Sokat gondolkoztam mielőtt nekiálltam mai bejegyzésem megírásának, de szeretnék valamit tisztázni előre! Tudom, sokan szívesen olvassátok írásaimat, és azzal is tisztába vagyok, hogy van néhány ellenségem. Ők a hangosabbak! De nem érdekelnek, nem foglalkozok velük. Ártanak az egészségemnek!
De mivel szóba került az is, hogy nem vagyok elég elkötelezett gasztroblogger, és nem írok minden nap új ételeimről, kicsit kénytelen vagyok magyarázkodni. Bár erre úgy érzem semmi szükség! Sokakkal ellentétben, én nem azért főzök, hogy írhassak róla, ezzel eldicsekedjek, hanem arról írok, amit épp elkészítettem, (elkészítettünk nejemmel együtt) családom, és magam örömére! Nem írok pl. a 126. húslevesemről, hogy többnek tűnjenek blogjaim, mert minek? Azzal, hogy új húslevesembe nem csigatésztát főztem, hanem pl. siplikét, attól ugyanúgy készült, mint a többi! Ha valamilyen különlegesebb, újabb módszerrel készítek egy hagyományos, de egyébként sűrűn főzött ételt, akkor igen! És én nem receptgyűjteményt írok. Többnyire kiegészítem írásaimat aktualitásokkal, mások által kevésbé ismert információkkal, személyes tapasztalatokkal, élményekkel. Így tudok újat mondani olvasóimnak. Lehet, hogy másabb vagyok sokaknál, de köszönöm jól vagyok így is.
Azt hiszem, ez is némi magyarázatra szorul! A közelmúltban megkeresett néhány kérdéssel egy újdonsült sajtós ismerősöm, és őszintén válaszoltam mindenre. Az írás itt olvasható A cikkből minden kiderül rólam.
Most viszont ismét közös főzést csináltunk Párommal, és úgy érzem, ez is megosztást érdemel, hiszen ismét, valami nem szokványosat készítettünk.
Mivel nagyon meleg volt egész nap, (mint később kiderült, az év eddigi legmelegebb napja) úgy döntöttünk, nem a sütővel melegítjük fel az egész konyhát, és ezzel a lakás többi szegletét is, hanem kivonulunk a szabadba, a napernyő alá. Hidegre vágytunk mindketten! Még évekkel ezelőtt hozzájutottam olcsón, egy nagy méretű elektromos, teflonos sütőedényhez, amit serpenyőnek is nevezhetnék, de mégsem az. A múlt évben pedig a szülinapomra, indukciós főzőlapot kaptam családomtól. Így ezek az eszközök tökéletesek voltak a kaják elkészítésére, ráadásul nem melegítettek! A "serpenyőt" (nevezzük így) általában akkor használom, ha nagyobb vendégseregnek, valamilyen látványos főzést szeretnék csinálni. (akár bemutató jelleggel) Az indukciós főzőlap, pedig valami hihetetlen találmány! Energiatakarékos, gyors, tiszta, és veszélytelen. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy akár rátenyerelhetek a működő főzőlapra mindenféle sérülés nélkül. Nem melegíti fel, csak a fazék tartalmát! Persze rozsdamentes acél cuccom van hozzá, ami erre is van kitalálva.
És így szép az élet! Nejem szinte mindent előkészített, tehát a munka java részét elvégezte. Rám csak a napernyő árnyékában, a főzés felügyelete maradt, némi hideg fröccs társaságában! Akár a Paradicsomban!Az elektromos serpenyő tette a dolgát, ki -be kapcsolt, egyenletes hőmérsékleten sütve fedő alatt a pulykaszárnyakat, melyek meg lettek tűzdelve fokhagymával, és kellemesen be lettek fűszerezve. Csak ritkán kellett megfordítani őket, valamint kevés vízzel pótolni az elfőtt nedvet a husik alatt. Az indukciós főzőlap dolga még egyszerűbb volt, hiszen kétféle hideg salátát készítettem rajta, aminek így csak a bekeverése, fűszerezése hárult rám, és ezt már nappalim hűsében tettem, ugyancsak védőital hathatós adagolása mellett. Tehát mindkét saláta alapanyaga percek alatt kész lett. A mexikói saláta leírására nem vesztegetném senki idejét, mert többször megcsináltam már, és összefoglalót is írtam a saláták készítéséről. Azért, ha bárki kíváncsi, szívesen megosztom újra itt!
A másik saláta több szót érdemel. Ezt ugyanis, ebben a formában most csináltam először. Saláta, de mégis komplettebb annál. Ha nevet akarok adni neki, akkor tejfölös, lilahagymás tört krumplinak hívom. Önmagában is lakató étel, és köretként, a fűszeres pulykacombok mellé is kitűnően funkcionált. A megbeszélt követelmény az volt, hogy hideg legyen a köret. Ebben a dög melegben, nem is esett volna jól más.
Tehát a receptje a következő volt:
2 kg. krumpli,
450 g. tejföl,
3 db. nagyobb lila hagyma,
1 kanál mustár,
1/2 kávéskanál fokhagymapor,
1 kanál extra szűz olíva olaj,
só, őrölt bors, ízlés szerint. (mivel ízlésem az átlagosnál több borsot igényelt, tettem rá bőven)
A krumpli kockákra lett vágva, majd sós vízben addig főtt, míg meg nem puhult, de nem esett szét. A lila hagyma fel lett vékonyan csíkozva, majd enyhén meg lett sózva. Tejföllel, kevés olíva olajjal, kevés mustárral, fokhagymaporral, és őrölt borssal külön összeállítottam a mártást, majd óvatosan, (vigyázva, hogy minél kevésbé törjem) összeforgattam a krumplival. Hűtőszekrényben addig pihent, míg meg nem hűlt teljesen.
Ez tehát a köretként funkcionáló saláta receptje, de nem ez volt a fő attrakció. Fűszeres, sült pulykaszárnyak is készültek, de akár készülhetett volna sült csirkecomb is, ha épp az lett volna akcióban. Ez pedig a következő módon készült:
Hozzávalók:
1,5 kg pulykaszárny,
a pácléhez: 2 kanál étolaj,
1 kiskanál őrölt pirospaprika,
1 kiskanál őrölt füstölt paprika,
kevés csilipehely ízlés szerint,
só, őrölt bors,
1 mokkáskanál morzsolt kakukkfű,
kevés őrölt rozmaring,
kevés őrölt római kömény,
kevés szárított reszelt citromhéj.
Elkészítés: A megtisztított, és középen elvágott fokhagymagerezdeket a pulykaszárnyakba dugdostam úgy, hogy keskeny pengéjű késsel előtte lyukakat vágtam beléjük. Ezután kevés étolajban elkevertem őrölt pirospaprikát, őrölt füstölt paprikát, csilipelyhet, kakukkfüvet, sót, borsot, kevés reszelt citromhéjat, őrölt római köményt, valamint rozmaringot.
Ezt a keveréket rákentem a pulykaszárnyakra, majd jól bele is masszíroztam.
Itt változott az eredetileg kidolgozott stratégia! A terv ugyanis az volt, hogy sütőbe kerül lefóliázva a cucc, de a dög meleg idő közbeszólt! Így a kerti napernyő hűst adó árnyékát választottuk, és a hideg fröccsel kezemben, már nem is volt így olyan nehéz az élet!
Az elektromos "serpenyő " pedig tette dolgát, ki-be kapcsolt, és felügyeletet alig igényelt.
Megint hosszúra nyúlt írásom, de mentségemre szóljon, hogy a türelmesek egy finom, komplett kaja leírását kapták türelmükért, ezzel két, önmagában is helyét megálló étel receptjével.
Megérte!
De mivel szóba került az is, hogy nem vagyok elég elkötelezett gasztroblogger, és nem írok minden nap új ételeimről, kicsit kénytelen vagyok magyarázkodni. Bár erre úgy érzem semmi szükség! Sokakkal ellentétben, én nem azért főzök, hogy írhassak róla, ezzel eldicsekedjek, hanem arról írok, amit épp elkészítettem, (elkészítettünk nejemmel együtt) családom, és magam örömére! Nem írok pl. a 126. húslevesemről, hogy többnek tűnjenek blogjaim, mert minek? Azzal, hogy új húslevesembe nem csigatésztát főztem, hanem pl. siplikét, attól ugyanúgy készült, mint a többi! Ha valamilyen különlegesebb, újabb módszerrel készítek egy hagyományos, de egyébként sűrűn főzött ételt, akkor igen! És én nem receptgyűjteményt írok. Többnyire kiegészítem írásaimat aktualitásokkal, mások által kevésbé ismert információkkal, személyes tapasztalatokkal, élményekkel. Így tudok újat mondani olvasóimnak. Lehet, hogy másabb vagyok sokaknál, de köszönöm jól vagyok így is.
Azt hiszem, ez is némi magyarázatra szorul! A közelmúltban megkeresett néhány kérdéssel egy újdonsült sajtós ismerősöm, és őszintén válaszoltam mindenre. Az írás itt olvasható A cikkből minden kiderül rólam.
Most viszont ismét közös főzést csináltunk Párommal, és úgy érzem, ez is megosztást érdemel, hiszen ismét, valami nem szokványosat készítettünk.
