Lakodalom van a mi utcánkba...

Néhány hete "Jártam a konyhán" címmel írtam egy bejegyzést másik oldalamon, ami az étteremben töltött két nap összefoglalója volt. Rég szerettem volna már meglesni azt a munkát, amit a napi étkezést biztosító profi csapat végez. Akkor megbeszéltük, hogy ha nevezetesebb esemény lesz, ismét követhetem munkájukat, és fotózhatom is az ételek elkészítését. Ez az alkalom, pedig egy lakodalom formájában jött el. Köszönöm Bettinának, Tamásnak, és szüleiknek, hogy bár nem tartoztam a násznéphez, szívesen fogadtak! 
Lényegesen rövidebb írást terveztem, de ahogy leültem, megleptek az emlékek, és szinte véraláfutásosra vertem a billentyűket. Előre kell bocsájtanom, hogy sok fotó a saját esküvőmről, lakodalmamból származik, hiszen nem kísértem végig Betti, és Tomi házasságkötését. Nem lesz nehéz észrevenni a különbséget, mert 33 éve nem volt olyan korszerű a technika mint napjainkban. Felhasználtam még előzetes engedéllyel Vera, és Laci esküvőjén készített képeinket is, mert így tudtam a történetet teljessé tenni.

Évtizedek óta gyakorlott lakodalmas "szakember" vagyok. Feleségem, népes családból származik, így csak a szűkebb rokonságban is, több lagziban vettem már részt. Egyik szakmám a videózás, fotózás, és ezekkel a végzettségekkel feleségem is rendelkezik. Sokáig jártunk lakodalmakba videózni, fényképezni. Így aztán az esküvők, lakodalmak lebonyolításában, is hatalmas ismeretekre tettünk szert. Mióta többet foglalkozom a gasztronómiával, nem voltam családi lakodalomban, de mindenképpen szerettem volna bemutatni, hogyan zajlik egy ilyen esemény mifelénk. 

33 éve történt.

Az ember életében, ez az egyik legnagyobb pillanat. Összekötni az életét valakivel, ezt hivatalosan is megpecsételni pap, vagy anyakönyvvezető előtt, és ezt méltó módon megünnepelni a családdal, a barátokkal, rokonokkal. A szülők számára is öröm, de egyben óriási felelősség. Megtalálni azt az időpontot, helyet, ami alkalmas az ünneplésre. Az esküvő, lakodalom hosszú ideig nyomot hagy az ünnepeltekben, és a násznépben is. Minden apró mozzanatra figyelni kell, mert egy apró hiba is megkeserítheti az ünnepet. Legtöbben profikat választanak.

A Karaván zenekar, Balogh
László szegedi vőféllyel.

Falun más a helyzet. Itt is vannak viszont olyanok, akik nagy gyakorlatra tettek szert az esküvők, lakodalmak lebonyolításában. Ha jó vőfélyt választ az ember, akkor már majdnem minden sínen van. Ő segít a lebonyolításban, figyel a rendre, a gazdának sok terhet levesz a válláról. Nagyon fontos a zenész, (zenészek) akik a szórakozást biztosítják. Jártam már olyan lakodalomban, ahol a menyasszonytáncot csak komoly csúszással tudták megtartani, jelentős minőségi problémákkal, a zenész urak csúszós gégéje miatt. Óriási a felelőssége az ételek elkészítőinek, köztük a szakácsoknak is. Lilahagymás zsíros kenyérrel nem lehet traktálni a vendégeket egész éjszaka. 

Lakodalmi menü:
Tyúkhúsleves, csigatésztával,
marhapörkölt.

Minden vidéknek, megvannak a hagyományos lakodalmas ételei. Felénk elmaradhatatlan vacsorára, az aranyló tyúkhúsleves, csigatésztával, zöldséggel, répával. 
Ezután pörkölt következik, aminek az alapanyaga a gazdák leleményességén, esetleges kapcsolatain múlik. Ha vadász van a családban, akkor dám, őz, vaddisznó lehet az alapanyag. Ezen a környéken, van olyan hely, ahol csak birkapörkölt fő a bográcsokban. A marha, borjú, sertés is népszerű alapanyag. 
A pörköltet követi a sültek sora. Ezek megint nagyon változatosak lehetnek. Csirke, tyúk, kakas, sertés, pulyka, borjú, fűszeres, natúr, töltött csemegék. Ahány ház, annyi szokás. Híres csapat volt a jaminai (békéscsabai) főzőasszonyok társulata, akik hihetetlen szakértelemre tettek szert az ételkészítéssel eltöltött évek során. Mivel volt olyan időszak, amikor szinte minden héten találkozhattam velük, ismerősként üdvözöltük egymást, és sok fortélyt leshettem el tőlük. Utólag is köszönöm. Náluk a leves után, a tyúk melléből készített paradicsomos húsgombóc következett, és ez az étel, egész életemre mély nyomot hagyott bennem. Ekkor lettem paradicsomimádó. 

A mi esküvői tortánk.

Nem hiányozhatnak a lakodalomból a sütik sem. Édes, és sós aprósütemények, és a korona, a torta. Falun, a sütikészítésre szakosodott asszonyok is vannak minden rokonságban. Van aki a sós, van aki az édes sütik "gyártásában" jeleskedik. A menyasszonyi tortát viszont mindenhol profira bízzák. Neki nem kell hivatásos cukrásznak lenni, hiszen ismeretségi körömben is szerepel olyan, aki számtalan gyönyörű tortával aratott nagy sikert már lakodalmakban. A tortának, nem csak finomnak, hanem gyönyörködtetőnek kell lenni! Akik a tortákat készítik, a cukrászi képességük mellett, művészi érzékkel is rendelkeznek. Sok gondolkodást, tervezést igényel egy egyedi tortaköltemény. Mert a menyasszonyi torta nem tömegcikk. A kiválasztott cukrászok többsége, manapság albumot tud mutatni az eddig készített tortáiról, de vannak egyedi kívánságok is. Van amikor a tortának alkalomhoz illően valamilyen tárgyat kell ábrázolni, ami kötődik az ifjú párhoz. 
Mivel abban a korban élünk, amikor szerencsénkre lehetőségünk van az emlékeink megörökítésére, megőrzésére is, nagy szerepe van az emlékek rögzítőjének, a fotósnak, videósnak is. Bennem is nosztalgiát ébreszt, mikor látom egy több évvel, esetleg évtizeddel ezelőtt készített felvételemet. 

De visszatérek a lakodalom, szerintem egyik legfontosabb tartozékához, a kajához. A lakodalmi mulatság, van ahol napokkal az esküvő előtt elkezdődik. Ma is divat falun a szokás, hogy a vőlegényes, és a menyasszonyi háznál is külön ünnepség zajlik.

Fő a vadpörkölt.

Ehhez az esetek nagy részében sátor szükséges. A saját lakodalmam példáját hozva, a sátrat szerdán állították fel. Ez már alkalom az ünneplésre. Csütörtök este hozták a nászajándékokat. Feleségem újkígyósi lévén, ott az a szokás, hogy lisztet, és tyúkot is visznek a lagziba. Alkalom a traccspartira, a jókívánságok átadására, és a gazda itallal, és kaláccsal viszonozza az ajándékokat. Pénteken kopasztás, disznóvágás. A kopasztás az asszonyok, a disznóvágás, feldolgozás, a férfiemberek dolga. Természetesen, ez egész napos ünnep, hiszen van olyan lakodalom, ahol 3 disznót is vágnak. Ha marhapörkölt készül, azt általában hentestől szerzik be, de mint írtam lehet vad, vagy birka is az alapanyag. Egy jó vadásznak érteni kell a hús feldolgozásához is, így ez sem lehet akadálya a finom pörkölt főzésének. Van ahol praktikus okokból csütörtökön tartják a kopasztást, disznóvágást, mert akkor a szombati ünnep előtt van egy pihenőnap. Természetesen ezeknek az eseményeknek, megvannak a maga felelősei, mert az ifjú pár ezekbe nincs bevonva. Övék csak az ünnep marad. 

Szépek voltunk, és fiatalok.

Szombaton pedig elérkezik az igazi dáridó. A menyasszony korán kel, mert be van jelentve a fodrászhoz, kozmetikushoz, majd ezek után öltözködés, újabb apró smink, és jöhet a fotózás. Ez már a hónapokkal azelőtt kiválasztott ruhában történik, ami szintén nem filléres mulatság. Legtöbben bérlik, van aki örökli, vagy ajándékba kapja, kevesen, külön erre az alkalomra varratnak maguknak. A fiúk ebben az esetben könnyebb helyzetben vannak, mert elérhető áron tudnak új öltönyt venni, vagy szükség szerint szmokingot bérelni.
A fotózás előtt még meg kell látogatni a virágkötőt is, aki szintén erre az alkalomra csokrot, kitűzőket készít. A virágkötő feladata a gépkocsi, hintó, vagy más közlekedési eszköz díszítése is, de legtöbbször a templomot, a házasságkötés, a lakodalom helyszínét is ők díszítik. 

Vera, és Laci.

Fotózkodni lehet műteremben, vagy jó idő esetén a szabadban is. Ez is lényeges momentum, mert mióta feltalálták a fényképezést, az esküvői fotó szinte elmaradhatatlan. Van ahol, a fénykép a lakás legfőbb helyén díszíti a falat. Innen veszi át a rendezés szerepét általában a ceremóniamester, a vőfély. Sok ismert, neves vőféllyel volt már alkalmam együtt dolgozni. Vannak köztük többszörös díjnyertes "szakemberek" akik méltán mesterei a műfajnak. Ismerek olyan családot, ahol a férj, a feleség, és a két gyermek is vőfélykedik. A kisebbek, apjukkal, anyjukkal, külön - külön pár éves koruktól gyakorolták a "szakmát".

