Toszkán paradicsomleves - Pappa al pomodorro.

Leves, ami nem leves. Inkább valami izé, ami sűrűségben jobban hasonlít a mártásokhoz, mégis darabos, az általam megnézett képeken. (szerencsére a kereső sok százat varázsolt elém) 

Valahol láttam már a készítését, és azt is tudom, hogy Toszkánában (Észak - Nyugat Olaszország) nemzeti eledel évszázadok óta. A szegények ételének nevezik. Talán azért, mert az egyik alapanyag a száraz kenyér, a másik a zamatos paradicsom, valamint bazsalikom, hagyma, és olíva olaj kell bele. Ezzel már majd mindent leírtam, és az alapanyagokból kitűnik, tényleg nem drága étel. És valóban tradicionális. Nem úgy, mint a bolognai spagetti, ami valójában nem eredeti Olasz étel. Hasonlít kicsit Spanyol rokonára a gazpachora aminek elkészítésével még adós vagyok, de mivel minden nap friss paradicsomokat aratok kertemben, ez sem fog sokáig váratni magára. (közben, az is elkészült, és itt a receptje) 
Ennyi előzetes után ideje rátérni a lényegre, és azt fogjátok megismerni, ahogyan én csináltam.

Hozzávalók 2 személy részére:

1 kg. paradicsom,
2 - 3 szelet száraz kenyér felkockázva  (az eredeti receptben rozskenyeret használnak, én saját sütésű bagettből csináltam, amiből egy felet direkt hagytam enyhén megszáradni)
1 fej hagyma,
4 gerezd fokhagyma,
1 kis marék bazsalikom, és petrezselyem levél,
kevés frissen őrölt bors,
só,
csilipehely, vagy csilipor ízlés szerint,
2 kanál extra szűz olíva olaj,
1 kanál vörösborecet,
1 dl. száraz fehérbor.
Tálaláskor pecorino toscano (reszelhető juhsajt) vagy parmigiano (parmezán) reszelhető rá. A bazsalikomlevél is jól mutat rajta.

A paradicsomokat bevágtam kereszt alakban, forró vízbe mártottam, majd kihűtve a héját lehúztam. A kocsányát is kivágtam. A hagymát nagyon apró kockákra vágtam, a fokhagymát kés lapjával összetörtem, majd feldaraboltam. Olívaolajon megpároltam a hagymát, és hozzáadtam a fokhagymát is. Enyhén megsóztam, majd belekerült a hámozott paradicsom. Öntöttem hozzá 1 dl. száraz fehérbort. Így főztem keveset, majd a fakanállal szétnyomtam a paradicsomokat. Hozzátettem a kockákra vágott bagettet, kevés vörösborecetet, (almaecet is jó hozzá) és frissen őrölt borsot. Kevés csilipelyhet is tettem bele. Mikor a kenyér is pépesedni kezdett, a tépkedett bazsalikom, és petrezselyem zöld is hozzákerült. Adhattam volna hozzá vizet, hogy levesnek tűnjön, de mivel minden általam látott képen hasonló volt az állaga, én is darabos, mártás jellegűre hagytam.

Néhány kavarás után, hideg vizes fürdőbe tettem, hogy a továbbfőzést leállítsam.
Megkóstoltam így is, de az igazi több órás hűtőszekrényben történő pihenés után lett. Tálaláskor kevés félretett kenyérkockát, extra szűz olíva olajat tettem rá, valamint sajtot reszeltem tetejére. Az eredeti recept szerint pecorino (toszkán juhsajt) vagy parmigiano (parmezán) reszelhető rá. A parmezánt, ne tévesszük össze azzal a por alakú valamivel, amit pizzafeltétként lehet kapni!

Most pedig rövid ételelemzés következik, kivételesen saját főztömről. Bár gondolatban megérzem az általam elkészítendő ételek ízét a hozzávalók listája láttán, mégis egy sejtelmes, semmihez nem hasonlítható ízkavalkádot kaptam. Összedolgozhattam volna botmixerrel a kaját, de nem tettem. Jól nem tettem! Sokkal jobb lett így, hogy mindennek kicsit kitűnt a saját aromája, de mégis egységes volt az étel. Természetes, hogy megkóstoltam melegen, kicsit hűtve, majd a több órás állás után is. Mindegyik állapotban ízlett, legjobban a hideg vizes fürdő utáni. Lehet, hogy éhes voltam, és egyébként is felcsigázott az illata. Belegondolva, mivel több száz éves receptről van szó, nem is hiszem, hogy hűtőszekrényben hűtötték volna anno. Egyszerűen a kamra hűvösében tartották, addig a rövid ideig, míg elfogyott. 
Nálam sem tartott sokáig!