Mivel nagyon meleg volt egész nap, (mint később kiderült, az év eddigi legmelegebb napja) úgy döntöttünk, nem a sütővel melegítjük fel az egész konyhát, és ezzel a lakás többi szegletét is, hanem kivonulunk a szabadba, a napernyő alá. Hidegre vágytunk mindketten! Még évekkel ezelőtt hozzájutottam olcsón, egy nagy méretű elektromos, teflonos sütőedényhez, amit serpenyőnek is nevezhetnék, de mégsem az. A múlt évben pedig a szülinapomra, indukciós főzőlapot kaptam családomtól. Így ezek az eszközök tökéletesek voltak a kaják elkészítésére, ráadásul nem melegítettek! A "serpenyőt" (nevezzük így) általában akkor használom, ha nagyobb vendégseregnek, valamilyen látványos főzést szeretnék csinálni. (akár bemutató jelleggel) Az indukciós főzőlap, pedig valami hihetetlen találmány! Energiatakarékos, gyors, tiszta, és veszélytelen. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy akár rátenyerelhetek a működő főzőlapra mindenféle sérülés nélkül. Nem melegíti fel, csak a fazék tartalmát! Persze rozsdamentes acél cuccom van hozzá, ami erre is van kitalálva.
És így szép az élet! Nejem szinte mindent előkészített, tehát a munka java részét elvégezte. Rám csak a napernyő árnyékában, a főzés felügyelete maradt, némi hideg fröccs társaságában! Akár a Paradicsomban!Az elektromos serpenyő tette a dolgát, ki -be kapcsolt, egyenletes hőmérsékleten sütve fedő alatt a pulykaszárnyakat, melyek meg lettek tűzdelve fokhagymával, és kellemesen be lettek fűszerezve. Csak ritkán kellett megfordítani őket, valamint kevés vízzel pótolni az elfőtt nedvet a husik alatt. Az indukciós főzőlap dolga még egyszerűbb volt, hiszen kétféle hideg salátát készítettem rajta, aminek így csak a bekeverése, fűszerezése hárult rám, és ezt már nappalim hűsében tettem, ugyancsak védőital hathatós adagolása mellett. Tehát mindkét saláta alapanyaga percek alatt kész lett. A mexikói saláta leírására nem vesztegetném senki idejét, mert többször megcsináltam már, és összefoglalót is írtam a saláták készítéséről. Azért, ha bárki kíváncsi, szívesen megosztom újra itt!
A másik saláta több szót érdemel. Ezt ugyanis, ebben a formában most csináltam először. Saláta, de mégis komplettebb annál. Ha nevet akarok adni neki, akkor tejfölös, lilahagymás tört krumplinak hívom. Önmagában is lakató étel, és köretként, a fűszeres pulykacombok mellé is kitűnően funkcionált. A megbeszélt követelmény az volt, hogy hideg legyen a köret. Ebben a dög melegben, nem is esett volna jól más.
Tehát a receptje a következő volt:
450 g. tejföl,
3 db. nagyobb lila hagyma,
1 kanál mustár,
1/2 kávéskanál fokhagymapor,
1 kanál extra szűz olíva olaj,
só, őrölt bors, ízlés szerint. (mivel ízlésem az átlagosnál több borsot igényelt, tettem rá bőven)
A krumpli kockákra lett vágva, majd sós vízben addig főtt, míg meg nem puhult, de nem esett szét. A lila hagyma fel lett vékonyan csíkozva, majd enyhén meg lett sózva. Tejföllel, kevés olíva olajjal, kevés mustárral, fokhagymaporral, és őrölt borssal külön összeállítottam a mártást, majd óvatosan, (vigyázva, hogy minél kevésbé törjem) összeforgattam a krumplival. Hűtőszekrényben addig pihent, míg meg nem hűlt teljesen.
Ez tehát a köretként funkcionáló saláta receptje, de nem ez volt a fő attrakció. Fűszeres, sült pulykaszárnyak is készültek, de akár készülhetett volna sült csirkecomb is, ha épp az lett volna akcióban. Ez pedig a következő módon készült:
Hozzávalók:
a pácléhez: 2 kanál étolaj,
1 kiskanál őrölt pirospaprika,
1 kiskanál őrölt füstölt paprika,
kevés csilipehely ízlés szerint,
só, őrölt bors,
1 mokkáskanál morzsolt kakukkfű,
kevés őrölt rozmaring,
kevés őrölt római kömény,
kevés szárított reszelt citromhéj.
Itt változott az eredetileg kidolgozott stratégia! A terv ugyanis az volt, hogy sütőbe kerül lefóliázva a cucc, de a dög meleg idő közbeszólt! Így a kerti napernyő hűst adó árnyékát választottuk, és a hideg fröccsel kezemben, már nem is volt így olyan nehéz az élet!
Az elektromos "serpenyő " pedig tette dolgát, ki-be kapcsolt, és felügyeletet alig igényelt.
Megint hosszúra nyúlt írásom, de mentségemre szóljon, hogy a türelmesek egy finom, komplett kaja leírását kapták türelmükért, ezzel két, önmagában is helyét megálló étel receptjével.
Megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése