A minap eldicsekedtem, hogyan készítem, hajtogatom a leveles tésztát. Örömmel tudatom mindenkivel, hogy a hét végén újabb leveles jött. Nem ajánlva, tértivevénnyel, hanem expressz. Igaz, hogy nem csengetett kétszer, de szívesen fogadtuk. És szívesen fogadta az ünneplő társaság is. Mélyreható ismeretséget kötöttek vele. A gyomor mélyére hatót!
Párom a múlt héten, valamilyen TV műsorban látta, hogy Palócföldön, hogy készítenek a "korhű" asszonyok, bizonyos ételeket a "masinán". A "masina" a sparhelt Magyar neve! Tehát, az asszonyok, sütöttek, főztek, nejem meg figyelt. Aztán tegnap eszébe jutott. Illetve tovább gondolta. Mert sem nem leveles tésztából, sem nem virslivel töltésről szólott a fáma. Csak az elvonatkoztatott instrukció! Gyorsan meg is valósította, ha már kitalálta.
Adott volt a leveles tészta. Ha nem akartok bajlódni vele, akkor lehet kapni fagyottat is, ami semmit nem von le az élvezeti értékéből. Nagyüzemi körülmények közt, lehet, hogy jobbat is lehet készíteni, mint egy gyakorlatlan háziasszony tenné. Nem olyan ördöngös dolog, mert még egy "pasi" is meg tudta csinálni. Pl. Én!
Itt megnézheted, ahogy én csinálom a leveles tésztát.
De ha már a leveles tészta megvan, akkor könnyen boldogulsz. Vékonyra nyújtod, (2-3mm) és semmi mást nem kell tenned, mint az előzőleg felszelt, és kecsuppal, vagy mustárral összekevert, virslivel tuningolod. Itt volt némi ellentmondás Párom, és köztem. Én tettem volna a keverékbe egy kis lisztet is. Ő nem! A preparálás, a következőképp zajlott le. A leveles tésztára sorakoztatta a virsliket, a szélét, ráhajtotta, majd kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggatta. Újabb ellentmondás! Én megkentem volna tojással a tésztát, hogy sütés közben, ne váljon szét az összehajtásnál, de Őkelme hajthatatlan volt. Azzal igazolta álláspontját, hogy a maradék tésztát újra akarja hasznosítani, és összegyúrva, majd kinyújtva, újabb sütiket készítene belőle. Az ésszerű okfejtést elfogadtam (mást nem is tehettem volna) hiszen ez az Ő melója volt. Nem értem, hogy vettem a bátorságot, álláspontom közléséhez!
A végeredmény, nem is tudom, kit igazolt. A kész pogikból itt-ott ki-ki kandikáltak a virsli szeletkék. Ezzel semmit nem vontak le a süti élvezeti értékéből, sőt pikáns bájjal tették szebbé a pogácsácskákat. A kiszaggatott pogikat, aztán egyenként megkente tojással, és sajtot szórva rájuk, helyezte sütőpapírral, takart tepsibe. Pillanatok alatt készen lettek. Kb.20 perc elég volt nekik. A lényeg, a lényeg, hogy egyszerűen, gyorsan, finomat. Ez akár szlogen is lehetne.
Egy biztos! Maradéktalanul elfogyasztotta az ünneplő társaság. Eddig, még nem volt szó róla, de Áron fiam szülinapi bulijára készült, az imént leírt süti. Mivel, nem csak ezt készítettük, lesz dolga a bloggernek. Szívesen ír róla!
 |
Virslivel töltött pogik, leveles tésztából. |
Párom a múlt héten, valamilyen TV műsorban látta, hogy Palócföldön, hogy készítenek a "korhű" asszonyok, bizonyos ételeket a "masinán". A "masina" a sparhelt Magyar neve! Tehát, az asszonyok, sütöttek, főztek, nejem meg figyelt. Aztán tegnap eszébe jutott. Illetve tovább gondolta. Mert sem nem leveles tésztából, sem nem virslivel töltésről szólott a fáma. Csak az elvonatkoztatott instrukció! Gyorsan meg is valósította, ha már kitalálta.
 |
Így készült. |
Itt megnézheted, ahogy én csinálom a leveles tésztát.
De ha már a leveles tészta megvan, akkor könnyen boldogulsz. Vékonyra nyújtod, (2-3mm) és semmi mást nem kell tenned, mint az előzőleg felszelt, és kecsuppal, vagy mustárral összekevert, virslivel tuningolod. Itt volt némi ellentmondás Párom, és köztem. Én tettem volna a keverékbe egy kis lisztet is. Ő nem! A preparálás, a következőképp zajlott le. A leveles tésztára sorakoztatta a virsliket, a szélét, ráhajtotta, majd kisméretű pogácsaszaggatóval kiszaggatta. Újabb ellentmondás! Én megkentem volna tojással a tésztát, hogy sütés közben, ne váljon szét az összehajtásnál, de Őkelme hajthatatlan volt. Azzal igazolta álláspontját, hogy a maradék tésztát újra akarja hasznosítani, és összegyúrva, majd kinyújtva, újabb sütiket készítene belőle. Az ésszerű okfejtést elfogadtam (mást nem is tehettem volna) hiszen ez az Ő melója volt. Nem értem, hogy vettem a bátorságot, álláspontom közléséhez!
A végeredmény, nem is tudom, kit igazolt. A kész pogikból itt-ott ki-ki kandikáltak a virsli szeletkék. Ezzel semmit nem vontak le a süti élvezeti értékéből, sőt pikáns bájjal tették szebbé a pogácsácskákat. A kiszaggatott pogikat, aztán egyenként megkente tojással, és sajtot szórva rájuk, helyezte sütőpapírral, takart tepsibe. Pillanatok alatt készen lettek. Kb.20 perc elég volt nekik. A lényeg, a lényeg, hogy egyszerűen, gyorsan, finomat. Ez akár szlogen is lehetne.
 |
Az "adag" egy része. Az első tepsi. Még három követte. |
Egy biztos! Maradéktalanul elfogyasztotta az ünneplő társaság. Eddig, még nem volt szó róla, de Áron fiam szülinapi bulijára készült, az imént leírt süti. Mivel, nem csak ezt készítettük, lesz dolga a bloggernek. Szívesen ír róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése