Töltött paprika, már megint, sokadszorra, csak úgy simán.

Mikor, ha nem most? Télen, nem tudod elkészíteni, vagy ha akarod, iszonyú drága lesz a primőr paprika miatt. Nyár végén, kora ősszel viszont szinte hozzád vágják a gyönyörű paprikákat, és válogathatsz kedvedre. Nem kell előre tervezni a mennyiségeket, mert garantáltan elfogy, akármennyit csinálsz belőle. Előre tervezni, csak az éttermekben szokás, ahol szigorúan kiporciózzák az adagokat. Otthon, bátran repetázhatsz is, addig míg degeszre nem tömöd magad. Vannak természetesen itt is határok, de ha "reped a csőnaci, semmi gáz!" Ezt a finomságot, nyugodtan megmelegítheted vacsorára is, sőt ez is jobb, ha kicsit "érnek az ízek".

Többféleképpen lehet készíteni. Mi leggyakrabban, ezt a változatot preferáljuk, saját konyhánkban. A többesszám első személy nem véletlen, mert ezt általában Párom csinálja, én csak figyelmes szemlélője, és dokumentálója vagyok a történéseknek. Beleszólni nincs értelme, mert nagyon ért hozzá. Mindketten gyakorlottak vagyunk, de Ő a hagyományos ételeket, míg én a kísérleti kajákat készítem szívesen. Ezt, már nem lehet elrontani! Annyira benne van az ember agyában az elkészítés módja, hogy még véletlenül sem kell a receptgyűjteményt fellapozni.

Akkor lássuk mi kell hozzá:
2-2.5 kg. tölteni való paprika, 
1.5 kg. darált sertés dagadó, 
3 fej hagyma, 3 marék rizs, 
2 tojás, só, őrölt bors, 
1 doboz (500g.) paradicsomszósz, kevés zsír, 3 kanál liszt a rántáshoz, 
és külön főzve 1.5 kg. krumpli, köménymagos, sós vízben. 

A szép, egészséges megmosott paprikák csumája ki lett vágva. A töltelék hozzávalóit (darált hús, rizs, só, őrölt bors, apróra vágott, vagy reszelt hagyma, tojás) összekeverjük, majd óvatosan a paprikákba töltjük. Csak annyira legyünk óvatosak, hogy a paprikák ne repedjenek szét! Nagyobb fazékba, sorba rakva tesszük fel főni, annyi enyhén sós vízben, hogy ellepje. A vízbe tehetünk őrölt pirospaprikát, de csak a színe miatt, valamint beleöntjük a paradicsomszószt is. 
Közben a meghámozott, kockákra vágott krumplit, sós, köménymagos vízben feltesszük főni. Természetesen, külön fazékban, mert elég, ha a tányéron keverednek az ízek. A töltelékek állapotáról, ráérzéssel is informálódhatsz, ha a paprika bőre puhábbnak látszik, valószínű a töltelék is megfőtt. A paprika, húsos végét kicsit levágva, azt megkóstolva, még teljesebb a kép. Ha a rizs megfőtt, minden OK!

Ekkor rántást készítünk zsírból, lisztből, állandó kavargatás mellett, majd azt hideg! vízzel felöntve hozzáadjuk a fazék tartalmához. Rövid főzés után besűrűsödik a szósz is, és kész az étel.
Mi így készítjük. Van, ahol külön főzik a töltelékeket, és külön a szószt. Mi szeretjük, ha átjárják egymást az ízek. Észrevettétek, hogy a töltelékbe sem került őrölt paprika. Minek? A paprikába, paprika? A színe miatt felesleges, az íze miatt még feleslegesebb.
Ahány ház, annyi szokás! Az asztal mellett jönnek a furcsaságok. A család fele, normális módon, tálalja, és fogyasztja az ételt. Áron fiam, meghámoz három tölteléket, leönti a paradicsomos lével, majd ugyanennyi tejfölt is adagol hozzá. Ezt képes többször is megismételni. (fejlődő szervezet!) Én maradok a végére, mert velem más a helyzet. Nekem még igen fontos feladatom van!

Előkészülök a tálaláshoz. Kiválasztom az ételhez legjobban illő tányért, megtervezem a kompozíciót, beállítom a fényeket, és fotózok. Nem egyet, hanem rengeteget. Minden szögből, hogy legyen miből válogatni. Néhány éve vált szokásommá ez, és örülök, neki. Egyre szebben sikerül megörökíteni az ételeket, és a folyamatot is. Nejem lassan, de beletörődött, hogy minden fázis meg van örökítve. Ti pedig, Kedves Olvasók, ennek köszönhetően követhetitek végig, a főzés mechanizmusát. Nem öncélú magamutogatás ez. Korunk technikájának köszönhetően, ezt tudom hagyni utódaimra örökségként. Szerény hagyaték, de évtizedek múlva is meg tudják nézni, hogyan készítették ételeiket a nagyszülők. Remélem, Ők is szívesen fognak főzni, mint azt mi is tettük, tesszük!