Oldalak

2016. március 15., kedd

Isteni fokhagymás sült oldalas.



... és egy nagy edénnyi finom, fűszeres, sült zsír.
Tulajdonképpen ez utóbbi volt az egyik ok, bár az sem lényegtelen, hogy az oldalasnál nincs sok finomabb sült húsféle. Emlékszem rá, amikor ifjú házas koromban, megbeszélt találkám volt egyik barátommal, a müncheni kempingben, aki a randevúra egy kisebb bödönnel érkezett. Benne a felesége által sütött, saját zsírjában eltett oldalas szeletek, és a hazai ízek azonnal levettek bennünket, de még a közvetlen környezetünkben tartózkodókat is, a lábunkról. Ehhez már nem is kellett más, csak puha kenyér, és néhány korsó finom sör. Münchenben, mindkettőből bőségben szenvedtek, így a kempingezés igen jól sikerült. Ennek persze más okai is voltak!
Nem csak a régi emlékek vezéreltek viszont, hanem az aktualitás is. Imádom a sült zsírt friss, foszlós kenyérre kenve, lila hagymával, friss paradicsommal. Most tehát mindkét finomságban bővelkedek. Néhány napig lakmározhatok a sült oldalasból is, és kicsivel tovább a zsírból, ami a hűtőben csücsül. 
Szokásomtól eltérően, most nem írok receptet, csupán azt osztom meg, mekkora mennyiségeket használtunk a finomságok készítéséhez. Zsírból lényegesen többet adtunk hozzá, mintha csak pecsenye készült volna, de az okokat korábban már ismertettem.


2,5 kg. sertés oldalast,
1 fej fokhagymát, 
500 g. sertészsírt,
sót.

tettünk a nagyobb üveg sütőtálba. 






Az oldalast a sütés előtt megtűzdeltük fokhagymagerezdekkel, majd sütőtálban, (tepsiben) bőséges zsír hozzáadásával, végig fólia alatt 180°-on, két órán át sütöttük. Amikor megsült, a zsír le lett öntve a pecsenyéről, de nem lett hagyva, hogy kiszáradjon a porhanyós sült hús. Ezúttal tehát nem pirítottuk meg a hús tetejét, mint más bőrös húsfélék esetében.




Melegen, de hidegen is kitűnő csemegévé vált az oldalas, nem beszélve a hűtőben pihenő sült zsírról. De ez már a jövő zenéje!
...mindaddig, amíg van belőle.



Most rugaszkodjunk el attól a megállapítástól, miszerint ha egy írásban kutya, vagy kisgyermek van, biztos a siker. Nekem két csodás ebem van, és mindketten türelmesen várták, hogy az elkészült oldalas meghűljön, és végre megkapják megérdemelt jutalmukat, a csontokat. Érdemes volt várniuk!





Erre pedig még jó ideig rá fogok járni!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése