Krumplis langalló / kenyérlángos

Sajnos még mindig nem tudok tevékenyen részt venni a konyhai munkában, de már látom a fényt az alagút végén! Rettentően várom már, hogy ha nem is leszek azonnal teljes értékű, legalább valamit tudjak használni környezetemnek. Annak, akit nehezebben tudott ledönteni a betegség a talpáról mint másokat, ez nem meglepő elvárás. Különösen akkor nem, ha az illető mit sem törődve a realitásokkal, harcol is az élvezhetőbb életért. 
Na ez vagyok én, a nagy túlélő! Nem öncélú egyetlen írásom sem, hiszen finom ételek mellett, saját példámon mutatom be harcomat. Mindezek mellet emléket is hagyok az utókornak, saját családomnak, barátaimnak. Nem példaértékű amit teszek, de nem is pótcselekvés. Elhatároztam, hogy mindaddig amíg képes leszek rá, gyakorlom is a blogírási tevékenységemet. Úgy, mintha naplót írnék. Ez persze olykor kötelezettségekkel is jár. Szívesen osztom meg mindenkivel tapasztalataimat, így receptjeimet is. Még akkor is így van, ha én néha csak szemlélője voltam egy étel elkészítésének, az érdemi munkát feleségem végezte. Szívesen, és önként vállalt kötelességemnek tartom viszont, hogy jól érthető, a leírás alapján könnyen elkészíthető receptet produkáljak minden, konyhánkban készült új ételről. A recept olyan mint egy használati utasítás, amit célszerű betartani, hiszen ebből ismerheted meg (adott esetben) egy készülék működését. A recept is ilyen, így nem mindegy mennyire érthetően van megfogalmazva az. Ez pedig körültekintést, figyelmet érdemel. Nem szabad tehát elkapkodni.

Sokféle pizzát készítettünk már több alkalommal is, melyekről beszámoltam minden alkalommal. A pizzára hasonlító hazai ételről, a kenyérlángosról, viszont eddig nem írtam még.

Ezt a kedvelt kemencés ételt, nevezik langallónak, vagy töki pomposnak is. Mai időnk vásárai, fesztiváljai szinte elképzelhetetlenek egy - egy mobil kemence nélkül, ahonnan a frissen sült kenyér, keveredve a sült szalonna, valamint a lila hagyma illatával együtt árad, mindenki nagy örömére. Nagy a forgalom ezeken a helyeken, sokan sorban állnak a finom ételért. Mivel a kenyérlángos legjobban a sokak által ismert, és kedvelt pizzára hasonlít, legtöbbször a tészta is ugyanolyan, legalábbis hasonló hozzá. Ezt azután különféle feltétekkel dúsítják. Majdnem minden helyen tejföllel kenik meg a tésztát sütés előtt, amikre bacont, (esetenként másféle füstölt szalonna csíkokat) lila hagymát, valamint reszelt sajtot tesznek. Nejem ezúttal a tésztát még lazábbá téve, főtt krumplival dúsította az alapot. Meg is érte, hiszen könnyű, habos lett a langalló tésztája. Mindezek mellett, mielőtt a feltétek rákerültek volna a tésztára, 15 percig elősütöttük 220 fokos sütőben. Ezzel azt értük el, hogy a feltétek nem égtek rá sütés közben a tésztára. Élvezet volt fogyasztani. 
Két tepsire való készült apró kis különbséggel a feltét tekintetében, ami szintén növelte az élvezeti értékét ennek a finom, régimódi ételnek.
Mivel gondolom már legtöbben a receptre vagytok kíváncsiak, jöjjön most az.

Hozzávalók 2 tepsi lángoshoz:

1 kg. burgonya, 
1 kg. finomliszt,
kis kanál kristálycukor (az élesztő felfuttatásához)
50 g. élesztő,
2 dl. tej,
100 g. étolaj,
1 teáskanál só,
víz.

A feltéthez:
tejföl ízlés szerint, 
5 - 6 fej lila hagyma, 
125 g. kockázott bacon, (esetleg ugyanennyi reszelt párizsi)
800 g. reszelt sajt (trappista)

étolaj a tepsi kikenéséhez.

Elkészítése:

A burgonyákat meghámozzuk, kockákra vágjuk, majd enyhén sós vízben megfőzzük. Amikor megfőtt, krumplitörővel összetörjük. Az élesztőt közben enyhén cukrozott langyos tejben felfuttatjuk. Nagyobb keverőtálban az összetört burgonyával elkeverjük a lisztet, a felfuttatott élesztőt, kis pohárnyi étolajat, és 5 - 6 dl. vizet. Összegyúrjuk annyira, hogy laza tésztát kapjunk.

Ezután, fél óráig konyharuhával letakarva kelesztjük a tésztát. Tepsibe sütőpapírt terítünk, melyet le is olajozunk. Erre terítjük a tészta egyik felét, amelynek a széleit, és az oldalait a tepsi méretére simítjuk, és eligazgatjuk benne. 220°-os előmelegített sütőben elősütjük 15 percig. Mivel egyszerre két tepsivel dolgoztunk, a megmaradt tésztával ugyanígy jártunk el. 

Közben előkészítjük a feltéteket. Szeletelt bacont, vagy kockázottat, reszelt párizsit, reszelt sajtot, karikára vágott lila hagymát, esetleg házikolbászt. 
Amikor a tészta félig megsült, tetejét megkenjük tejföllel, ízlés szerinti vastagságban, majd az előkészített feltéteket (bacon, reszelt párizsi, lila hagyma) elterítjük rajta egyenletesen. 
Tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és mehet vissza a sütőbe. A tepsiket időnként ellenőrizzük, ha szükséges fordítsuk, cseréljük meg, az egyenletes pirulás érdekében. Újabb 15 perc alatt saját sütőnkben készre sült. 

A pizzánál lényegesen habosabb, laza tésztát kaptunk sütés után. Nem száradt meg még a széleinél sem a tészta, bár volt, ahol kellemesen ropogós lett. Két tepsi finom kenyérlángos lett az eredmény.
Ha esetleg vannak köztetek vizuális típusok van egy kitűnő recept, amely videóban jeleníti meg az imént leírt munkafázisokat.

A sokadik paprikás krumpli, ezúttal Párom kezei alól.

Sok évvel ezelőtt, még sihedert koromban, én is ezzel indítottam gasztronómiai pályafutásomat. Akkor ugyan még nem sejtettem, hogy valaha is pályafutásnak nevezhetem majd hobbimat. Rajtam kívül sokan vannak mások is e kis hazában, akiknek ez volt az első. Nem a szerelem, hanem az első étel, amit elkészítettek. Még általános iskolába jártam, amikor szüleimnek, és testvéreimnek megfőztem az első paprikás krumplimat.

Nem úgy, mint az első szerelmemre, az első paprikás krumplimra már nem emlékszem. Ehető volt, ezt tudom. Az eltelt évtizedek alatt, megszámlálhatatlan alkalommal csináltam már krumplipaprikást, legtöbbször bográcsban. Persze akkor még nem gondoltam rá, hogy valaha is az ételek készítése lesz az egyik nagy szerelmem, sőt behatóan fogok vele foglalkozni. Azt meg aztán pláne, hogy le is fogom írni ételeim történetét, azok elkészítési módját. Azt tehát, hogy receptgyáros leszek, több mint 750 megjelentetett recept tulajdonosa. 
A tanult szakmám órás, és ezt a gyönyörű hivatást mindaddig nagy örömmel gyakoroltam, amíg a körülmények el nem lehetetlenítették a szakmát, mint oly sok másikat is. Közben egészségem is megromlott, de eszem ágában nem volt feladni azt, amit megszerettem. 
A gasztronómia segített felépülni betegségemből, és sok új örömöt, sikert is hozott.

Sokszor kapacitáltak már arra, hogy jelentessem meg nyomtatott formában is receptjeimet. Ez már régebben is megtörtént, mert több kiadványban szerepeltek már írásaim. Néhány éve azonban, már több saját készítésű receptfüzetemnek is örülhetnek néhányan. Remélem tényleg örültek neki! Egyenlőre csak legkedvesebb barátaimnak, és néhány kivételes embernek adtam belőlük ajándékba, könyv formájában. Azoknak akik sokat tettek gyógyulásomért, így azért is, hogy leírhassam ezeket a sorokat. Hálás köszönet érte!

Ezúttal viszont nem én főztem hanem Feleségem, aki egy idő óta még az ilyen egyszerűnek tűnő feladatokat is kénytelen magára vállalni. Szívesen teszi, mert ügyes háziasszony. Én még egy darabig, néhány lépés távolságból kísérem figyelemmel a munkáját, de hamarosan eljön az én időm is. Nem is tudjátok milyen nehéz az, hogy aki megszokta az ételek mindennapos közelségét, most kénytelen beérni a külső szemlélődéssel. Egyszer voltam már hasonló helyzetben, és akkor is a gasztronómia iránti elköteleződésem hozott helyre. Most is így lesz, remélem minél hamarabb. 

Miért írok most, a lehető legegyszerűbben elkészíthető magyar ételről, a paprikás krumpliról? Azért, mert írásaim nem csak recepteket, hanem életem történetét is hűen tükrözik, mintegy dokumentálva a történéseket, időrendi sorrendben.
Ebben különbözök másoktól! Írásaimból, megismerhetitek életemet, megőrizve gondolataimat magamnak, mind pedig azoknak, akik egyszer majd kíváncsiak lesznek rájuk. Mindezeken kívül segít rehabilitációmban, gondolkodásra, munkára késztet. Ezt másnak is szívből ajánlom! Ne add fel, valakinek szüksége van még rád! Lehet, hogy pont annak, aki éppen főz rád, gondodat viseli. Szüksége van rád barátaidnak is, akik aggódnak sorsodért.
Szükséged van mindezeken kívül finom ételekre is, mert azok tartanak életben. Most például a paprikás krumpli, ami talán a legegyszerűbb étel. Mint már említettem, számtalan alkalommal készítettem magam is, például ezen a módon. Vagy bográcsban, a következőképpen.
A paprikás krumplit, is lehet változatos módon készíteni. Nem kell tehát leragadni a receptnél, hanem találékonynak kell lenni. Színesebbé lehet tenni az ízét, szinte bármivel. Ezek között nálam szint mindig szerepel a füstölt kolbász, a virsli, a galuska, és más hozzávalók is.

Voltam már olyan versenyen, ami a paprikás krumpli köré volt építve, és igen jól szerepeltem rajta. Akkor nem csak az étel, hanem a tálalás is különleges szerepet kapott, de sikeresen átvittem a lécet. Fiatalkorom élményeit is leírtam, a paprikás krumpli egyik változatáról ami akkor serpenyős rostélyos néven szerepelt az étlapon. 
Most sem a megszokott módon készült tehát az újabb étel, ami színesítve lett egy doboznyi nyeremény zöldborsókonzervvel, ami szintén különleges ízt adott az ételkompozíciónak. Jó ha olyan dolgokat is nyer az ember receptjeivel, amiket hasznosítani tud a konyhájában! Van még miket használni szerencsémre a nyereményekből. El lettem látva bőven alapanyagokkal.
Most viszont lássuk hogyan, és miből készült, ez a legutolsó krumplipaprikás, ami biztosan nem a végső lesz a sorban!

Hozzávalók:

2 kg. krumpli,
1/2 kg. virsli,
1 pár kolbász,
2 nagyobb fej hagyma,
1 doboz konzerv zöldborsó,
1 kanál pirospaprika,
kevés só,
1 kanál zsír.

2 db. tojás,
5 kanál liszt,
a galuskához.

A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk.

A hagymát zsíron megpirítjuk, majd megsózzuk.
Ezután  felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fedő alatt főzzük addig, míg a hagyma szét nem fő.
Közben feldaraboljuk a virslit és a kolbászt.
A krumplit is a fazékba tesszük, majd annyi vízzel felöntjük, hogy ellepje. ellenőrizzük az ételünk sósságát! A krumpli sok sót vesz fel, így ne ijedjünk meg, ha kicsit sósabbnak tűnik az étel.
Adjuk hozzá a virslit, és a kolbászt.
Addig főzzük, míg a krumpli nem fő szét. Ezalatt lisztből, tojásból, csipet sóból, kevés vízzel galuskát keverünk ki, majd beleszaggatjuk a krumplipaprikásba.  
Végül a zöldborsó konzervvel dúsítjuk, és tesszük még ízletesebbé az ételünket.

Elkészült tehát az újabb paprikás krumpli, amit nem lehet megunni, így nem ez lesz az utolsó konyhánkban. Megtörtént a tavaszi napéjegyenlőség, jobb az idő, ami a bográcsos ételeknek kedvez. Ki is fogom használni ígérem, mihelyt állapotom is engedni fogja. Remélem, hamarosan!

Nem írok újabb bejegyzést, mert minek szaporítsam a már meglévők számát.  Történt azonban, hogy mivel az egész család nagyon szereti, az imént leírt recept alapján újabb "anyag" készült hétvégén, amit jó étvággyal ismét  magunkévá tettünk. Erről csak képeket mutatok, mert a látvány magáért beszél!

Csilis bab, "chili con carne" finoman, egyszerűen.

A babos ételek dédelgetett kedvenceim közé tartoznak, de még sohasem készítettem el őket egyformán. Ezúttal ráadásul nem is én voltam az elkövető, hiszen Párom magára vállalta ezt a nemes feladatot. 
Mi ketten, alapvetően különbözünk az ételek elkészítésének módszereiben. Míg én legtöbbször improvizálok a főzéskor, nejem az előre eltervezett, leírt recepteket részesíti előnyben. Még egy lényeges különbség is van módszereinkben.

Nejem szívesen használ, különféle előre elkészített porokat, néha még szerény mértékben ízesítőket is, míg én a naturális módokat, kizárólag a természet adta, egyszerű élelmiszer alapanyagokat, fűszereket részesítem előnyben. Nagy ritkán akadnak köztük, már feldolgozott, félkész anyagok is, de nejem szerint az idő pénz. Igaza van! A főzéssel eltöltött időt szűken mérik, azt úgy kell beosztani szerinte, hogy jusson idő másra is. Ez különösen igaz volt abban az esetben, amikor több étel készült egyszerre konyhánkban, hiszen napokra előre kellett gondoskodnia a család ellátásáról. Én még (remélem már csak rövid ideig) kizárólag az ételmelegítés igen komoly feladatát tudom magamra vállalni, pedig nagyon szívesen állnék oda a tűzhely elé is. Türelmes vagyok! Szerencsére láthatóan javult az állapotom, és bízom benne, erre is hamarosan sor kerül. Addig viszont hűségesen dokumentálom a konyhában zajló eseményeket, hiszen sokan lehetnek kíváncsiak az ételeink készítésének folyamatára is. 

Már jeleztem, hogy a bab az egyik nagy kedvencem. A másik kettő a paradicsom, illetve a káposzta. Nincs is olyan rossz ízlésem ugye? Erőm teljében, számtalan babos ételt készítettem már, ennek viszont kivételesen, csak haszonélvezője voltam. Nejemnek programja volt két napon át, így egy óriási kondérnyi babot készített, valamint bőséges adagnyi fokhagymás sült oldalast, amire nemzetünk ünnepén, rá lehetett járni. Rá is jártunk, fiammal. A bab is olyan mint a káposzta, miszerint minél többször melegítjük, annál finomabb, hiszen "összeérnek az ízek"
Ezúttal a legegyszerűbb módon készített csilis bab, "chili con carne" került asztalunkra, majd a hűtőbe, és újra vissza. Ez a folyamat mindaddig folytatódott, amíg nyoma volt a babnak. Nem sokáig! Sok embernek a csilis babról a Bud Spencer főszereplésével forgatott filmek jutnak az eszébe. Ha jobban megfigyelitek, a művész úr viszont mindig hagymás babot evett a filmekben. Rengeteg babos ételt készítettem már bográcsban. Köztük ezt a csilis babot is. Kicsivel később pedig így csináltam, amiről kezdőknek szóló oldalamon írtam. Volt olyan, amikor nem is egy, hanem egyszerre négy babos ételemet írtam le, egy blogbejegyzésben. Különféle babsalátáimról szintén jelentettem meg már cikket. Mi sem bizonyítja jobban a babos ételek iránti rajongásomat, mint ez a széles paletta.  Most viszont újabb, ezúttal talán a legegyszerűbb babos étel született, ezúttal Párom jóvoltából.

Ez pedig így készült:

Hozzávalók: (10 bőséges adaghoz)
1 kg. darált sertéshús,
1 kg. száraz vörös bab, 
1 kg. fagyasztott csemegekukorica,
1 pár házikolbász,
2 nagy fej hagyma,
500 g. paradicsompüré, (papírdobozos)
2 csomag csípős, csilis bab alappor,
3 kanál étolaj,
kevés só, 
néhány babérlevél, (a bab főzővizébe)
1/2 liter víz, az alapporhoz.

A bab előző este be lett áztatva, majd enyhén sós vízben, néhány babérlevéllel együtt meg lett főzve. A gyorsfagyasztott kukorica úgyszintén, külön fazékban. Amikor megfőttek, le lettek szűrve. A babnak bő két órányi, a kukoricának 20 percnyi főzésre volt szükség. Egy nagyobb fazékban olajon meg lett párolva a két fej nagyon apróra vágott vöröshagyma, majd a darált húst is hozzá lett adva, és annak fehéredéséig lett pirítva. Felöntöttük fél liter vízzel, amiben jól elkevertük a két tasaknyi alapport. Állandó kavargatás mellett összefőztük, majd a paradicsomszósszal is összekevertük. Belekerült a fazékba, a karikákra vágott szárazkolbász, valamint a leszűrt főtt bab, és a kukorica is. 
Rövid főzés után elkészült az étel.

A különleges ízt ezúttal a füstölt kolbász adta ételünknek. Nem vagyok nagy híve az ételporoknak, de most meg voltam elégedve a végeredménnyel. Igazán finom, tápláló egytálétel került az asztalunkra. Elég volt bőségesen, hiszen három napig rá tudtunk járni fiammal a csilis babra, és a vele párhuzamosan a sütőben készült fokhagymás sült oldalasra. Elég volt bőségesen, az ünnep alatt.

Isteni fokhagymás sült oldalas.

... és egy nagy edénnyi finom, fűszeres, sült zsír.

Tulajdonképpen ez utóbbi volt az egyik ok, bár az sem lényegtelen, hogy az oldalasnál nincs sok finomabb sült húsféle. Emlékszem rá, amikor ifjú házas koromban, megbeszélt találkám volt egyik barátommal, a müncheni kempingben, aki a randevúra egy kisebb bödönnel érkezett. Benne a felesége által sütött, saját zsírjában eltett oldalas szeletek, és a hazai ízek azonnal levettek bennünket, de még a közvetlen környezetünkben tartózkodókat is, a lábunkról. Ehhez már nem is kellett más, csak puha kenyér, és néhány korsó finom sör. Münchenben, mindkettőből bőségben szenvedtek, így a kempingezés igen jól sikerült. Ennek persze más okai is voltak!

Nem csak a régi emlékek vezéreltek viszont, hanem az aktualitás is. Imádom a sült zsírt friss, foszlós kenyérre kenve, lila hagymával, friss paradicsommal. Most tehát mindkét finomságban bővelkedek. Néhány napig lakmározhatok a sült oldalasból is, és kicsivel tovább a zsírból, ami a hűtőben csücsül. 
Szokásomtól eltérően, most nem írok receptet, csupán azt osztom meg, mekkora mennyiségeket használtunk a finomságok készítéséhez. Zsírból lényegesen többet adtunk hozzá, mintha csak pecsenye készült volna, de az okokat korábban már ismertettem.

2,5 kg. sertés oldalast,
1 fej fokhagymát, 
500 g. sertészsírt,
sót.

tettünk a nagyobb üveg sütőtálba. 

Az oldalast a sütés előtt megtűzdeltük fokhagymagerezdekkel, majd sütőtálban, (tepsiben) bőséges zsír hozzáadásával, végig fólia alatt 180°-on, két órán át sütöttük. Amikor megsült, a zsír le lett öntve a pecsenyéről, de nem lett hagyva, hogy kiszáradjon a porhanyós sült hús. Ezúttal tehát nem pirítottuk meg a hús tetejét, mint más bőrös húsfélék esetében.




Melegen, de hidegen is kitűnő csemegévé vált az oldalas, nem beszélve a hűtőben pihenő sült zsírról. De ez már a jövő zenéje!
...mindaddig, amíg van belőle.

Most rugaszkodjunk el attól a megállapítástól, miszerint ha egy írásban kutya, vagy kisgyermek van, biztos a siker. Nekem két csodás ebem van, és mindketten türelmesen várták, hogy az elkészült oldalas meghűljön, és végre megkapják megérdemelt jutalmukat, a csontokat. Érdemes volt várniuk!

Erre pedig még jó ideig rá fogok járni!

Zúzapörkölt lecsóval, pulykazúzából.

A zúza, igen kedvelt alapanyag konyhánkban. A különféle baromfik zúzógyomrai, csupán méretükben különböznek egymástól, ízük nagyjából ugyanaz. Finom, mert a zúza, funkciója miatt csupa izom, tehát színhús, a húst körülvevő inas réteg, pedig különleges ízűvé, és állagúvá teszi ételünket. Ezúttal, a csirkezúzánál lényegesen nagyobb méretű, pulykazúzára támadt gusztusa a családnak. 

A zúza elkészítése, az egyik legegyszerűbb feladat, így kezdők számára is bátran merem ajánlani! Túlfőzni biztosan nem lehet. Megkeményedni sem tud, ha hosszabb ideig főznéd. 
Mielőtt leírnám a receptet, tisztázzunk egy kérdést! Mi a különbség a pörkölt, és a paprikás közt? A pörköltet, mint az a nevéből is kitűnik, a húst rövid ideig zsíron pirítjuk, mielőtt főznénk. A húsdarabok, ebben esetben, a pirítás során egyfajta kérget (pörköt) kapnak, míg a paprikást, kicsivel bővebb lében főzzük. Mindkét módon készített étel rendkívül finom, ízük rendkívül hasonló. Én a paprikásokat, legtöbbször tejfölösen főzöm, vagy bőséges tejföllel tálalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy behabarnám az ételt. A bőséges szaftot paprikásaimnál, minden esetben a belefőzött hagyma mennyisége biztosítja. A hagyma, a legjobb szaftképző alapanyag, de ebben az esetben, a lecsó is rásegített a bő szaftra!

Korábban, már több alkalommal készítettem zúzapaprikást, mindegyiket másként, de csak hasonló módon. Ha nyáron főzöm, többnyire bográcsban, (mert annál jobb eszköz erre a célra nem létezik) minden esetben friss paprikát, és paradicsomot használok a főzéshez. Télvíz idején, viszont a szegény ember rávetemedik a konzerv lecsóra, ami ugyanolyan értékű erre a célra, mint a friss alapanyag. A nyáron készített pulykazúza paprikásomról már írtam receptet is, amit már másik oldalamon megjelentettem.

A mostani paprikásom receptje, mindössze nüansznit tér el a korábbitól, de mégis más, főként a lecsó, valamint a több vöröshagyma miatt. 

Hozzávalók 8 személyre:

1,5 kg. pulykazúza
3 nagy fej hagyma,
1 üveg natúr lecsó, (1/2 liter)
kevés só, 
frissen őrölt bors,
kevés csili,

1 csapott kanál őrölt pirospaprika,
1  kanál zsír,
tejföl a tálaláshoz.

A hagymát apróra vágva, kevés zsíron enyhén  megpirítom, majd megsózom. A megmosott, átvizsgált, feldarabolt zúzát hozzátéve, fehéredésig pirítom. A lecsót is hozzáöntöm. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje, majd fedő alatt főzöm. Megpaprikázom, egy kisebb csilit adok hozzá, valamint  frissen borsot őrlök rá. A zúza puhulásáig (kb. 2 óra) főzöm. 

Galuskával is tálalható, de tésztával egyszerűbben elkészíthető. A tejfölt ne felejtsük el mellőle, hogy mindenki annyival öntözze, amennyit ízlése megkíván!

Ahhoz, hogy komplett legyen a hétvégi ebéd, két pulykaszárnyból, bőséges, és nagyon gazdag levest főztünk mellé. Hárman, két napig rájártunk, de nem untuk meg! Nevezzük pörköltnek, vagy akár paprikásnak, mindenképpen jól lehetett lakni vele.

Születésnapi torta fondant bevonattal.

Évente kétszer, biztosan süt valamilyen tortát életem párja, mivel a születésnaposoknak ez már csak jár! Többnyire máskor is szívesen készíti ezt az alkalmi finomságot, de a torta nem mindennapos dolog, kivéve ha cukrász az illető. Nejem nagyon távol áll attól, hogy hivatásszerűen foglalkozzon a torták készítésével, de nem kezdő a szakmában. A gyakorlat teszi a mestert mondják! Minél többször lep meg valakit újabb torával, annál szebb, pofásabb az eredmény! Egyre nagyobb rutinnal, és főként lelkesedéssel vág bele minden újabb alkalmi finomság elkészítésébe. 
Mindkét fiam téli gyerek, így az időjárás is ilyenkor a legalkalmasabb, a torták gyártására. Gergő fiam a nagyobbik, aki idén töltötte be a krisztusi kort, így ezúttal különleges meglepetésben volt része. A kornak ebben kevésbé volt jelentősége, mert mindenképpen valami eddig nem készített finomságot kapott volna ajándékba. Nejem ilyenkor mindig hosszan tervez, és soha nem készíti el kétszer ugyanazt a sablonos formát. Mindig valamilyen újdonságot talál ki. Ezúttal úgy döntött, kipróbálja a fondantot, mint népszerű tortaburkolót. A fondant, a marcipánnal azonos értékű, szép, és finom bevonómassza, ami akár házilag is elkészíthető, de készen is kapható nagyobb élelmiszerboltokban. Így már csak nyújtani szükséges, és a kész tortát bevonni vele. Ezzel aztán rendkívül szépen, hivatásos cukrászt meghazudtoló módon dekorálhatjuk vele a tortánkat. Megjegyzem, hogy rokonságunkban van olyan fiatalasszony, aki művészi szintre emelte a tortakészítés eme formáját, és terveim között szerepel, hogy részletesebben bemutassam hobbiját. Ebben éli ki magát, és rendkívül tehetséges!
De most maradjunk Nejem tortájánál, ami szintén megér egy misét!
Készített először is egy 8 tojásos piskótát, kerek 28 cm.-es formában, majd megtöltötte, és bevonta fondanttal. Rendkívül egyszerűen díszítette francia drazséval, így igen tetszetős, színes torta lett az eredmény. 
A következőkből készült:

8 db. tojás, (M-es méret)
8 kanál cukor,
8 kanál liszt,
1/2 citrom reszelt héja,
1 csomag sütőpor,
4 db. felezett őszibarack, (befőtt)
2 csomag vaníliás pudingpor,
450 g. fehér nyújtható fondant,
kevés vaj, a forma kenéséhez.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét elverjük a cukorral, majd ebbe belekeverjük a tojás sárgáját és a sütőporral elkevert lisztet. A sütőformát kivajazzuk, kilisztezzük! Az összekavart piskótaalapot beleterítjük a formába, majd előmelegített sütőben megsütjük. (25-30 perc) Ne felejtsük el a tűpróbát!
A megsült piskótát, kettévágjuk.
Miközben sül a piskótánk, a használati utasítás szerint elkészítjük a pudingot. A töltelékhez használt pudingba belekeverünk 4 felezett, konzerv őszibarackot, melyet előzőleg apró darabokra vágtunk. Rákenjük a szétvágott piskótára a tölteléket, és  a felső piskótalapot is ráborítjuk. 

A fondant, vékonyra nyújtjuk. Ezúttal kettőbe hajtott folpack közt lett kinyújtva. A kinyújtott fondant a torta tetejére lett igazítva, oldalára lett simítva, a felesleg le lett vágva az aljáról. Díszíthető a megmaradt fondantból kiszúrt formákkal, vagy bármi más ötletes megoldással is. Jelen esetben, francia drazséval történt a dekorálás.

Az előzetesben megtekinthető videón jól látható a borítás mikéntje, az külön magyarázatot már nem érdemel. 
A végeredmény, nem csak látványos, hanem igen finom is lett. 
Boldog születésnapot Gergő!

A székelykáposzta története.

Három kedvenc alapanyagom egyike, a paradicsom, valamint a bab mellett a káposzta, így nem meglepő, hogy igen gyakorlott vagyok minden káposztás étel elkészítésében. Díjnyertes toros receptemet külön kiemelte egykor Benke Laci Bácsi, aki megengedte, hogy tegezzem, így a "bácsi" titulust nyugodtan elhagyhatnám neve mellől. De megérdemli a tiszteletet "öreg barátom"!
A toros, és a székelykáposzta hasonló ízű, még az eredete is egy tőről fakadt. Az elkészítésében sincs sok különbség, de azért nem árt néhány dolgot tudni róla. 

A Székelykáposztának semmi köze az erdélyi népcsoporthoz. Keletkezésével kapcsolatban több hiedelem is létezik, de számomra a leghihetőbbek, Petőfi sorai: „Székely Jóska (aki egyébként könyvelő volt) egyszer összeállott az Arany Sas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami felségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és qourmet, házisapkás fejével ráütött és azt mondta: Holnap!” Úgy érzem, a fentiek megmagyarázzák az étel lényegét. Hasonlít a toros káposztára, amit viszont disznóvágáskor, a csontosabb húsokból készítünk. A székelykáposztát inkább csont nélküli húsfélékből főzzük. Ebben az esetben, enyhén előfőzött rizst adunk hozzá, mert így biztosan megpuhul, de csak a főzés végén tesszük az edénybe. Van ahol nyers rizst, esetleg gerslit használnak az étel dúsítására, gazdagabbá tételére.

Hozzávalók 8 fő részére:

15 dkg. füstölt szalonna,
1,5 kg. savanyú, szálas káposzta,
80 dkg. sertés lapocka, vagy dagadó,
30 dkg. előfőzött rizs,
2 fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
2 db. paradicsom,
2 db. zöldpaprika, 
1 kisebb csili,
só, 
őrölt bors, 
köménymag, 
1 kanál őrölt pirospaprika,
1 csipet csombor (borsikafű), 
kevés kakukkfű.

A hagymát félkarikára vágjuk, a fokhagymát kés lapjával szétnyomjuk. A füstölt szalonnát csíkokra vágjuk, majd zsírjára pirítjuk. A hagymát, és a fokhagymát a zsíron kicsit megvonultatjuk. A köménymaggal kicsit tovább pirítjuk, majd hozzáadjuk a közben feldarabolt húst.

Enyhén megsózzuk. Az apróra vágott paradicsomot is hozzáadjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Csípős paprikát is adhatunk hozzá. Mikor a hús már félig megpuhult, beletesszük a csíkozott zöldpaprikát, a csombort, (borsikafű) kevés kakukkfüvet, a savanyított káposztát, amit ha túl savanyúnak tűnik előtte átmostunk. Őrölt pirospaprikát, és borsot most adunk hozzá, és ha felforrt megkóstoljuk. Ha szükséges fűszerezünk még rajta. Hozzáadjuk a rizst is, ami mivel előfőzött, már nem vesz fel jelentős mennyiségű nedvet. A csomborral óvatosan bánjunk, mert erőteljes fűszer, de minden káposztás ételhez kitűnő, egyben kompenzálja a káposzta puffasztó hatását. Tejföllel tálalhatjuk, annak aki szereti hozzá.

Én tejfölösen szeretem, így nem meglepő, hogy így is eszem. Egy pillanatra azért, még visszatérnék Benke Laci Barátom intelmeire, miszerint, a tejfölt illik külön edényben tálalni a toros, vagy a székelykáposzta mellé, így mindenkinek saját ízlésére bízni azt, mennyit tesz az ételre. Én lényegesen többet, mint mások!

Hétvégi ebéd, gyenge tyúkokból.

Faluhelyen, még gyermekkoromban is így csinálta nagymamám, de a szokást ma sem felejtettük el, sőt egy kis a mai kornak megfelelő csavart is belecsempésztünk most, a hagyományos ételek sorába. 

Régen a húsétel az ünnepi, vagy a hétvégi menü része volt. Nem sűrűn jártak boltba az előhűtött, vagy fagyasztott húsáruért, hanem abból készítették az ebédet, ami az udvarban, és a kertben megtermett, vagy felneveltek saját célra az ólban. 

Hétvégén leggyakrabban tyúkot vágott nagymamám. A csirkét még nem, mert az nevelődjön, nőjön fel, gyarapodjon, tojjon elegendő tojást. A tojó tyúkot vétek volt levágni, mert az maga volt a haszon, de a már letojt, másra már nem való, kiöregedett tyúkok mehettek a kondérba. Biztosan így szenderültek jobb sorsra szegény állatok, mert a vidéki, kisvárosi emberek is ismerték a spórolás művészetét. Egy tyúkból, komplett hétvégi ebéd készülhetett, ha ügyes volt a háziasszony. Ügyes is volt, mert semmi nem mehetett veszendőbe. Takarékosak voltak eleink!

A húst a kopasztás, szétbontás után megfőzték levesnek, sok zöldséggel, száraztésztával, ami szintén a háznál készült. Hosszan főzték a levest, mert úgy oldódott ki igazán a húsból, és a csontokból az esszencia. Jó sűrű, ízletes leves volt minden esetben a végeredmény. Az aprólékot a levessel, és a zöldségekkel együtt tálalták fel. Az előfőzött, így jól megpuhult húsok nagyobb darabjait pedig panírozták, és kirántották. Amióta a kereskedelemben szinte mindenféle húsáru kapható nagy választékban, erre a házias megoldásra egyre ritkábban van szükség. Maga a módszer, mégis reneszánszát éli napjainkban főként vidéken, ahol még sok háztáji gazdaságban kapirgálnak, az arra érdemesült jószágok. 
A városi háziasszonyoknak is sűrűn lehet szerencséje mostanság, mert a nagyobb áruházláncok  elkényeztetik akcióikkal a kisebb pénzű vásárlóikat. Nejem, aki minden fortélyát kiismerte a falusi élet szépségeinek, amikor meglátta az egyik neves áruházlánc kínálatában az akciós tyúkot, felcsillant a szeme. Tudvalevő, hogy a legfinomabb levest, érettebb jószágokból lehet főzni. Jóval hosszabb ideig, mint egy fiatalabb csirke esetében, de a húsból, és a csontozatból kioldódó anyagok soránál, finomabb kevés létezik. (Valahol hallottam már a csirke, és az érettebb tyúkok más példával történő szembeállítását, és egyértelmű volt az érettebbek győzelme a fiatalok rovására!) A főtt, de a csirkénél mégis kicsit szárazabb húsok felhasználására pedig számtalan praktikát ismertek elődeink. Ezek egyike, és a legáltalánosabban bevett gyakorlat, a nagyobb húsdarabok vagy forró zsírban történő sütése, vagy a panírozás után történő kirántása. 

A legszárazabb húsféle mindig a tyúk melle volt. A leleményes háziasszonyok, viszont ezt is sokkal finomabbá varázsolták. Lakodalmakban, (egy időben igen sűrűn voltam hivatalos e jeles eseményekre) soha nem felejtem el, hogy a levesben nagyon hosszú ideig főtt mellehúsából, vagy fasírtot, vagy pedig paradicsomos húsgombócot készítettek. Ma sem felejtem el az egykori jaminai (Békéscsaba) főzőasszonyok lakodalmi menüsorát, amelyben a mindent verő paradicsomos húsgombóc volt számomra a fénypont. 
Most viszont essen szó nem csak az illendőség kedvéért, egy másik kitűnő háziasszony - ezúttal első (és utolsó) feleségem - kitűnő, komplett, hétvégi ebédjéről. 

A tyúkokat (2 db.) kis súlyú, pontosan 1 kg./ db.- os csomagolásban lehetett vásárolni, kopasztva, konyhakészen, de egy darabban, egészben. A szétbontás feladata tehát a felhasználójának a feladata. Ennyit illik manapság is megtanulnia egy főzésbe viszonylag járatlan menyecskének is! Nejem lánykorától ismerkedett a feladattal, hiszen a tyúk vágása, kopasztása, darabolása, később az elkészítése is alapfeladat volt, egy eladósorba került lány számára. Párom, viszonylag fiatalon (19 évesen) a hálómba került, és mivel mindketten úgy éreztük nincs értelme tovább keresgélnünk, pontot is tettünk az ügy végére. Az azóta eltelt 35 év bebizonyította, hogy nem döntöttünk felelőtlenül! Nejem kezdetektől fogva ügyes háziasszonyként mozgott a konyhában, én pedig ahol csak tudtam mindig segítettem neki. Mostanában a konyhai feladatok java része is rá hárul, de a gyakorlat testi a mestert! Én pedig szívesen szemlélődök! A leves főzését a korában már leírt receptemhez hasonló módon végezte úgy, ahogyan azt még nagymamájától is tanulta. Ezt általában mindenki így csinálja, de egy kezdőnek nem lehet eleget ismételni!

Hozzávalók:

2 tyúk,
1 kg. vegyes leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem gyökér, zeller, karalábé, hagyma, petrezselyem zöld, zeller zöld)
1 lestyán levél,
50 dkg. 8 tojásos levestészta,
só,
néhány szem bors.

A leves elkészítése:

A tyúkokat feldaraboljuk, jól átmossuk, majd hideg vízben feltesszük főzni. Ennek a mennyiségnek 16 literes fazék kell. 1 kanál sót, 1 kiskanál szemes borsot adunk hozzá, és lassú tűzön legalább két óra hosszan főzzük úgy, hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. A jó tyúkleves titka a hosszú főzés. Lakodalmakban sokszor 4 órán keresztül is fő a tyúkleves üstökben. A habját, ha kell leszedjük. 

Másfél órás főzés után a megtisztított, feldarabolt zöldségféléket a zöld fűszerekkel együtt hozzáadjuk a leves esszenciához. A hagymát egészben tesszük az edénybe. Mikor a zöldségek megfőttek, leszűrjük, külön edényben a húsoktól, hagyjuk kicsit hűlni.  A levestésztát belefőzzük a leveslébe. Legfinomabb csigatésztával, de más házias jellegű levestészta is csodás élményt ad.

A levest az aprólékkal, és a főtt zöldségfélékkel együtt teszik az asztalra, így mindenki annyit tesz tányérjába belőlük, amennyi jól esik számára.

A másik klasszikus étel a rántott hús, amit a megfőtt, szebb darab húsokból készítünk. (combja, szárnya, van ahol az aprólék egy része is, de időnként a mellét is darabokra vágják, mielőtt azt is kirántanák.)

A húsok kirántása: 

A főtt húsok nagyobb darabjait a hűtés után lisztbe, tojásba, majd zsemlemorzsába forgatjuk egyenletesen, majd forró zsiradékban megsütjük. (Fontos! A zsírnak, vagy az étolajnak, amiben sütjük a húsokat, bőségesnek kell lennie. Nem kell teljesen ellepnie a sült húsokat, de ne csak az edény alján lötyögjön az anyag. Forrónak is kell lennie, mert az biztosítja, hogy röviddel már a sütés megkezdése után, panír kéreg vonja be a húsokat, amely aztán gyorsan megszilárdulva, ropogós bundát képez a húsokon, és megakadályozza abban, hogy sütés közben sok zsiradékot szívjanak be azok magukba.

A rántott húst, krumplipürével, savanyúsággal együtt tálaltuk.

Jelen esetben a mellehúsa nem lett kirántva, mert abból készült a különleges ízű csemege, ami önállóan is megállja a helyét. 


Nem a véletlen szülte tehát a következő meglepetés étel, hiszen nejem tudatosan vásárolt be a tyúkokkal együtt a kétféle zöldségkeverékből, amelyek közül most a karibi keverék felhasználása mellett döntöttünk. Szavaztunk a megvalósítás mikéntjéről! Egy kis sütés közbeni furfangért, egyikünk sem megy a szomszédba, és Párom ezúttal a hagyományos ételek mellett, egy kis gasztronómiai utazásra is meginvitált, a világ egyik ismert egzotikumának, a karibi szigetvilágnak az ízeire.
Lehet kapni karibi zöldségkeveréket készen, amely a hazánkban is általánosan használt zöldségeknél sokkal másabb, különlegesebb ízekkel lepi meg fogyasztóit.
Így készült:

Hozzávalók:

2 csirke főtt mellehúsa,
1 csomag karibi zöldségkeverék, (400 g.)
kevés só, 
kevés frissen őrölt bors,
1 kanál olíva olaj.

(a zöldségkeverék a következőket tartalmazza:
brokkoli, zöldbab, hagyma, paprika, sárgarépa két színárnyalatban, ananász, mangó.

szósz (víz, kókusztej, só, burgonya keményítő, gyömbér, koriander, köménymag, fűszerpaprika, chili, feketebors).

A levesben megfőtt csirkemelleket feldaraboljuk, közben a fagyasztott zöldségeket kevés olíva olaj hozzáadásával felmelegítjük. Ez történhet serpenyőben, de akár hőálló tálban, sütőben is. (mi ezúttal halogén légkeveréses automata edényt használtunk, amit egyre többször alkalmazunk melegítési, és más célokra is)

Miután a zöldségek, az eredetileg hozzáadott szósszal együtt felmelegedtek, a csirkemell darabok hozzákeverése után ismét jól átmelegítettük, átforgattuk újra.

Köret nélkül, akár önmagában is kitűnő, egzotikus, egészséges egytálétel, különleges, az európai ember számára felejthetetlen ízekkel.

Hagyományos hétvégi ebéd született, szokatlan, különleges ízű egzotikus étellel megbolondítva, aminek bevallom, én örültem a legjobban, mert imádom a nem hagyományos ízeket. 
Mivel az ebéd így bőséges volt, sőt másnapra is maradt, így szokatlan módon egybe tálaltam a különböző stílusú ételeket, ezzel igazi ízkavalkádot varázsolva tányéromra.
Jól laktunk tehát mindannyian, a 2 tyúkból főzött ételekkel, 2 napon át.
Mondtam én, hogy ügyes asszony a Párom!