Hétvégi ebéd, gyenge tyúkokból.

Faluhelyen, még gyermekkoromban is így csinálta nagymamám, de a szokást ma sem felejtettük el, sőt egy kis a mai kornak megfelelő csavart is belecsempésztünk most, a hagyományos ételek sorába. 

Régen a húsétel az ünnepi, vagy a hétvégi menü része volt. Nem sűrűn jártak boltba az előhűtött, vagy fagyasztott húsáruért, hanem abból készítették az ebédet, ami az udvarban, és a kertben megtermett, vagy felneveltek saját célra az ólban. 

Hétvégén leggyakrabban tyúkot vágott nagymamám. A csirkét még nem, mert az nevelődjön, nőjön fel, gyarapodjon, tojjon elegendő tojást. A tojó tyúkot vétek volt levágni, mert az maga volt a haszon, de a már letojt, másra már nem való, kiöregedett tyúkok mehettek a kondérba. Biztosan így szenderültek jobb sorsra szegény állatok, mert a vidéki, kisvárosi emberek is ismerték a spórolás művészetét. Egy tyúkból, komplett hétvégi ebéd készülhetett, ha ügyes volt a háziasszony. Ügyes is volt, mert semmi nem mehetett veszendőbe. Takarékosak voltak eleink!

A húst a kopasztás, szétbontás után megfőzték levesnek, sok zöldséggel, száraztésztával, ami szintén a háznál készült. Hosszan főzték a levest, mert úgy oldódott ki igazán a húsból, és a csontokból az esszencia. Jó sűrű, ízletes leves volt minden esetben a végeredmény. Az aprólékot a levessel, és a zöldségekkel együtt tálalták fel. Az előfőzött, így jól megpuhult húsok nagyobb darabjait pedig panírozták, és kirántották. Amióta a kereskedelemben szinte mindenféle húsáru kapható nagy választékban, erre a házias megoldásra egyre ritkábban van szükség. Maga a módszer, mégis reneszánszát éli napjainkban főként vidéken, ahol még sok háztáji gazdaságban kapirgálnak, az arra érdemesült jószágok. 
A városi háziasszonyoknak is sűrűn lehet szerencséje mostanság, mert a nagyobb áruházláncok  elkényeztetik akcióikkal a kisebb pénzű vásárlóikat. Nejem, aki minden fortélyát kiismerte a falusi élet szépségeinek, amikor meglátta az egyik neves áruházlánc kínálatában az akciós tyúkot, felcsillant a szeme. Tudvalevő, hogy a legfinomabb levest, érettebb jószágokból lehet főzni. Jóval hosszabb ideig, mint egy fiatalabb csirke esetében, de a húsból, és a csontozatból kioldódó anyagok soránál, finomabb kevés létezik. (Valahol hallottam már a csirke, és az érettebb tyúkok más példával történő szembeállítását, és egyértelmű volt az érettebbek győzelme a fiatalok rovására!) A főtt, de a csirkénél mégis kicsit szárazabb húsok felhasználására pedig számtalan praktikát ismertek elődeink. Ezek egyike, és a legáltalánosabban bevett gyakorlat, a nagyobb húsdarabok vagy forró zsírban történő sütése, vagy a panírozás után történő kirántása. 

A legszárazabb húsféle mindig a tyúk melle volt. A leleményes háziasszonyok, viszont ezt is sokkal finomabbá varázsolták. Lakodalmakban, (egy időben igen sűrűn voltam hivatalos e jeles eseményekre) soha nem felejtem el, hogy a levesben nagyon hosszú ideig főtt mellehúsából, vagy fasírtot, vagy pedig paradicsomos húsgombócot készítettek. Ma sem felejtem el az egykori jaminai (Békéscsaba) főzőasszonyok lakodalmi menüsorát, amelyben a mindent verő paradicsomos húsgombóc volt számomra a fénypont. 
Most viszont essen szó nem csak az illendőség kedvéért, egy másik kitűnő háziasszony - ezúttal első (és utolsó) feleségem - kitűnő, komplett, hétvégi ebédjéről. 

A tyúkokat (2 db.) kis súlyú, pontosan 1 kg./ db.- os csomagolásban lehetett vásárolni, kopasztva, konyhakészen, de egy darabban, egészben. A szétbontás feladata tehát a felhasználójának a feladata. Ennyit illik manapság is megtanulnia egy főzésbe viszonylag járatlan menyecskének is! Nejem lánykorától ismerkedett a feladattal, hiszen a tyúk vágása, kopasztása, darabolása, később az elkészítése is alapfeladat volt, egy eladósorba került lány számára. Párom, viszonylag fiatalon (19 évesen) a hálómba került, és mivel mindketten úgy éreztük nincs értelme tovább keresgélnünk, pontot is tettünk az ügy végére. Az azóta eltelt 35 év bebizonyította, hogy nem döntöttünk felelőtlenül! Nejem kezdetektől fogva ügyes háziasszonyként mozgott a konyhában, én pedig ahol csak tudtam mindig segítettem neki. Mostanában a konyhai feladatok java része is rá hárul, de a gyakorlat testi a mestert! Én pedig szívesen szemlélődök! A leves főzését a korában már leírt receptemhez hasonló módon végezte úgy, ahogyan azt még nagymamájától is tanulta. Ezt általában mindenki így csinálja, de egy kezdőnek nem lehet eleget ismételni!

Hozzávalók:

2 tyúk,
1 kg. vegyes leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem gyökér, zeller, karalábé, hagyma, petrezselyem zöld, zeller zöld)
1 lestyán levél,
50 dkg. 8 tojásos levestészta,
só,
néhány szem bors.

A leves elkészítése:

A tyúkokat feldaraboljuk, jól átmossuk, majd hideg vízben feltesszük főzni. Ennek a mennyiségnek 16 literes fazék kell. 1 kanál sót, 1 kiskanál szemes borsot adunk hozzá, és lassú tűzön legalább két óra hosszan főzzük úgy, hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. A jó tyúkleves titka a hosszú főzés. Lakodalmakban sokszor 4 órán keresztül is fő a tyúkleves üstökben. A habját, ha kell leszedjük. 

Másfél órás főzés után a megtisztított, feldarabolt zöldségféléket a zöld fűszerekkel együtt hozzáadjuk a leves esszenciához. A hagymát egészben tesszük az edénybe. Mikor a zöldségek megfőttek, leszűrjük, külön edényben a húsoktól, hagyjuk kicsit hűlni.  A levestésztát belefőzzük a leveslébe. Legfinomabb csigatésztával, de más házias jellegű levestészta is csodás élményt ad.

A levest az aprólékkal, és a főtt zöldségfélékkel együtt teszik az asztalra, így mindenki annyit tesz tányérjába belőlük, amennyi jól esik számára.

A másik klasszikus étel a rántott hús, amit a megfőtt, szebb darab húsokból készítünk. (combja, szárnya, van ahol az aprólék egy része is, de időnként a mellét is darabokra vágják, mielőtt azt is kirántanák.)

A húsok kirántása: 

A főtt húsok nagyobb darabjait a hűtés után lisztbe, tojásba, majd zsemlemorzsába forgatjuk egyenletesen, majd forró zsiradékban megsütjük. (Fontos! A zsírnak, vagy az étolajnak, amiben sütjük a húsokat, bőségesnek kell lennie. Nem kell teljesen ellepnie a sült húsokat, de ne csak az edény alján lötyögjön az anyag. Forrónak is kell lennie, mert az biztosítja, hogy röviddel már a sütés megkezdése után, panír kéreg vonja be a húsokat, amely aztán gyorsan megszilárdulva, ropogós bundát képez a húsokon, és megakadályozza abban, hogy sütés közben sok zsiradékot szívjanak be azok magukba.

A rántott húst, krumplipürével, savanyúsággal együtt tálaltuk.

Jelen esetben a mellehúsa nem lett kirántva, mert abból készült a különleges ízű csemege, ami önállóan is megállja a helyét. 


Nem a véletlen szülte tehát a következő meglepetés étel, hiszen nejem tudatosan vásárolt be a tyúkokkal együtt a kétféle zöldségkeverékből, amelyek közül most a karibi keverék felhasználása mellett döntöttünk. Szavaztunk a megvalósítás mikéntjéről! Egy kis sütés közbeni furfangért, egyikünk sem megy a szomszédba, és Párom ezúttal a hagyományos ételek mellett, egy kis gasztronómiai utazásra is meginvitált, a világ egyik ismert egzotikumának, a karibi szigetvilágnak az ízeire.
Lehet kapni karibi zöldségkeveréket készen, amely a hazánkban is általánosan használt zöldségeknél sokkal másabb, különlegesebb ízekkel lepi meg fogyasztóit.
Így készült:

Hozzávalók:

2 csirke főtt mellehúsa,
1 csomag karibi zöldségkeverék, (400 g.)
kevés só, 
kevés frissen őrölt bors,
1 kanál olíva olaj.

(a zöldségkeverék a következőket tartalmazza:
brokkoli, zöldbab, hagyma, paprika, sárgarépa két színárnyalatban, ananász, mangó.

szósz (víz, kókusztej, só, burgonya keményítő, gyömbér, koriander, köménymag, fűszerpaprika, chili, feketebors).

A levesben megfőtt csirkemelleket feldaraboljuk, közben a fagyasztott zöldségeket kevés olíva olaj hozzáadásával felmelegítjük. Ez történhet serpenyőben, de akár hőálló tálban, sütőben is. (mi ezúttal halogén légkeveréses automata edényt használtunk, amit egyre többször alkalmazunk melegítési, és más célokra is)

Miután a zöldségek, az eredetileg hozzáadott szósszal együtt felmelegedtek, a csirkemell darabok hozzákeverése után ismét jól átmelegítettük, átforgattuk újra.

Köret nélkül, akár önmagában is kitűnő, egzotikus, egészséges egytálétel, különleges, az európai ember számára felejthetetlen ízekkel.

Hagyományos hétvégi ebéd született, szokatlan, különleges ízű egzotikus étellel megbolondítva, aminek bevallom, én örültem a legjobban, mert imádom a nem hagyományos ízeket. 
Mivel az ebéd így bőséges volt, sőt másnapra is maradt, így szokatlan módon egybe tálaltam a különböző stílusú ételeket, ezzel igazi ízkavalkádot varázsolva tányéromra.
Jól laktunk tehát mindannyian, a 2 tyúkból főzött ételekkel, 2 napon át.
Mondtam én, hogy ügyes asszony a Párom!