Nem vagyok papucs! Azokat, leveles tésztából csinálom.

Néhányan komolyan meglepődtetek. Igen Lányok! Ezt is tudok. Tésztát sütni. Körbenézve a receptes honlapokon, rengeteg a süti recept. Ez így is van rendjén. De. Nagyon kevés pasit látok, a sütigyártó édesszájúak közt. A múltkor megkaptam a fészbúkon, hogy "férfiembörnek, a konyhában nincs helye". De van!!! És miért is ne lenne? Tudom, többnyire mosolyra húzzátok szátok szélét, és igazat adtok nekem. Ha van kedvem hozzá, miért ne süssek sütiket is? És igenis van kedvem. Ebben is kiélhetem kísérletező hajlamomat. 

Leveles tésztából készült sütik. Aszalt paradicsommal,
 virslivel-mustárral, ajvárral ízesítve.

Napon szárított paradicsom.
 Saját termés.Sok más mellett,
 sütikbe is került. 

Különben is. Miért csináltam nyáron azt a rengeteg napon szárított paradicsomot? Itt rohadjon meg a nyakamon? Nem!  Tudatosan terveztem a dolgot. Tudtam, hogy egyszer, sütit csinálok belőle. És inkább előbb, mint utóbb. Kísérletnek indult, és bevált recept lett belőle. Úgy alakult, hogy már többször csináltam "bóti" leveles tésztából, különféle sütiket. Sósat, sósat, jó ropogósat. Mindenfélét. Édeset, sósat. Az édeseket meggyel, dióval, cimettel, a sósakat virslivel, kolbásszal, bolognai raguval. És akkor eszembe jutott a napon szárított paradicsom, ami kihívóan kacsintott rám, a szekrény tetejéről. Ha már táncra hívott, táncba is vittem. Könnyű Katát.... Kísérletképp belecsavartam néhányat a tésztába. És bejött! Nagyon! Olyannyira, hogy komoly sorban állás alakult ki, a sütiket rejtő tál mellett. Rövid ideig, mert gyorsan elkapkodták. Ezen felbuzdulva, legközelebb többet csináltam. Megint ez fogyott el leghamarabb. 

Sós sütemények, napon szárított 
paradicsommal,ajvárral. 
Az ajvárról itt többet tudhatsz meg!

Vitaprikkal fűszerezett rudacskák.
A Vitaprikról is írtam. Itt láthatod.

Történt egyszer, hogy leértékelték a leveles tésztát. A katalógusba ki volt írva, hogy MVM* 6db. Ez nem a Magyar Villamos Művek, hanem a megvásárolható mennyiség. Nejem szombaton hajnalban, sorban állt az érintett áruház előtt, és elsők közt bejutva, kiszámolta becsülettel a 6 db. MVM-et. Az árufeltöltő fiatalember finoman érdeklődött. "Kiskezeitcsókolom, most pakolom ki a cuccost. Nem teccik vinni belőle egy egész dobozzal?" Nem lehet; Válaszolá az asszony, aki egyébként a feleségem, mert ottan van az a fránya MVM. "Ne tessék foglalkozni vele," válaszolt a fiatalúr, és elegáns mozdulattal, már bele is tette a bevásárló talicskába, a 24 csomagot tartalmazó kartont.  Egy darabig el voltunk látva. Fogyott is rendesen az anyag, míg egyszer csak végleg kiürült a készlet. Közben marhára felvitték az árát. Választhattam. Vagy kedvenc sütije elvonásával sújtom családomat, vagy megcsinálom magam. Mit gondoltok, melyiket választottam? Azóta hajtogatok, és hajtogatok. Mert a leveles tésztát hajtogatni kell. Ne gondoljátok, hogy annyira bonyolult. Hiszen még egy pasi is meg tudja csinálni. Csak bátorság kell hozzá. Na meg néhány hozzávaló. És most elérkeztem arra a pontra, mikor egyszerűen bemásolom, a lementett receptet és közkinccsé teszem.

Így készítem. A részletes leírást is megtalálod. Görgess, lejjebb!

