Hagymás sült vér.

Van, amikor a bőség zavarában szenvedek. Most is ez történt, mert több oldalamon is megjelenhettem volna írásommal, és nehezen döntöttem. Egy időben, minden évben vágtunk disznót feleségem családjánál. Böllérkedésem történetéről, másik oldalamon régebben már írtam, így itt elolvashatjátok. 
Minden disznóvágás ezzel a kajával kezdődik. Persze csak akkor, ha ügyes a böllér, és sikerül összegyűjteni a disznó vérét. Ez aztán megfelelőképpen elkészítve, felséges reggeli, és nem csak a bölléreknek. 
Kaptam az alkalmon, hogy végigkövethettem az V. Gyulai Kolbász és Sódarmustrán a Sárréti Hagyományőrzők disznóvágását, és megörökítettem mások mellett a sült vér elkészítését is. Köszönet érte barátaim. Régóta ismerjük egymást, és csapatunkkal a "Tepertőkeverőkkel" igen jó viszonyt ápolunk egymással. Mindkét csapat, az élmezőnyben  végzett minden böllérversenyen, ahol indultunk.

Visszatérve a hagymás sült vérre. A nevében minden benne van, néhány fűszer, és a zsíron kívül. Mivel a vér nem szaftos étel, zsír kell hozzá, bőségesen. Friss, puha kenyérrel illik enni, így nem is fog gondot okozni, kivéve, ha valaki jelentős epeproblémával küzd. Neki nem ajánlom, vagy csak kóstoló formájában. Azt is meg kell mondanom, hogy az első falat után nehéz abbahagyni, de meg kell próbálni ellenállni a kísértésnek.
Valamilyen receptfélét is kellene írnom, és most legalábbis instrukciókkal fogtok találkozni az elkészítéshez.

Hozzávalók:
sertésvér, vöröshagyma, zsír, só, őrölt bors, őrölt pirospaprika, majoránna.

Pontos mennyiségeket nem merek írni, mert mindenhol más a disznóból megmentett vér mennyisége. Van aki kevésbé hagymásan szereti, van aki (mint én) bő hagymával, jó borsosan.

A vért megabáljuk. Közben, a megtisztított, felcsíkozott hagymát, bő zsíron megpároljuk. Megsózzuk, és mehet hozzá a darabolt, vagy csíkozott abált vér is. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az őrölt paprikát, és megkóstoljuk. Nem kell hosszú ideig sütni, mert a vér már megabálódott. A sütés vége előtt kevéssel majoránnát adunk hozzá, ízlés szerint. 

Akár be is zárhatnám írásomat, de még egyszer meg kell köszönnöm sárréti barátaimnak az együttműködést, és a finom hagymás vért.
A Kolbász, és Sódarmustrán több száz képet csináltam, és albumot állítottam össze a fotókból. Itt megtekinthető.