy 500 grammos doboz sűrített paradicsomot és öntöttem hozzá kb. 1 dl tejet
(A tejet nem csípjük. Helyettesítettem, a bevált száraz fehérrel. Fehér-fehér.) és hagytam hogy a husi megpuhuljon.

Reszelt szerecsendió. 

Közben kifőzzük sós, olajos vízben a tésztát al dente  (Akinek protkója van, milyenre főzze?)  és lehet is tálalni bőven megszórva reszelt trappista sajttal. (Van aki még ketchupot is nyom rá! :))
FONTOS! Így spagettihez viszont tehetünk hozzá több paradicsomszószt és tejet, hogy folyósabb legyen, de ez ízlés dolga. :)  .... jobb ha van leve! :) (A tejet már megbeszéltük.)

(((Tudom ám, hogy a zárójel, meg a kettőspont a szmájlikat takarja, de én nem élek velük. Inkább iszok még egy kis bort! Attól én leszek a szmájli.))))

Már csak tálalni kellene, nyakamban a privát használatra rendelt képítővel, és feltöltött Duracellel. De ez még csak a reci volt. Az anyag később készül. Először gondoskodnom kell a megfelelő tálalásról. 
Több forma jár az agyamban. Azt még nem tudom, hogy fiam elé melyik verziót fogom tolni. Mindegy, mert maradéktalanul be tud pakolni egy 3 személyes adagot. És még ketchupot is nyom rá! A tálalás sem érdekli. (Helyesbítek! Ő döntötte el, melyik a legszebb kép. Jól döntött!)
A bolognait elkészíteni könnyű. Mondhatnám, gyerekjáték.  Mint tudjuk, az ember homo ludensből van. (játékos ember) Ezért vagyok itt. Több más sorstársammal együtt. Már az elején leírtam, hogy napokon keresztül gondolkodtam a megjelenítésen. Hogyan fogom tudni szülinaposabbá tenni a bolognait. Gondolkoztam a tortán. Nem rossz, de elvetettem. (Páromnak nyáron, abált szalonnából csináltam tortát) 
Jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, de végül is döntöttem. A bolognainál könnyebben elkészíthető étek kevés van. A tálalás módjával, viszont feladom magamnak a leckét! Inkább ezt dokumentáltam. Remélem Barátom örömére, és a köz hasznára!

Az első próba. Tovább lett
fejlesztve!

A most következő megoldás nincs szabadalmaztatva, így bátran használhatjátok. 
Egyik szakmám, a képalkotás. Blog, és weboldalamon, külön sorozat foglalkozik az ételfotózással. Több cikkemben írok arról, hogyan lehet javítani ételfotóitokat. Tehát, némi képi látásom van.
Kísérletező, kreatív embernek tartom magam, de semmit nem hamarkodok el. Ezt a megoldást is bejegyzésem véglegesítése előtt próbáltam ki. (Hangsúlyozom, először a tálalásokat próbáltam el, a spagetti csak azután jött) A készülődés, viszont engem is hiperaktívvá tett. Ma meg is csináltam az eszközt. Még nem biztos, hogy ez a végleges, de ha már kész, akkor közzé teszem.
Kinyomtattam egy kettest. Mást is nyomtathattam volna, (betű, ábra) de az alkalomhoz ez illett. Körbevágtam, de a kivágott negatív formát sem dobtam ki. Mint kiderült, szerencsémre! Fülecskét ragasztottam rá, hogy a szórás után, könnyebben ki tudjam emelni. A bolognaihoz, mi illik? A paradicsom, és a bazsalikom. Mindkettőből szárítottam a nyáron. Jó, hogy lepróbáltam, mert lesz alkalmam dönteni, melyik fűszerrel fogom tálalni a szülinapi spagettit. 

Második próba. A kukában
landolt.

Aludtam rá egyet, és máris megvan az új megoldás. Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Vigyázok a korotokra, ezért máris megmutatom, mit csináltam. Bazi nagy kettest, papírmaséból. Tudtam, hogy nem lesz könnyű egyben tartani, ezért készítettem hozzá formát. Nem találtam a ragasztópisztolyomat, de nem fogott ki rajtam az ötlet. Megint nyomtatás, a legnagyobb tányérom méretében, papírszeletelés, majd ragasztás a formára. (Mivel a ragasztópisztoly szabadságon van, antiallergén, sebragasztóval.) Mikor úgy éreztem elég tartós lett, közepét végigvágtam, és jöhet bele az anyag. Ebbe halmoztam volna a spagettit, de nem vált be, így ment a kukába. (Nem a spagetti!) Be kell ismerni azt is, ha az ember hibázik! Mivel ez a megoldás, nem volt számomra elég esztétikus, az ötleten felbuzdulva, tettem még egy próbát.
Újabb kettes nyomtatás, hátulja lefóliázva, (adunk a higiéniára) közepe kivágva.
Végre eljutottunk, a főzőcskézéshez. Innentől, élesbe ment át a buli!

Spagetti sós vízbe, közben készül a ragu. Úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Persze az általam észrevételezett, kisebb módosításokkal. A tányérra, spagetti halmozva, majd rá, a bazi nagy kettes. Már láttam, hogy jól okoskodtam. Az eredmény, magáért beszélt. Persze a kettesbe belekerült a ragu is, majd némi díszítés, sajtreszelés, fotó, és még fotó.

A harmadik próba bejött!

Azért ha már ennyit gürcöltem, megcsináltam a másik verziót is. Döntsétek el, melyik a jobb. A már összekevert spagócát halmoztam, az előzőleg preparált tányérra. Kedves talján barátaink is ugyanazt a trikolort használják mint mi, így nem volt nehéz elkészíteni. A nyáron szárított paradicsomport, és morzsolt bazsalikomot használtam hozzá. Ez is teccik!!!

Most, hogy mindennel megvagyok, le kell öblítenem a dolgokat! 
Azért szerencse, hogy ezeket az eszközöket a főzés előtt készítettem el. Mi lett volna, ennyi vágóeszközzel körülvéve, a főzés közben elfogyasztott szerecsendió pótló után?
Majdnem minden bevégeztetett, csupán meg kell mutatnom a pályaműveket! De előtte, egy kis szülinapi köszöntő, a tőlem megszokott stílusban: 
ITT kívánok Boldog Születésnapot!

Az egyes számú pályamű.

Erre is büszke vagyok!

Kedves Detti! Már privátban, megírtam, hogy nem elsősorban a nyeremények miatt játszom. A múlt nyár óta ismerjük egymást, de személyesen, sosem találkoztunk. Ennek ellenére sokat tudunk egymásról. Mindkettőnknek gyönyörű gyermekeink vannak. Nekem fiaim, neked lányaid. Az enyémek lényegesen idősebbek, de ez a korom miatt természetes. Az elmúlt időszak, sok szülinapot hozott életembe. Kisebb fiam most volt 20 éves, a nagyobb 30. Drága anyósom holnap lesz 70. Ezért viszonyulok kicsit érzékenyebben a születésnapokhoz, és ezért lehet, hogy jobban megértem, mit is jelent számodra ez az ünnep. 
További sikereket, és kellemes ünneplést kívánok!