Tejbepapi Mamusától.

Először, meg kell magyaráznom a nevet. A Mamusát. Áron szólította így Páromat először. Sokáig rajta is maradt. Most töltötte a húszat, de még mindig elvárja a puszit. Örülök, mert szoros a kötődés. 

A tejbepapi, tulajdonképpen, nem a fiamnak készült. Jutott belőle, de Nejem éhségének csillapítása volt a fő szempont. Hazatérve a munkából tegnap este, elkezdett kotyvasztani. Nem volt titok, de illően megkérdeztem, mit csinál, és fényképezhetem-e. (A gépem örökké készenlétben van, így nem kellett különösen aggódni.)

Kiderült, hogy tejbepapit csinál, tripla csavarral. A csavarokhoz nem kellett villáskulcs, csak tej, gríz, vaníliás pudingpor, mazsola, kevés cukor. Erre lettem figyelmes. A készülődésre. Nem tudom miért, de én nem voltam soha oda a tejbegrízért, de még a pudingért sem. Kíváncsian figyeltem viszont a munkát.
Kis nyeles lábosban, púpos evőkanál gríz, 1 csomag vaníliás pudingpor, 1 evőkanál cukker, mazsola, és kevés tejjel kis lángon, állandó keverés mellett sűrűsödött az anyag. A tejet apránként pótolva, kb. fél liternyi került a masszába. Láttam, hogy szorgosan kavarja, megakadályozva a cucc leégését. Pillanatok alatt kész volt. 
Kis csuprokba kiosztva, gyorsan besűrűsödött, és úgy ahogy volt, melegen, cimetes cukorral megszórva, be is dobott belőle egyet. Aztán, még egyet. Finom vacsi lett belőle.