Több vőféllyel, személyes barátságba vagyok. Vállukon óriási felelősség nyugszik. 

Vera és Laci esküvője, Balázs Imre
vőfély vezényletével. Imre barátom, 
már a menyországban mondja a
rigmusokat.

Munkájuk kora délután kezdődik a fiús háznál, ahol a vőlegényt elbúcsúztatják szüleitől, rokonaitól, testvéreitől. Szerény vendéglátás után irány a lányos ház. Eszembe jutott egy húsz év körüli élményem, ami kapcsolódik a gasztronómiához. Egy Békés-megyei faluban voltam lagziban, ahol a legényes háznál salátalevest szolgáltak fel ebédre. Nem én voltam az egyedüli meglepett ember, és bevallom, annyi maradékot az életben nem láttam még. Előtte, és utána sem találkoztam még lakodalomban salátalevessel, ami egyébként nem volt rossz. 

Munkában a zenész urak.

Az ifjú vőlegény könnyek közt elbúcsúzott, és irány a menyasszony háza. Ha nem nagy a távolság, zenészek kíséretében vonul végig a násznép a lányos házig, és útközben minden utcára sereglő érdeklődőt megkínálnak sütivel, itallal. Faluhelyen, kisebb városokban még mindig ez a szokás. A hangulat fokozására a vőfélynek különböző versikéket, rigmusokat kell előhúznia tarsolyából, mert a lakodalomnak vidámnak kell lenni. Nem gyászmeneten vagyunk! 

Hunyadvári József vőfély.

A menyasszonyi házhoz érve, a vőfély feladata beköszönni, megkérni a ház urát, és asszonyát a násznép befogadására, valamint kikéri tőlük a menyasszonyt az érkező vőlegény, és családja számára. Legtöbbször nem adják könnyen. Van, ahol több próbálkozás után találja meg csak szíve választottját a leendő férj, mert több ál-menyasszonyt vonultatnak fel az igazi előtt. Mikor végre megtalálja párját, átadja a menyasszonyi csokrot, amit addig nem ő hordozott, hanem a család egy fiatalabb lánytagja, jobb esetben a vőlegény testvére.
Most újabb sírdogálás következik, mert a vőfély kikérte a menyasszonyt, majd illően elbúcsúztatja családjától őt is. Nem jártam még olyan lakodalomban, ahol valamelyik, legtöbbször mindegyik családtagnak ne lett volna könnyes a szeme. A vőfély ezután felkéri a vendégeket, hogy fogyasszanak a kikészített ételekből, italokból. Itt már általában aprósütemények, (sósak édesek) vannak az asztalon, hiszen a menyasszonyi háznál is volt ebéd, ahova a szűkebb rokonság, barátok, ismerősök voltak hivatalosak. 

Van ahol, praktikusan ezeket az eseményeket is egy helyszínen tartják, már a teljes násznép bevonásával. Általában azon a helyen, ahol a későbbi lakodalmat tartják. Így kezdettől együtt ünnepel a násznép, és kevesebb a bonyodalom. Falun viszont, még mindig megvan a hagyománya a több napos ünneplésnek, ahol a szomszédok, rokonok, barátok ünnepelnek együtt.
A násznép ezután átvonul a nap legfontosabb eseményére, magára a házasságkötésre. Lehet polgári, és egyházi esküvő. Van ahol a polgári esküvőt már előzőleg megtartják, így a mulatság előtt csak a templomban mondják ki a boldogító igent. Ez minden felekezetnél az ott szokásos ceremónia szerint történik, hosszabb, rövidebb ideig.

Megpecsételve.

A házasságot megelőző "jegyben járást" követően, itt kerül véglegesen a jegygyűrű a fiatalok ujjára. Ez sem lényegtelen momentum, hiszen elvileg egész életen keresztül kíséri ez a kis karika házasságukat. Ma már hihetetlen választék van ebből a "termékből" is, így a fiatalok kedvükre tudnak válogatni. 
Immár férj, és feleség, a násznép gratulációra áll sorban, de közben lázas munka folyik. Ha eddig nem volt kidíszítve a lagzi helyszíne, akkor ez is most történik meg, hogy méltóan tudják fogadni a már házasokat, és a násznépet. Ez a gazdák anyagi lehetőségein múlik, mint általában minden az alkalomhoz köthető dolog. Még a legszerényebb körülmények közt házasodóak is adnak a helyszín díszítésére. Ifjú házas koromban, Romániába voltunk hivatalosak esküvőre, és jobb híján EÜ papírt vágtak csíkokra, azzal díszítve a sátrat. Életem legrosszabb pálinkáját is ott ittam, de jó szívvel adták, én pedig szívesen fogadtam. Nem is néztem sűrűn a pohár fenekére!

A terem kész, jöhet a násznép.

Készül a vacsora.

A díszítés zajlik, az ételek is régen készülnek. Ez talán a leglényegesebb momentum a lakodalomban. A kaja. Fordult már elő, hogy évekig beszéltek a finom értelekről, és annak az ellenkezőjéről is. Volt olyan, ahol a gazda mindenkivel külön kénytelen volt koccintani, hogy mielőtt a vacsorát feltálalták, eléggé be legyen lőve a násznép, a rossz étel miatt. Merthogy az étel, mindennapi életünk jelentős része. Jóllakva könnyebb a munka, boldogabb az ember. Különösen, ha egy ünnepen - ilyen a lakodalom is - finomabbnál, finomabb ételekkel traktálják az ember fiát, lányát. A szakácsok feladata tehát, egy ilyen eseményen rendkívüli fontosságú. Azért, mert sokféle ételt kell készíteni, nagyon jó minőségben. Úgy, hogy mindenkinek kellemes emlékei legyenek az ételekről. Ezt a feladatot, csak nagy gyakorlattal, higgadtan lehet végezni. Mindig hibázhat az ember, de meg kell tanulni a hibákat gyorsan helyrehozni. Magam is többször tapasztaltam már, hogy mindenhol, ahol nagyobb adagot főznek, sokszor meg is kóstolják az ételt, már a különböző fázisok előtt is. Az én véleményemet is kikérték. Több szem többet lát, illetve ha többen kóstoljuk, több vélemény van a készülő ételről. 

Fő a birkapörkölt.

Míg élek nem felejtem azt a kardoskúti juhászembert, aki egyszerre három bográcsban főzött birkapörköltet, és nagyon sokat tanulhattam tőle. Áradt belőle az információ. Azt mondta, nincs értelme titkolózni. Tőle tanultam meg a birkafőzés rejtelmeit, többek közt azt, hogy csak egy állat húsát teszi egy bográcsba, mert kevés korkülönbség is okozhat problémákat a főzés idejét tekintve. Azt is tőle tanultam, hogy a fakanállal felkeverve a szaftot, magasabbról csurgatva a kanálba, fújás nélkül, azonnal meg tudom kóstolni. Ezért öntik japánban is magasabbról, vékony sugárban a teát a csészékbe.
Az ételek egy része elkészült, a másik része még sül, vagy fő, és megérkezett a násznép.

Innentől a zenészeké, a felszolgálóké, és a vőfélyé a terep. Vannak sablonok: A zenészek ekkor kezdenek rá a lakodalom van a mi utcánkba kezdetű nótára, a felszolgálók, már az ajtóban röviditallal várják az érkezőket, és a vőfély előreengedi őket. Általában, a vendégek elfoglalják helyüket, és csak utána jön az új pár a vőfély kíséretében a terembe (sátorba). A násznép pedig, a vőfély ide illő versikéje után, tapssal köszönti őket. Indulhat a dínom - dánom. A felszolgálóknak kötelessége gondoskodni arról, hogy senki előtt ne legyen üres pohár, mindig elég étel legyen az asztalon. Természetesen akkor, mikor eljön az ideje. Felénk az a szokás, hogy a vőfély minden étel előtt köszöntőt mond. De még mielőtt ez megtörténne, megköszöni a gazdáknak a vendéglátást, és jó étvágyat kíván a vendégseregnek. Közösen eléneklik a Himnuszt.

A levessel kezdődik az ételorgia. Kevés kivételtől eltekintve, ez tyúkból készült esszencia, csigatésztával. Nagyon hosszú ideig fő a tyúk a fűszeres lében, majd mikor majdnem megfőtt a hús, akkor kerül hozzá a megtisztított petrezselyem, répa, karlábé, zeller, és néhány hagyma is egészben. A zöldségfélék nem egy időben főnek meg a hússal, így azokat idővel ki kell venni a léből, mert túlfőnek.

Ha van rá lehetőség, azonnal tehetjük hideg vízbe is a zöldségeket, mert ha nem hűl le, a meleg zöldség tovább fő, és puhább lesz a kelleténél. A csigatészta is külön készül, sós vízben, és csak a tálaláskor találkozik egymással a tyúklé, és a csiga-biga. Ennek vannak praktikus okai is, mert általában a lakodalmakban, igen sok étel marad. Inkább maradjon, mint kevés legyen, ez a jelszó.

Így aztán, a maradék másnapra is elég, sőt ha van elég hűtőkapacitás, akkor hosszabb időre. A tyúk alaplé, ezen kívül kitűnő alapanyag, sok mindenre használható. Ha tésztával együtt tároljuk, hűtés híján, könnyen megsavanyodik a leves. Ez egy házi lakodalomban előfordulhat. A levessel egy időben asztalra kerül a hús, és a főtt zöldségek is. Szabad szedéssel mindenki kedvére, gyomra méretétől függően, annyit mer, amennyi jó esik. Túl sokat nem érdemes enni, mert rögtön jön az újabb fogás.

"Egy olyan ételt hoztam, ami első az étkek sorába" köszönt be a vőfély immár a pörkölttel. Ez a tradicionális magyar étel, kevés lagziban nem szerepel a menükártyán. Felénk, minden alkalomban megtalálható valamilyen formában. Életem során, egy lakodalom volt, ahol nem találkoztam a pörkölttel. Magam is rengetegféle pörköltet főztem már, többnyire bográcsban, így nem okoz gondot valamelyik elkészítési módját ismertetnem.

Arra gondoltam, hogy talán jobban örülnétek egy különleges, mint egy hagyományos receptnek. A nyáron készítettem a Gyulavári Kastélynapokon a rétegelt dámvad pörköltet almával, borókával, ami a "legízletesebb étel" díjat érdemelte ki. Itt olvashatod. A korábban már említett idős juhásztól eltanult módon főztem a pörit, és ez is bizonyítja, hogy mások kipróbált receptjeit nem szégyen követni. Különösen akkor, ha szívesen osztja meg veled egy tapasztalt ember tanácsait. 

A zenekar, a vacsora alatt, lágy muzsikát játszott, de innentől övék a főszerep. A zenekarnak, szintén fontos feladata van. A vőfély mellett ők a hangulatfelelősek. Egy rossz zenekar tönkre tudja vágni akármelyik lakodalmat. Egy jó banda is, ha nem a megfelelő zenét húzza.

A közönségnek kell játszani! Olyan zenét, amit éppen a hangulat kíván. Értek a muzsikáláshoz, magam is csináltam, két fiam szintén zenész. Nem lakodalmi muzsikusok, de a lakodalom külön műfaj. Ide sokoldalú muzsikusok kellenek. A mai technikával, akár egy zenész is tud szórakoztatni, hiszen mióta a midi fájlokat kitalálták, előre elkészített konzerv zenét is lehet játszani, de ehhez is érteni kell. Előfordult már életemben, hogy egy lakodalomban, nem lehetett kérni zenét. A muzsikus hölgy csak a megadott, a lemezen található sorrendben tudta játszani a dalokat, és a közönség látva ezt, úgy kért számot, hogy a D 18-ast játszd le légy szíves. Hiába volt előtte az akkor kapható egyik legdrágább hangszer, szórakoztatni nem tudott. Egy másik alkalommal, a muzsikus úr kottatartónak használta a méregdrága hangszert, és a násznép hosszas unszolására sem tudta hajnalig bekapcsolni. Viszont jól mutatott, nem is kottatartóként, mert csak a dalszövegek voltak a füzetben. A kottát nem ismerte a "zenész úr"

Szerencsére ritkán találkoztam ilyen esetekkel, többnyire magas színvonalú szórakoztatásban volt részünk. Autodidakta muzsikusok is kitűnő hangulatot tudnak biztosítani megfelelő rutinnal. A vőfélynek kisebb feladata van ilyenkor: táncra kell buzdítani a násznépet. Sok helyen úgy illendő, hogy az ifjú pár kezdje a táncot, így velük kell kezdeni a szórakozást. A zenekarnak pedig az a feladata, hogy minél rövidebb szünetekkel mindenki kedvére húzza a talpalávalót. A repertoárnak szélesnek kell lenni! A keringőtől, a latin zenéig, a twiszttől, a mulatósig. Amire éppen igény van.
A felszolgálóknak sincs pihenő, mert figyelni kell, hol található az asztalon üres hely, hiány valamiből. Ezt azonnal pótolni kell, mert a gazdák szégyene lenne, ha nem így történne. 

A gyümölcsök sem hiányoznak.

A konyhán, továbbra is lázas munka folyik. A szokások változnak, így divattá vált a svédasztalos tálalás, de vidéken, még mindig külön teszik tálakon mindenki elé a sülteket. Egy közös pont van, mindenhol rengeteg félét. Ha kell, külön vegetáriánus menü is van, mert a gazdáknak ezt is előre fel kell mérni. Találkoztam már furcsaságokkal: egy vendég a húst nem ette meg, de a rántott karfiol mellé sült szalonnát falatozott. A szalonna nem hús! - mondta. A tálakra, de a svédasztalra is kerülhet pácolt, natúr, fűszeres, töltött, rántott húsok, fasírtfélék, gomba, karfiol, köretekkel, vagy a köretek külön tálalva, többféle salátával. A melegen tartó tálalási eszközöknek köszönhetően egész este minden vendég kedve szerint szedhet az ételekből, akkor, és azt, amikor akar, és éppen jól esik neki. 

Ezen az estén natúr csirkemell, sonkával, sajttal töltött borda, cigánypecsenye, rántott karaj, rizi-bizivel, és burgonyakrokettel volt szervírozva. Ezek mellett található volt a svédasztalon mediterrán saláta háromféle öntettel, és franciasaláta is. Nem hiányozhatott a bőséges gyümölcstál sem.
Bevallom, mikor elhatároztam, lakodalomról fogok írni, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra fog sikerülni. Az amatőr gasztronómus most az emlékek fogságába került, de írásaimnak főként ez a célja, hogy viszonylag szórakoztató módon elraktározzam, átadjam utódaimnak élményeimet. És ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni, mert emlék van bőven. Mivel a lakodalmat gasztronómiai célzattal látogattam meg, azt sem hagyhatom ki. 
A levest, és a pörit már a főzés közben megkóstoltam, így azokról, már a násznép megérkezése előtt volt véleményem. Csupa jó! 
A leves kellemesen fűszeres, gyönyörű színű, (a megfelelő alapanyagok miatt) a zöldségféléktől kellemesen aromás, szép tiszta, egyszóval tökéletes. A tyúkhús kellően megfőtt, a belefőtt zöldségfélék is kitűnőek voltak. 
A pörkölt is nagyon finom lett. Kellő ideig főtt, a hús nem volt kemény, de szét sem lett főve, enyhén csípős, kellően köményes, szép sötétvörös színű a jó minőségű pirospaprikától, egyszóval ez is OK! Köretként pirított, házi tarhonyát, vagy köményes főtt krumplit választhatott hozzá mindenki kedve szerint. Körbenézve az asztalokon, láttam, mindenkinek jól esett. Nem maradt el mellőle a savanyúság sem, ami ez esetben vegyes - vágott volt. 

Nem szóltam még a kezdettől az asztalokon lévő apró süteményekről, amikből szintén nem volt hiány. Kétféle sósat (pogácsát, és sajtos rudat) valamint édes sütiből is kóstoltam (zserbót, kókuszgolyót) Ezek mellett volt még más is a tálon, de már nem vitt rá a lelkiismeretem. A megkóstolt sütik nagyon ízlettek, de hagynom kellett helyet a sülteknek is. 

Becsületemre szolgáljon, hogy a kipakolt mennyiséget mind megettem. Köszönöm a gazdáknak! 
Háromféle húst választottam a kínálatból, ezúttal a sima bécsi szeletet kihagytam. Gondolom az volt, mert annak tűnt. 

A leglátványosabb a töltött karaj volt. A hús úgy lett szeletelve, hogy  nem egészen a végéig lett bevágva, így a két oldala a megtöltés után egymásra hajtható lett. Előtte természetesen ki lett kloffolva, majd a sajt, és sonka hasábokat belegöngyölve panírt kapott, és utána forró olajban lett kisütve. A sajt sehol nem volt folyós, egyszóval ez is kitűnő lett. 

Nem tudom, eddig miért irtóztam a burgonyakrokettől? Nem találok rá magyarázatot, hacsak azt nem, hogy amiket eddig kóstoltam, íztelen vacakok voltak. Mostanáig! Már a tálalásnál megfogott a krokett alakja, ami leginkább kúpos tengeri csigára emlékeztetett. Óvatos voltam, de utána visszamentem még egyszer szedni belőle. Nem gondoltam, hogy ennyire fog ízleni. Sokszor írtam már róla, hogy a szükség nagy úr. Egy nagyobb vendéglátáshoz, többféle étel elkészítéséhez, szükség van félkész ételekre is. Ez a krokett is ilyenből készült. Előhűtött állapotban, csak forró olajba kellett dobni a végleges állapot eléréséhez. Nem ettem még ilyen finom krokettet. Amellett, hogy gyönyörűen mutatott, ízlett is. Ráadásul, harmonizált a sajttal, sonkával töltött húshoz, és a natúr csirkemellhez is. Nagyon kevés franciasalátát is ettem hozzá, amit szintén helyben készítettek. Vegyes, zöldségkeverékből, kellemesen ízesítve. A saláták esetében is az egyszerűbb megoldás lett választva, mert előre készített szószokkal tuningolták a zöldségféléket. A másik salátáról kicsit később, bővebben írok. 

A húsételek közül nekem legjobban a cigánypecsenye ízlett. Végigkísértem az elkészítését, így bátran állítom, nem a hagyományos módon készült. Már ahogy, egyáltalán létezik hagyományos módja, a cigánypecsenye készítésének. Tarjaszeletek lettek megtűzdelve füstölt szalonna hasábokkal, és tepsiben, állandó szaftban tartva sütötte a szakács. A sütőben töltött idő nagy részét úgy töltötték a husik, hogy egy másik tepsi is rájuk lett borítva, így a kipárolgás el lett zárva. Láttam, hogy nagyon sokszor kóstolta, és fűszerkeverékes forró vízzel öntözgette, míg el nem érte a kellő állapotot. Ez az állapot pedig tökéletes lett. Omlós, nagyon jól fűszerezett, a szalonnától kellően füstös ízt kapott finomság került a tányérokra. A szaftból is halásztam egy kicsit, és mivel ezt a husit a zöldborsós rizzsel ettem, arra csorgattam belőle. Nekem ez ízlett a legjobban ezen a napon! Szubjektív vélemény, mert sosem titkoltam, inkább a szaftos ételekhez vonzódom, ez pedig az volt. 

Mellé abból a mediterrán jellegű salátából ettem, ami káposztából, kínai kelből, uborkából, paradicsomból, fekete olajbogyóból, és némi feta jellegű sajtból készült keverék volt. Az asztalon, háromféle öntet is volt, de meglepve láttam, hogy kevesen tettek belőle a salátára. Tettek viszont a húsok mellé belőlük. Volt olyan, amihez illett is. Volt kétféle fehér mártás, melyek közül egyik szinte biztos, hogy ezersziget névre hallgatott.

A másik hasonló, de lényegesen sűrűbb mártás volt. Ez is kapros, de sósabb, töményebb. A harmadik, átlátszó, sok zöldfűszerrel, kissé ecetesen, olíva olajjal, szintén kész termék volt. Mindhárom neves gyártótól, megbízható minőségben. Mindhárom illett a salátákhoz, és jó, hogy nem lett ráöntve, hanem mindenki önthetett rá kedvére. A saláta összetevőinek, de főleg a kínai kelnek a tulajdonsága, ha az öntettel találkozik, rövid idő alatt megvonul a zöldség, elmúlik a roppanóssága. Így viszont nagyon finom volt. Kíváncsiságom győzött, így a salátát mindhárom öntettel megkóstoltam, és mindegyikkel ízlett. Legközelebb az ezersziget állt ízlésemhez, de a másik kettővel is finom volt. 

A süteményekről már esett szó, de nem maradhat el az est fénypontja, a torta sem. Soha nem láttam még két egyforma tortát lakodalomban. Most felejtsük el azokat a típustortákat, amiket külön süttetnek a cukrásztokban azzal a céllal, hogy minden asztalhoz jusson belőle. Falun, még mindig az a szokás, hogy a családok, maguknak viszik a tortát, amit a menyasszonyi torta érkezése után, névre szólóan kiosztanak. A kavarodás elkerülését, a tortára tűzött kis cédula biztosítja. Elgondolkoztam már rajta, hogy mi lenne, ha sorsolnák a tortákat? Őrült ötlet, de én már csak ilyen vagyok. 

A menyasszonyi tortát, bár kínálták, nem kóstoltam meg. Egyik oka az, hogy már ettem sütit, és egy falatért, nem volt szívem elvenni a felkínált nagy szeletet. Nem akartam, hogy pocsékba menjen. Cukorbeteg lévén, tudnom kell önmegtartóztatást tanúsítanom, a láthatóan édes finomság irányában. A látvány viszont lenyűgözött. A torta, nyilvánvalóan főszereplő egy ilyen eseményen, így úgy kell megjelennie, mint egy igazi sztárnak! Erről a vőfély szintén gondoskodik. A sztárhoz illő versikével biztosítja a méltó belépőt. Nem volt alkalmam, de nem is illett volna a torta megvágása előtt rendezkednem, így elhatároztam, olyan képet készítek, ami kis retusálással, trükkel, bemutatja a torta különlegességét, igazi szépségét. Úgy érzem, egész jól sikerült.
Mivel itt illően elbúcsúztam a násznéptől, az ifjú pártól, szüleiktől, a konyhán még jelenlévőktől, (van aki már elment kicsit pihenni, mert a másnapi ebédet is hajnalban fel kell tenni főni) a zenészektől, és Hunyadvári Jóska barátomtól, aki mint oly sok alkalommal most is ceremóniamestere volt a lakodalomnak. Magyarul, Ő volt a vőfély.

Hunyadvári József, többszörös
díjnyertes vőfély.

Többszörös nyertes vőfély, bor lovagrend tag, gasztronómiai társaságok fesztiváljainak elmaradhatatlan "kelléke" aki szereti a jó italokat, finom ételeket, humorával, több évtizedes gyakorlatával biztosítja minden rendezvény hangulatát, tökéletes lebonyolítását. Nem akarlak fényezni Jóska, ez az igazság. Hosszú ideje nincs városi rendezvény nélküled, és még ha néha nem azt kapod, amit megérdemelsz, akkor is bízom benne, sokáig tudod ugyanezen a színvonalon folytatni munkádat!
Számomra a lakodalom itt véget ért, de tudom, Jóska barátom, és a násznép hosszú ideig kitartott. A vőfély azért, mert volt még munkája bőven. A násznép pedig azért, mert most jött a java. Mulatás a köbön. 

Fogd, és vidd!

Van viszont egy hagyomány, ami éjfélkor majd minden lakodalomban bekövetkezik. A menyasszonytánc. Ennek a levezénylése is a vőfély feladata, és ismerve barátomat tudom, ezt a feladatát is tökéletesen ellátta. Ilyenkor mindenki fordul egyet a menyasszonnyal, és mindenki lehetőségeihez képest, adakozik az ifjú pár életének elkezdéséhez. Van ahol szerényebben, van ahol bőségesebben. Ez az összetáncolt összeg, sokkal szerényebb, mint amit a szüleiknek köszönhetnek a fiatalok. A vőfély búcsúztatójában is megköszöni a szülőknek azt, hogy felnevelték, útjára indították gyermekeiket. Az anyakönyvvezető külön kiemeli, hogy a fiú szülei egy lányt kaptak családjukba, és fordítva a lány szülei egy fiút. Így teljes. A fiatal pár pedig gondoskodik róla, hogy egy idő múltán unokával, unokákkal ajándékozzák meg őket, mert ez az élet rendje. Így öröklődnek az élmények is, nagyszülőről unokára. Ezért írom le én is élményeimet, mert így késői leszármazottaim is olvashatják. 

Átöltözve, megújulva.

Sok esetben a menyasszonytáncot, újasszonytánc is követi, amikor a pár ruhát vált, és valamivel hétköznapibb viseletbe öltözve jelzi, hogy innentől a dolgos hétköznapok jönnek.
De normális esetben, a lakodalom még nem ér véget itt. Mindezek után, jó esetben ereszd el a hajamat jön. Ez nagyon társaságfüggő. Ha vannak olyanok a násznép között akik jól akarják érezni magukat, és jó a zenekar, akkor hajnalig szól a nóta. Először talpalávaló, majd jó Magyar szokás szerint nóták. Olyanok, amiket énekelni, (néha ordibálni) lehet. Ez addig működik, míg a zenészek bírják, vagy a násznép ki nem dől.

Hajnaltájban.

Közben az ifjú pár, végigkínálja a násznép jelenlévő tagjait. A menyasszonytánc után ugyanis fogyatkozik a közönség. Először azok távoznak, akik kis gyerekekkel érkeztek a lakodalomba, majd az idősebbek, de vannak akik szívesen állnak a fiatalok közé kicsit mulatni. A kitartóak viszont csak hajnalban távoznak. Akkor, amikor már a vőfély, a fotográfus, a videós, és legutoljára a zenekar is távozik. Az esetek többségében a szülők zárják a sort. Övék a legnagyobb felelősség. És mekkora öröm, ha minden jól sikerült, jó volt a hangulat, finom volt a kaja. Az Ő tisztességüket, becsületüket, jó hírüket kockáztatták. Köszönet érte! 

A "maszkurások".

Van amikor még itt sem ér véget a lakodalom. Hiszen ott a maradék. Újkígyóson, ahol Párom népes rokonságának jóvoltából igen sok lagziba volt szerencsém részt venni, kálátónak hívják ezt a jeles, vasárnapi eseményt. Itt pusztítják el a maradék ételt, de sokszor eleve úgy főznek a lakodalomban, hogy maradjon a vasárnapi mulatságra is. Ez a nap már az igazi bolondozásról szól. Nálunk legalábbis igen. Mindig van a rokonságban, a baráti körben olyan, akinek nem kell a szomszédba menni egy kis hülyeségért. Bevallom, én is közéjük tartozok. Ilyenkor előkerülnek az ócska rongyok, magam is öltöztem már csipkefüggönybe a menyasszonyt imitálva, és szórakozunk, felhőtlenül. Mindaddig, míg van az ételből, és italból. Közben lebontjuk a sátrat, megbeszéljük az elmúlt napok történéseit, és konstatáljuk: ez megint jó lakodalom volt!
Itt véget is érne írásom, amiben szerettem volna bemutatni, felénk hogy járja. Örülnék, ha ezek a tradíciók, nem merülnének feledésbe. Bloggerként, nem csak az ételek bemutatását, hanem a szórakoztatást, de főleg az emlékek archiválását tűztem zászlómra. Ahogy leültem írni, a friss élményekkel rögtön keveredtek saját, több évtizedes emlékeim. Eredeti célom, a menü bemutatása lett volna, de így sikerült. Emlékként ezt hagyom az új párra, a résztvevőkre, a közreműködőkre, és saját családomra.
Köszönöm, hogy köztetek lehettem!