Ki ne szeretné a leveles tésztával készült sütiket.  A szakács örömére, hamar elfogynak. Lehet kapni mélyhűtött leveles tésztát is, de ha olcsóbban akarod megcsinálni, el tudod készíteni házilag is. Időt igényel, de megéri. Én a hét végén 6 tepsi sós sütit csináltam házi leveles tésztából. Ne ijedj meg! Nem nehéz! Csak türelem kell hozzá. Rétesliszt, és finomliszt keverékéből készítettem. 1,5 kg lisztkeverék, 2 cs. élesztő felfuttatva, 500g margarin, 1 nagy pohár tejföl, 1dl fehérbor, vagy kevés ecet, kevés só, őrölt bors a tésztába. Én hozzáöntöttem még a napon szárított paradicsom fűszerolaját is, de ez nem kötelező. A tésztát hagytam kelni, majd kinyújtottam. Rámorzsoltam a margarint, majd felülről, alulról, és mindkét oldalról ráhajtottam a tésztát. Rövid ismételt kelesztés után ismét kinyújtottam, összehajtottam, és pihentettem. Ezt megismételtem négyszer. Az újabb nyújtás után levágtam a széleit, négyzetre formáztam, majd 4 felé vágtam és külön-külön újból kinyújtottam. Erre azért volt szükség, mert nem fért volna másképp a nyújtódeszkára. A levágott széleket újból összegyúrtam, kicsit fűszereztem rajta, és kinyújtás után megkentem tojással, megsóztam, köményt szórtam rá, majd csíkokra vágtam. Nagyon finom köményes rudacskák lettek belőle. Az általam készített leveles tésztából papucskákat csináltam. Napon szárított paradicsommal, mustárral-virslivel, és ajvárral ízesítettem. Csináltam már bolognai raguval, kolbásszal, és meggybefőttel-dióval ízesítve is. Ezt cimetes cukorral szórtam meg. A papucsokat a 3-4mmre kinyújtott tésztából csináltam. Kb. 6x6cm-es négyzetekre vágtam, egyik sarkát megkentem felvert tojással, közepére átlósan tettem a tölteléket, majd feltekertem. Sütőpapírra téve, tetejét tojással megkenve, előmelegített sütőben kisütöttem. A recept legnehezebb része ez! Ha olvasod egy receptben, hogy hány fokon, mennyi ideig süsd, az a legnagyobb rizikófaktor. Nem mindegy, hogy milyen a sütőd! Leget gáz, villany, légkeveréses, stb. Én alul-felül sütöm, kb.200 fokon, 25 percig. Nézzetek rá! Nem merem garantálni, hogy másnak is ugyanennyi idő kell hozzá. Mindenki kipróbálta már saját sütőjét, így tudja, minek mennyi idő kell. A képeken látszanak a különböző fázisok, kivéve az amikor a margarint rákentem. Ez ugyanis egy korábbi hajtogatott tészta képe, amiben már benne volt a margarin is. Remélem, ezzel is érzékeltethető a folyamat lényege! Jó étvágyat!

A maradék sem vész kárba. 
A levágott széleket újrahasznosítom,
 és köményes, fűszeres rudakat
formálok belőlük.

Az ajándék sütik. 
Percek alatt elfogytak.

Most, hogy ez is megtörtént, akár be is fejezhetném eszmefuttatásomat. Nem ússzátok meg ennyivel! El kell mesélnem, a legutóbbi sikeremet. Éppen a kórház vendégszeretetét élveztem, és jó beteghez méltóan, kimenőt kaptam a hosszú hétvégére. Előtte viszont megígértették velem, hogy nem térek vissza süti nélkül. Ismertek már. A kórházban is állandóan főztem. Természetesen, csak gondolatban, de legtöbbször hangosan gondolkodva. Szerencsémre több hasonló érdeklődésű úrral kerültem össze, akikkel mindig meg lehetett beszélni a gasztroélményeket is. Ezt hallották, a nővérek, és a dokik is. Az sem volt titok, hogy fényképezem a kórházi kaját. Meg is lettem dicsérve, hogy ebből a (síp)ból, hogyan tudok ilyen jó képeket csinálni. Tehát. Szent fogadalmat kellett tennem, hogy nem térek vissza süti nélkül. Fogadalmamat nem szegtem meg. Megszámoltam. 144 darab sütivel tértem vissza. Még szerencse, hogy néhányat félretettem a délutáni, és éjszakás műszaknak, mert le lettem volna (ismét síp)va! Nem telt bele tíz perc, és hozták az üres tálat. Azt hittem, csak átöntötték valamibe, de tévedtem. Utolsó morzsáig elfogyott. Legnagyobb örömömre. Mert nincs nagyobb dicséret, egy amatőr szakács számára, mint ha ízlik a főztje. És a sütije.

Így jártam. Szerencsére, ezzel meg tudtam hálálni azt a gondoskodást, amivel, többszöri ott tartózkodásom során találkoztam. Köszönöm!