A sokadik paprikás krumpli, ezúttal Párom kezei alól.

Sok évvel ezelőtt, még sihedert koromban, én is ezzel indítottam gasztronómiai pályafutásomat. Akkor ugyan még nem sejtettem, hogy valaha is pályafutásnak nevezhetem majd hobbimat. Rajtam kívül sokan vannak mások is e kis hazában, akiknek ez volt az első. Nem a szerelem, hanem az első étel, amit elkészítettek. Még általános iskolába jártam, amikor szüleimnek, és testvéreimnek megfőztem az első paprikás krumplimat.

Nem úgy, mint az első szerelmemre, az első paprikás krumplimra már nem emlékszem. Ehető volt, ezt tudom. Az eltelt évtizedek alatt, megszámlálhatatlan alkalommal csináltam már krumplipaprikást, legtöbbször bográcsban. Persze akkor még nem gondoltam rá, hogy valaha is az ételek készítése lesz az egyik nagy szerelmem, sőt behatóan fogok vele foglalkozni. Azt meg aztán pláne, hogy le is fogom írni ételeim történetét, azok elkészítési módját. Azt tehát, hogy receptgyáros leszek, több mint 750 megjelentetett recept tulajdonosa. 
A tanult szakmám órás, és ezt a gyönyörű hivatást mindaddig nagy örömmel gyakoroltam, amíg a körülmények el nem lehetetlenítették a szakmát, mint oly sok másikat is. Közben egészségem is megromlott, de eszem ágában nem volt feladni azt, amit megszerettem. 
A gasztronómia segített felépülni betegségemből, és sok új örömöt, sikert is hozott.

Sokszor kapacitáltak már arra, hogy jelentessem meg nyomtatott formában is receptjeimet. Ez már régebben is megtörtént, mert több kiadványban szerepeltek már írásaim. Néhány éve azonban, már több saját készítésű receptfüzetemnek is örülhetnek néhányan. Remélem tényleg örültek neki! Egyenlőre csak legkedvesebb barátaimnak, és néhány kivételes embernek adtam belőlük ajándékba, könyv formájában. Azoknak akik sokat tettek gyógyulásomért, így azért is, hogy leírhassam ezeket a sorokat. Hálás köszönet érte!

Ezúttal viszont nem én főztem hanem Feleségem, aki egy idő óta még az ilyen egyszerűnek tűnő feladatokat is kénytelen magára vállalni. Szívesen teszi, mert ügyes háziasszony. Én még egy darabig, néhány lépés távolságból kísérem figyelemmel a munkáját, de hamarosan eljön az én időm is. Nem is tudjátok milyen nehéz az, hogy aki megszokta az ételek mindennapos közelségét, most kénytelen beérni a külső szemlélődéssel. Egyszer voltam már hasonló helyzetben, és akkor is a gasztronómia iránti elköteleződésem hozott helyre. Most is így lesz, remélem minél hamarabb. 

Miért írok most, a lehető legegyszerűbben elkészíthető magyar ételről, a paprikás krumpliról? Azért, mert írásaim nem csak recepteket, hanem életem történetét is hűen tükrözik, mintegy dokumentálva a történéseket, időrendi sorrendben.
Ebben különbözök másoktól! Írásaimból, megismerhetitek életemet, megőrizve gondolataimat magamnak, mind pedig azoknak, akik egyszer majd kíváncsiak lesznek rájuk. Mindezeken kívül segít rehabilitációmban, gondolkodásra, munkára késztet. Ezt másnak is szívből ajánlom! Ne add fel, valakinek szüksége van még rád! Lehet, hogy pont annak, aki éppen főz rád, gondodat viseli. Szüksége van rád barátaidnak is, akik aggódnak sorsodért.
Szükséged van mindezeken kívül finom ételekre is, mert azok tartanak életben. Most például a paprikás krumpli, ami talán a legegyszerűbb étel. Mint már említettem, számtalan alkalommal készítettem magam is, például ezen a módon. Vagy bográcsban, a következőképpen.
A paprikás krumplit, is lehet változatos módon készíteni. Nem kell tehát leragadni a receptnél, hanem találékonynak kell lenni. Színesebbé lehet tenni az ízét, szinte bármivel. Ezek között nálam szint mindig szerepel a füstölt kolbász, a virsli, a galuska, és más hozzávalók is.

Voltam már olyan versenyen, ami a paprikás krumpli köré volt építve, és igen jól szerepeltem rajta. Akkor nem csak az étel, hanem a tálalás is különleges szerepet kapott, de sikeresen átvittem a lécet. Fiatalkorom élményeit is leírtam, a paprikás krumpli egyik változatáról ami akkor serpenyős rostélyos néven szerepelt az étlapon. 
Most sem a megszokott módon készült tehát az újabb étel, ami színesítve lett egy doboznyi nyeremény zöldborsókonzervvel, ami szintén különleges ízt adott az ételkompozíciónak. Jó ha olyan dolgokat is nyer az ember receptjeivel, amiket hasznosítani tud a konyhájában! Van még miket használni szerencsémre a nyereményekből. El lettem látva bőven alapanyagokkal.
Most viszont lássuk hogyan, és miből készült, ez a legutolsó krumplipaprikás, ami biztosan nem a végső lesz a sorban!

Hozzávalók:

2 kg. krumpli,
1/2 kg. virsli,
1 pár kolbász,
2 nagyobb fej hagyma,
1 doboz konzerv zöldborsó,
1 kanál pirospaprika,
kevés só,
1 kanál zsír.

2 db. tojás,
5 kanál liszt,
a galuskához.

A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk.

A hagymát zsíron megpirítjuk, majd megsózzuk.
Ezután  felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fedő alatt főzzük addig, míg a hagyma szét nem fő.
Közben feldaraboljuk a virslit és a kolbászt.
A krumplit is a fazékba tesszük, majd annyi vízzel felöntjük, hogy ellepje. ellenőrizzük az ételünk sósságát! A krumpli sok sót vesz fel, így ne ijedjünk meg, ha kicsit sósabbnak tűnik az étel.
Adjuk hozzá a virslit, és a kolbászt.
Addig főzzük, míg a krumpli nem fő szét. Ezalatt lisztből, tojásból, csipet sóból, kevés vízzel galuskát keverünk ki, majd beleszaggatjuk a krumplipaprikásba.  
Végül a zöldborsó konzervvel dúsítjuk, és tesszük még ízletesebbé az ételünket.

Elkészült tehát az újabb paprikás krumpli, amit nem lehet megunni, így nem ez lesz az utolsó konyhánkban. Megtörtént a tavaszi napéjegyenlőség, jobb az idő, ami a bográcsos ételeknek kedvez. Ki is fogom használni ígérem, mihelyt állapotom is engedni fogja. Remélem, hamarosan!

Nem írok újabb bejegyzést, mert minek szaporítsam a már meglévők számát.  Történt azonban, hogy mivel az egész család nagyon szereti, az imént leírt recept alapján újabb "anyag" készült hétvégén, amit jó étvággyal ismét  magunkévá tettünk. Erről csak képeket mutatok, mert a látvány magáért beszél!