Tavaszi tekercs réteslappal.

Nagy az én bánatom! Mint tudni, Magyarország Budapest centrikus, és nekem csóró vidéki gasztrobloggernek csak álom az eredeti rizstészta lap beszerzése. Hacsak? Ez persze ki van csukva, hogy Pestre utazzak egy csomag rizstésztáért, amivel a tökéletes tavaszi tekercset el lehetne készíteni. Mivel gasztroelméletből fekete öves vagyok, ilyen semmiségek miatt nem jövök zavarba! Mi jöhet még szóba? Nem esek neki rizstésztát gyúrni, nyújtani, aki valamennyire ismer, meg is érti miért. Hirtelen felindultságból a réteslap mellett döntöttem. Tudtam, nem lesz könnyű dolgom, és töredelmesen bevallom, így is lett. Annak ajánlom tehát a tavaszi tekercs réteslapból történő elkészítését, akinek legalább akkora türelme van, mint nekem! Még így sem lesz könnyű dolga! 
Végül a hosszú, ám rendkívül türelmes munka meghozta eredményét, és sem a kutyám nem lakott jól a selejtes áruval, sem a szemetes nem hízott degeszre. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy még a kutyámat sem mertem volna az elrontott élelmiszerrel megetetni. Az első lépések után rájöttem, hogy mindent jól gondoltam el előre, és nektek, akik olvassátok, már sokkal könnyebb dolgotok lesz, mert felhasználhatjátok tapasztalataimat. 

Kezdjünk hozzá, mert késő van!

Hozzávalók:

1 csomag réteslap (12 levél)
2 db. csirke felső comb,
1 fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
2 szál sárgarépa,
1 marék fagyasztott zöldbab, 
1 marék zöldborsó,
1/2 színes paprika színenként,
(piros, sárga, zöld)
2 tojás,
1 db csili paprika,
só, frissen őrölt bors,
5 kanál olaj. (a kenéshez, és a sütéshez)

A csirkecombokat megfőztem, majd kicsontoztam, és felcsíkoztam.

Ezután a  következő sorrendben kezdtem dinsztelni a hozzávalókat: Kevés olajon először a hagymát, majd a fokhagymát, kicsit később a zöldborsót, és a zöldbabot, a csilit, végül a paprikákat pároltam. Sóztam, borsoztam, ráütöttem a tojásokat, hozzáadtam a csíkokra vágott csirkét, és rövid ideig fedő alatta hagytam összeérni az ízeket. A töltelék ezzel el is készült. 

Nedves konyharuhára terítettem egy réteslapot, egyik felét megkentem olajjal, majd a másik felét ráhajtottam. Erre tettem egy bő kanálnyi tölteléket, a felső negyed közepére, majd az összehajtott dupla rétegű tésztát felhajtottam rá. A szemben lévő oldallal is ugyanígy tettem.

A tészta kimaradt részét újra megkentem olajjal, majd feltekertem. Így takaros tekercseket kaptam, amiknek a tetejét szintén megkentem enyhén olajjal, mivel a tekercseket a sütés előtt egymásra helyeztem. Ez elővigyázatosság volt, mert ha nem így tettem volna, valószínűleg összeragadtak volna a tekercsek. A munka nagyobb részét az tette ki, hogy gondolkodtam. Így próbáltam elkerülni a selejteket, és ezek szerint minden simán sikerült. A sütés már gyerekjáték volt, mert közepesen forró olajban három tekercset sütöttem a serpenyőben egyszerre, mindössze oldalanként rövid ideig. Addig, míg a tésztakéreg meg nem sült aranybarnára, ropogósra. 

A munka hevében a legfontosabb dolgok egyikére nem figyeltem oda! A kicsapódó olaj beszennyezte fényképezőgépem lencséjét, így egész garnitúra fotót dobtam a kukába. Mily szerencse, hogy manapság már nem papíralapú képeket készítünk! Az is nyilvánvaló volt, hagy a kész tavaszi tekercsekkel is ugyanígy jártam, de szerencsére, mielőtt a család felkajálta volna mindet, újabb garnitúra fotót gyártottam róluk. 
Összességében bátran ajánlom mindenkinek, de felhívom a figyelmet, ne a saját feje után induljon el, hanem fogadja meg tanácsaimat. Ha pedig tud jobbat, kérem árulja el nekem is!
Addig viszont nem nyugszok, míg nem sikerül rizstészta lapokat szereznem! Az az igazi!

Ui.: Nyertem egy csomó tésztát receptjeimmel, és úgy tudom, van köztük lasagne tészta is. Azzal is meg fogom próbálni, és beszámolok majd az eredményről. Azért szívesen venném, ha valaki lasagne tésztából készített már hasonlót, ossza meg tudását velem! Köszönöm előre is!