Oldalak

2013. február 28., csütörtök

Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta.

Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva, hogy sok mindenre használható. 
Világszerte, széles körben használják, elkészítésének lehetőségei korlátlanok. Jómagam is sokszor készítettem torost, töltött, rakott káposztát, paradicsomos, lucskos változatot, füstölt, és főtt hússal, virslivel, debrecenivel. Kovászoltam káposztát krumplival, valamint többféle salátát készítettem már belőle. Mostani beszámolómban, főleg ez utóbbival, a salátákkal fogok foglalkozni. De ha valaki kíváncsi, még néhány felhasználási javaslatot találhat, az alábbi helyeken:

A töltött káposztáról írt cikkemet itt láthatod.
Babsalátába is tettem már káposztát, amiről itt olvashatsz.
Toroskáposztát készítettem, bográcsban. A beszámoló, itt látható.
Kovászoltam káposztát, amiről szintén írtam.

Mint látjátok, a káposztával, szoros barátságban vagyok régóta. Szeretem, és rengeteg módját kikísérleteztem a felhasználásának. 
A káposzta, a mérsékelt égövi területek, egyik fő étele. Mivel jól tárolható, télen is élvezhetjük ízét, zamatát, a vele, belőle készített ételeket. Akár egész évben, mert mire elfogy a téli, ott a nyári friss. Nem véletlen, hogy bejegyzésemnek ezt a címet adtam, mert a káposzta, évezredek óta alap élelmiszer. Sok nép, nemzeti eledelének tartja, a különféle képpen készített káposztás ételeket. A töltött káposztát, például hungarikumnak tartjuk, pedig eredetileg Török származású.
A káposztát salátának, és savanyítva is jól ismerjük. Az első alapanyagok közt volt, amit savanyítva tartósítottak. Rendkívül egészséges, magas C vitamin tartalma miatt. A hajósok rettegett betegségét, a skorbutot, először ezzel az étellel tudták megelőzni, gyógyítani. Hazánkban, is külön tájegységek foglalkoznak a káposzta savanyításával. Mindenki hallott már, a vecsési káposztáról. Késő ősszel arra járva, én is sokszor éreztem a káposzta, akkor már nem a legjobb "illatát". Azt tudjátok, hogy a földgázt, a rothadó káposzta szintetikusan előállított illóolajával szagosítják? De amiket mi csinálunk belőle, azoknak finom íze, és jó illata van. 



Savanyított káposzta.
De maradjunk, a savanyított káposztánál. Rengeteg ízletes étel készíthető belőle, és nyersen is fogyasztjuk. A leve is tele van vitaminokkal, így azt is érdemes meginni. Különösen a téli, vitaminszegény időszakban, érezhetjük jótékony hatását. 
A savanyú káposztát fejes, és gyalult káposztából csináljuk. Sóval, vagy sós vízzel, kovásszal, préselve. 




Az igazi savanyú káposzta érleléséhez legalább 60 nap szükséges. A mai konzerválási eljárások lehetőséget adnak gyors érlelésre is, de az nem az nem az igazi. Ha gyanúsan fehér a káposzta, akkor azt gyorsan érlelték. Ez viszont, nem von le semmit az élvezeti értékéből!




Kitűnő diétát lehet vele folytatni! Alacsony kalória, magas rosttartalma, a bélrendszerre gyakorolt pozitív hatása miatt, sokszor javasolják fogyókúrázóknak is. 
Idáig jutottam el bejegyzésemben, amikor csoda történt! Már régóta gyűjtögettem gondolataimat, és a képeket bejegyzésemhez. A savanyított kápiról, nem volt elég képem. Minden másról igen. Erre, a mai ételeink mellé, savanyú káposztát kaptunk. Nem is csekély mennyiséget! Akár egy néhány adagos torosra is elég lett volna, de nem érte meg az estét. Mivel nem csak nekem van vitaminéhségem, és mindannyian szeretjük, keresztet vethetünk rá. Szerencsére előtte, egész portfóliót készítettem róla, így láthatjátok. Már terveztem, hogy vagy a piacon, vagy más lelőhelyen megjelenek képítőmmel, és néhány pofátlan képet készítek a kápiról. Mert úgy illik, hogy csak saját fotót használjak! Szerencsémre, helybe hozták. Ebből is látszik, hogy akár télen, akár nyáron, kitűnő kísérője sülteknek, pörkölteknek, sült húsoknak, és számtalan más ételnek. A töltött, toros, rakott káposztáról, nem is beszélve. Ma a gombapörkölt, és a rántott csirkecomb mellé ehettük.



Kovászolt káposzta.
Említettem már, és a linkkel is találkozhattatok korábban, hogy kovászoltam is káposztát. Nyáron, krumplival. Nem kenyérrel, hanem vékonyra szelt krumplival. A krumpli keményítő tartalma elég volt, hogy beindítsa a tejsavas erjedést, és néhány nap alatt, kitűnő alapanyagot kaptam a toros káposztához. A többi zöldségféléktől eltérően, egy napot rátartottam az erjedésre, mert az uborkával szemben, ez nem puhult meg. Nagyon finom lett! Kaporral, csomborral, kakukkfűvel, csilivel kovászoltam. A nyári napfénynek köszönhetően, négy nap alatt megérett, a finomság. Pont úgy, ahogy terveztem. Hétfőn kezdtem hozzá, és szombaton főzhettem a torost. A kovászolt káposztának is iható a leve, ha krumplival kovászolunk.  A kenyérrel kovászoltét, nem ajánlom. Zavaros, másabb, kellemetlenebb ízű.



Hagyományos, forrázott
káposzta saláta.
Most, hogy beszámoltam a savanyú, és kovászolt káposztáról is, elérkeztem, bejegyzésem fő témájához. A salátákhoz. Hihetetlen változatossággal, lehet elkészíteni, a káposztából, és káposztával készített salátákat. A teljesség igénye nélkül, bemutatok néhányat. Kizárólag, az általam kipróbált módszereket fogjátok látni, olvasni.

Friss, nyári káposzta.
A legegyszerűbb káposztasaláta, gyalult káposztából készül. Semmi macera! Ha nyári kápiból készítjük, csak sózni, és ízesíteni kell. A nyári káposzta, abban különbözik kései változatától, hogy levelei lényegesen gyengébbek, édesebb ízűek. A téli, sokkal roppanósabb, néha csípős ízű, ezért ezektől a tulajdonságoktól, meg kell fosztanunk.

Mics, muzsdélyos káposztával.
Ezt forrázással tehetjük meg. A gyalult kápit, szeletelt hagymával, vagy lila hagymával, köménymaggal, szemes borssal, összekeverem egy nagy edényben, majd vizet forralva sóval, cukorral, ecettel, ráöntöm a káposztára, és lefedve több óráig érlelem. 

Kapros káposztasaláta.
A legismertebb, legegyszerűbb saláta. Tartósítószer nélkül, is több napig fogyasztható. Lehet tuningolni! Én majdnem minden alkalommal reszelek, vagy szeletelek hozzá sárgarépát is. Illik mellé! Meg a nagy kedvencem, a fehérbor. Egyébként is szívesen fogyasztom, csak úgy magában, vagy fröccsként, de ételeim jelentős részét borral készítem. A káposztasalátához is szoktam tenni keveset. Savassága, harmonikus íze, különlegessé teheti salátáinkat. És nem csak a salátákat! 
Tudjátok, ha főztök, és kicsit lekapja az alját az ételnek, akkor a bor felszabadítja, a pörköket? Ezért van mindig kezem ügyében, főzés közben a bor. Amellett, hogy jól is esik! Csináltam már káposztát muzsdéllyal is. A muzsdély erdélyi elnevezés. Apróra zúzott fokhagymát leöntünk olajjal, szódavízzel, jól összekeverjük, és hideg helyen egy napig pihentetjük. Ezalatt, az olaj, és a víz kioldja a fokhagyma aromáját, és ezzel az anyaggal öntjük le a szeletelt, vagy gyalult anyagot.
A salátákat, rendkívül változatos módon lehet elkészíteni. Szinte minden zöldségfélével lehet keverni. 



Csalamádé. A nagy kedvenc.







És most, elérkeztem, a legkedveltebb salátához, savanyúsághoz. A csalamádéhoz. Hívhatjuk, vegyes-vágott savanyúságnak is, de amikor itt a csodaszép, Magyar kifejezés, akkor nevezzük a nevén! A csalamádé szintén hungarikum. Amolyan, mindent bele! Készíthetjük keverve, vagy ahogy Drága Anyósom csinálja, rétegesen. És soha nem lehet abbahagyni! Sem a fogyasztást, sem a készítést. Mindig akad egy újabb rétegre való, finomság. Hol répa, hol uborka, esetleg apró dinnye, karfiol, zöld paradicsom, zöldpaprika, csili, hagyma, de bármi, ami savanyítható. Tettem (tettünk) már hozzá cukkinit, patisszont is. De az alap a káposzta. Ebből kell a csalamádéba a legtöbb. Általában, a káposzta 2/3 rész,  1/3 a többi hozávaló. De én úgy szeretem, ha fifti-fifti. (fele-fele) Különösen, a sárgarépa irányában táplálok gyengéd érzelmeket, de gyakorlatilag, minden belevalóval, ki vagyok békülve. Lényeg, hogy sok legyen! Egy ültő helyemben, képes vagyok egy kisebb vödörrel belakmározni. És ilyenkor nincs is szükségem másra! 

Mindent beledobálhatunk
 a hordóba.
Teljesen jól tudok lakni vele. A nyáron készített friss salátákkal különösen. Nyáron, nem tartósítunk. Nincs szükség rá! Gyorsan elfogy, és kész. Nincs ideje megromlani. Ha hosszabb időre tervezünk, akkor borkénnel, szalicillel, (újabban nátrium benzoát) tartósítunk. Van aki timsót is tesz hozzá, ami a színek fokozásához járul hozzá. Mert a csalamádé, igen színes egyéniség. Szinte kínálja magát. Minden ételhez jó. Emlékszem, mikor anno, Daragíje Továrisi vendégségbe érkeztek, és a főételhez előre szervírozott csalamádét előre begyűrték, még a leves előtt. Ki volt rakva! Akkor mit csodálkozunk? Ha ki van rakva, akkor meg kell enni! Elvégre, ki van fizetve!
Mivel, annyi módon készítettem már el a káposztát, a képek, és a hozzáfűzött kommentárok, maguktól beszélnek.



Kalózsalátának neveztem el.
Káposzta, rum, és bab elegye.
Még két dologról kell írnom, melyek közül az első a káposzta, és a bab kapcsolata. Illenek egymáshoz. Elsősorban nem arra gondolok, hogy mindkettő, gáz fejlesztésére alkalmas. Emésztés közben feltétlenül! Régebben, amikor tudatlan voltam, akár egy vegyestüzelésű kazánt is rám lehetett csatlakoztatni, egy jó étvággyal elfogyasztott káposztás, vagy babos étel után. 

Virslivel is párosítható.
Ha mindkettő volt benne, akkor Paksot is kenterbe vághattam volna! De akkor jött a csombor! Leánykori nevén borsikafű. Nem voltak hülyék eleink! Évszázadok tapasztalatai alapján rájöttek, hogy ez a fűszernövény, harmonizál a káposztás, és babos ételekkel. Magyarul, illik hozzájuk. Amellett, hogy illik, jótékony hatása is van. Megvéd a gázoktól! Ha keverünk káposztás, vagy babos ételeinkbe belőle, akkor nem fogjuk elgázosítani környezetünket!

Kalózsaláta, újhagymával.
Szuper! Nem kell gázállarcot osztani vendégeinknek! Nyugodtan fogadhatjuk őket szimatszatyor nélkül is. Mert a csombor, csodaszer! Gondolom, kiderült, hogy minden káposztás, babos ételbe teszek a csomborból. Keveset, mert erőteljes íze van, és a kevés is elég. A káposzta, és a bab kombinációjával, a gimnáziumban minden évben megrendezett salátanapon, fiamék nyertek. Én elterveztem, a fiatalok kivitelezték a "kalózsalátát". Csupa olyan anyagból készítették, ami egy kalózhajón megtalálható.  Babból, savanyú káposztából,  kevés rumból.



Egyszerű párolt káposzta.


Sárgarépával, almával.
A káposzta felhasználásával kapcsolatban, még egy dologról szeretnék, feltétlenül beszámolni. Sűrűn szoktam párolni, dinsztelni káposztát. Mindig másképpen. Gyerekkorom óta szeretek kísérletezni, és ezt a szenvedélyemet, mostanság, a gasztronómiában élem ki. A párolt káposztát, soha nem csinálom gyalult káposztából. Inkább, a vékonyra szelt, rusztikusabb megoldást választom. Minden esetben, teszek hozzá hagymát, fokhagymát, pici csombort, őrölt borsot, ecetet, köményt, sót, cukrot, vagy édesítőszert, néha almát, körtét, birsalmát, mazsolát, gyömbért, borókabogyót. Valamilyen, nemes anyag is szokott hozzá kerülni. Pezsgő, tokaji aszú, vagy szamorodni, de fehérbor, mindenképpen. Ha lila káposztából csinálom, akkor vörösbor, vagy rozé. Az ecetek közül, mindig a lágyabb bor, alma, vagy balzsameceteket használom. Van olyan étel, ami elképzelhetetlen párolt káposzta nélkül. A disznótoros, a kacsa, liba, de akár a nyúl ételek szerves tartozéka ez a köret. Ötletekben nincs hiány! Használjátok bátran, mindenhez. A maradék miatt, pedig ne aggódjatok! Ha marad, (nem biztos) akkor csinálhattok belőle káposztás cvekedlit. 
Ugye, hogy sokoldalú a káposzta? 

Ha nem fáradtatok el a sok olvasásban, egy kis szórakozás: 
Itt látjátok a Republicot, és a káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta című nótát! Remélem, még sokáig énekel nekünk Cipő!


Egy kis cvekedli a végére. Erről külön fogok írni,
 aminek  a linkjét majd ITT láthatjátok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése