Párolt káposzta Vilmoskörtével, és a kecske is megmarad.

Mivel nem rá volt bízva a káposzta, finom,
körtés, párolt káposztát csináltam belőle.

Nem csak a kecske szereti a káposztát. 
A paradicsom, és a bab után, harmadik kedvenc alapanyagom. Külön bejegyzést szántam már a káposztából készített ételeknek, de a párolt káposzta új oldalt érdemel, így döntöttem. Döntésemet, nagyban befolyásolta, hogy a legutóbb elkészült párolt káposztám, igen finomra sikeredett. Sosem csinálom ugyanúgy, mert mindig teszek bele egy kis csavart, ami miatt egyik sem hasonlít az elődjére. Mint ahogy, a következő sem fog hasonlítani egyikre sem. 
Amit legutóbb készítettem, körtével, száraz fehérborral csináltam.

Ez régebben készült. Ezt is fehérborral,
kakukkfűvel , almával csináltam.

Az eltelt évek alatt, sárgarépával, napon szárított paradicsommal, almával, mazsolával, fehér, és rozé borral, pezsgővel, tokaji aszúval, szamorodnival, és ezen anyagok számtalan kombinációjával készítettem már párolt káposztát. A lényeg, az oly sok konyhában alkalmazott egyensúly. A sós, édes, savanyú, kesernyés ízek harmóniája. Mint minden káposztás étel, ez is melegítve a legjobb. Minél többször melegítjük, majd hűtjük, annál jobban szívja magába a káposzta, a különféle ízeket. Ez fizikai törvényszerűség, mert mikor kitárulnak a pólusok a melegre, és a hideg hatására ismét összehúzódnak, akkor az ízek is igyekeznek az alapanyagok belsejébe. Ha húst pácolok, azt is melegen csinálom, majd hűtőbe teszem. Ekkor is működik, ez az elv, amit a káposzta kapcsán az imént említettem.
Mielőtt megint abba a hibába esnék, hogy túl nagy körítést csinálok bejegyzésemnek, jöjjön az, ahogy legutóbb készült párolt káposztám.

Két fej káposztát felszeleteltem, megsóztam. (lehet gyalulni is, de én jobban kedvelem a kicsivel szélesebb csíkokat) Négy fej hagymát vékonyra szeltem, 5 gerezd fokhagymát szétnyomtam,  felaprítottam. Nagyon kevés olajon megpároltam a hagymát, és fokhagymát, majd köményt is adtam hozzá. Rövid idő után belekerült a fazékba a besózott káposzta is. (ha nem fér be egyszerre, nem kell kétségbe esni, mert a káposzta hamar összeesik, és újabb adagot tehetünk a fazékba) Beleöntöttem a fehérbort, és megborsoztam. Lefedtem a fazekat. Mint bizonyára észrevettétek, nem az elején karamellizáltam a cukrot, mint azt a többség csinálja. Ennek az oka, hogy az ételek többségét szorbittal csinálom. Ebbe is tettem az édesítőből, de csak a végén adtam hozzá keveset.

A cukros ízt pótolta a 2 db. Vilmos körte, amit közben felszeltem. Nyugodtan csináljátok cukorral, én csak betegségem miatt nem használom! 
A káposztát, gyenge lángon pároltam, időnként megkeverve, és pótolva a párolás során összeesett anyagot. Kevés kakukkfű, és csombor (borsikafű) is került a fazékba. Minden káposztás étel barátja a csombor, mert a káposzta puffasztó hatását ellensúlyozza, különleges íze mellett. Vigyázzunk a mennyiségével, mert nagyon erőteljes íze van!
Adtam még hozzá egy kanál mustárt, és egy kanál almaecetet is. Addig pároltam, míg káposztám, zsemleszínűre változott. Mivel a szeletelt káposztát előre besóztam, nem volt szükséges utána ízesíteni, de mindenkit biztatok a kóstolásra, és szükség szerinti újraízesítésre. 

2 fej káposztából, 4 fej hagymából, 5 gerezd fokhagymából, 2 db. körtéből, 1 dl. száraz fehérborból, 1 kk. köménymagból, 2 ek. sóból, 1 kk. őrölt borsból, 1 kk. mustárból, 1 szál csomborból és kakukkfűből, (ezeket az elkészülés után kivettem) 1 ek. szorbitból készült párolt káposztám.

Az már csak mellékes, hogy nem magába ettük, hiszen Párom úgy döntött, disznótorossal lepi meg a családot. Ehhez aztán nagyon illik! A hurka, kolbász, cigányka, és a krumplipüré mellett, nem hiányozhat a tányérról a párolt káposzta. Ugyanúgy, mint a libacomb mellől sem. Rendes adagot készítettem, mert hűtőben hosszú ideig eláll, és akár egy finom káposztás cvekedli alapanyaga is lehet, napokon belül. Néhány napig, családom párolt káposzta iránti rajongása biztosított!

Végül lássuk, hogy nézett ki a tál kompletten: