A kincsesbánya nem az arany lelőhelye, hanem finom sütemény!

Kicsit leragadtam Áron fiam szülinapjánál, de szívesen tettem. Életerős fiatalemberhez híven, szeret finomakat enni. Tudja ezt Drága Anyósom is, ezért igyekszik kedvébe járni neki. És nem csak neki, hanem a többi hat unokának is, akik szívesen tömik magukba a finom sütiket. Most viszont, a szülinap apropóján, Áron volt a kedvezményezett. 

Kincsesbánya a mosolygós sütemény.

A sütik iránt sosem mutattam komolyabb érdeklődést. Nem sokat eszek belőlük. Egyébként sem vagyok nagyon édesszájú, de cukorbetegségem is megakadályoz, a sütizabálásban. Nem is nagyon hiányzik! Annyit azonban minden alkalommal megteszek, hogy mintát veszek az elkészült finomságokból. Többes számban, mert a Mama sosem áll meg egynél. 

Ez is szülinapi süti volt.

Egyszerű ízek. Nekem ez volt 
a kedvenc. Csokisan, rumosan.
Később, erről is blogolok

Minimum, három, de van mikor öt félét csinál. Van rá ideje, és szívesen teszi. Az ünnepi készülődés, évtizedes rendben zajlik. Tudja, mit, mikor kell csinálni, ismeri a kellő sorrendet. Általában, a sütik az elsők. Mert azok elállnak a hideg kamrában. Egy ünnepi menü, (gondolom máshol is) rengeteg fogásból áll. És ez így van a megszokott időpontokban. Az unokák születésnapján, a Húsvét, Búcsú, Erzsébet nap,  a Karácsony, és a Szilveszter  kerülnek megünneplésre.
Karácsonykor így ünnepeltünk. Ide kattintva megnézheted a sok finomságot! 
A Szilveszter sem múlt el ünneplés nélkül. Azt pedig itt láthatod!
Lányainak, Vejeinek, már csak a kerek évfordulókon jár az ünnep. Az unokáknak viszont minden évben. Néha összevontan, mert ha nem is nagy távolság van a család tagjai közt, de a mai ínséges időkben, nem terheljük minden hétvégén a drágát!
De mivel elérkezett a szülinap, a Mama készült. Háromféle sütivel.  volt is nagy idegesség, amikor leesett a hó, és veszélyben látta az elvégzett munkájának betakarítását. Mert ha nem megyünk ki megenni, mi lesz vele? egyedül nem tud megenni ennyit, meg egyébként sem magának csinálta. Gondolom jártatok már így. Nagyon vártatok valakit, készültetek, és nem jött. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Szerencsére ritkán, de fordult már velem is elő. így aztán a rossz idő ellenére, soron kívül ki kellett érte menni Újkígyósra. A sütikért! a Mama megnyugodott, Áron, meg csemegézhetett. Meg is tette. A három féle édesség közül, a "kincsesbányára" ugrottam rá. Nem mintha a többi nem érdemelne szót, de ez nekem különleges volt. Nem csak a látvány, hanem az elkészítés módja is. Csak látszólag bonyolult. Gondolom, már többen megcsináltátok, de az emlékek felfrissítése nem árt. Aki pedig nem próbálkozott még az elkészítésével, annak valamikor el kell kezdeni! Én pedig szívesen közzéteszem, ahogy a Mamicsek csinálta.

Szeletelés előtt.

Felszelve, fogyasztásra készen.

Most pedig jön a jó öreg kontrolcé-kontrolvé, és máris itt a recept. Nem lopom, hanem a saját gyűjteményből másolom!


6 tojásból piskótát sütünk. Ha kihűlt, megkenjük baracklekvárral. 4 személyes kávéba 1/2 dl  rumot öntünk és ebbe mártogatjuk az 1 doboz babapiskótát, majd a lekváros piskótára rakjuk.
Krém:
1 margarin, 4 tojássárgája, 20 dkg porcukor, 2 vaníliáscukor
A hozzávalókat simára keverjük majd a babapiskóta tetejére kenjük.
Hab:
20 dkg porcukor, 4 tojásfehérje.
Gőz felett kemény habbá verjük, majd a krém tetejére kenjük, és csokit reszelünk rá.
A piskóta sütéséről, előző bejegyzésemben részletesen írtam. Ha kíváncsi vagy, itt megtalálod! 

Ez is kincsesbánya, másképpen
szeletelve.

Kis trükk, a fotó szebbé tétele
érdekében.

Hát kérem, ennél világosabban nem lehetne leírni. Nem is rablom tovább az időtöket. Nyomtassátok ki a receptet, és hét végén irány a konyha! Ha nem ezt, akkor süssetek, főzzetek mást. A lényeg, hogy örömet szerezzetek vele!