Fokhagymás-rozmaringos pulykaszárny, mozzarellás tócsnival

Eredetileg nem ez lett volna a hétvégi menü, mégis e mellett döntött nejem, és nagyon jól döntött. 

Tisztázzunk valamit végre! Konyhánkban nem azért készülnek ételeink, hogy aztán recepteket írjak róluk, majd eldicsekedjek velük. Az viszont már más kérdés, hogy változatosan igyekszünk főzni feleségemmel, és mivel már elkészültek az ételek, mind az előkészületekről, mind pedig a végeredményről szívesen beszámolok, mások hasznára is. Szeretnék valami maradandót hagyni az utókorra! Mások mellett barátaim, sőt időnként bővebb családom tagjai is elolvassák írásaimat, ezeket használják kiindulópontnak, ételeik készítésekor. Amiket eddig leírtam tehát, azok mind kipróbált ételek, melyeket jó étvággyal el is fogyasztottunk mindig, családunk, vagy barátaink körében! A fotókon sincs semmilyen trükk a látvány kedvéért, minden ételt így szolgáltunk fel, mint ahogyan a képeken is látszik. 
Ezt mindazért bocsátottam előre, mert sokan azt hiszik, ha valaki gasztrobloggernek tartja magát, az csak azért ír, hogy kitűnjön mások közül, népszerűséget hajszoljon. 
Köszönettel tartozom elsősorban feleségemnek, aki egy jó ideje csak maga főzi a leírt ételeket, mivel én leginkább lélekben követem az ételkészítés folyamatát, valamint megörökítem képekben is azt. 
Mindezt azért teszem, hogy fotókon is be lehessen mutatni egy-egy étel elkészültét. Hátha, valaki éppen ezért kap kedvet hozzá! Ezért jelentettem meg tehát az utóbbi években, több mint ezer írást receptekkel, és környezetem életével kapcsolatban. Engem szórakoztatott, így örömmel tettem!

Nem most készült ugyan a hétvégi ebéd, én mégis késtem kicsit az írással, egy apró technikai malőr miatt. Ez közben megoldódott szerencsémre. Hiába! Nagyon ki vagyunk szolgáltatva mindannyian, a technika szeszélyeinek!
Egészen olcsó, mégis különleges, laktató ebéd készült a sütőben, viszonylag csekély anyagi ráfordítással. 

Elsőként, a pulykaszárnyak lettek betéve a "lerbe", és amíg ez sült, a tócsni előkészületeivel, és a sütésével is végeztünk. Azért írok többes számban, mert mozgásom még mindig kicsit korlátozott az enyhe stroke után, de mind gondolatban, mind pedig gasztroelméletben, továbbra is topon vagyok. Segíteni tehát tudok, és amennyire lehet, szívesen meg is teszem. Főként nem adom fel soha!

A tócsni köretként szolgált, de igen jól illett a szárny pikáns fűszeres-fokhagymás ízesítéséhez. Igazából nem is a hagyományos értelemben vett tócsni készült, mert igen lényeges különbségek vannak állagában, az eredetinek tartotthoz képest. Néhányan keverik a rösztivel ami szintén krumpliból készül, de (ez a leglényegesebb különbség!) a tócsni nyersből, míg a röszti főtt krumpliból van összerakva. A mi tócsnink még egy lényeges különbséggel bírt a megszokottal szemben, hiszen nem tartalmazott tojást. Lisztet sem. Bőven elég hozzá a krumpli keményítő tartalma, na meg a tejföl, amitől kellően összeállt, így kihűlés után kitűnően szeletelhető lett a tócsni. A mozzarella, ami a tetejére lett elosztva, már csak hab volt a tortán és ez is biztosította a kész köret stabilitását, így a könnyen szeletelhetőségét.
A pulykaszárnyak, meg közben vígan szoliztak a sütő melegében, de félidőben mellé került az újabb tepsi is, ezúttal már a körettel. Mivel már szinte azonnal leírtam a tócsni receptjét, így azt is gyorsan megmutatom.


Hozzávalók:

2,5 kg. burgonya,
300 g. mozzarella (2 csomag - mini) 
300 g. tejföl,
1 dl. tej,
200 g. vaj,
só, 
őrölt bors,
kevés fokhagymapor.

Elkészítése:
A krumplit megtisztítjuk, majd lereszeljük. (robotgépben, nagy lyukú reszelőt használtam)
Egy nagyobb peremes tepsibe vajat daraboltam, majd ráterítettem a reszelt krumpli felét. Megsóztam, megborsoztam, enyhén megszórtam fokhagymaporral, valamint a tejjel elkevert tejföl felét is ráterítettem. Ezután újabb réteg darabolt vaj, és reszelt krumpli következett. Miután ezt ugyanúgy megfűszereztem mint az előző réteget, ismét tejfölös borítást kapott, azután az egész tetejére, mini mozzarella golyókat osztottam el. 
Előmelegített sütőben, alufólia alatt sült 20 percig, majd a fóliát a legvégén levéve, hagytam kicsit megpirulni a tetejét. A tepsiben lett meghűtve, és szeletelés után köretként, fokhagymás, rozmaringos pulykaszárny mellé tálalva.

Nem lenne teljes az étel leírása, ha nem mutatnám meg, a fokhagymás pulykaszárnyak elkészítését is, ami már korábban a sütőbe került. Nem időrendben, de most annak a leírása következik nagyon röviden, mert ez aztán egyáltalán nem bonyolult. 

Hozzávalók:

 1,5 kg pulykaszárny,

1 nagy fej fokhagyma,
5 kanál zsír, (ebből kitűnő fűszeres zsír lett, ami így több vacsorára volt elég lila hagymakarikákkal, valamint friss paradicsommal)
só, 
frissen őrölt bors, 
3 kisebb csokor rozmaring.

A pulykaszárnyak bőségesen meg lettek tűzdelve fokhagyma gerezdekkel, majd egy nagyobb méretű sütőtálban, több kanál zsíron el lettek osztva egyenlően, majd a szárnyak tetejére rozmaring csokrok lettek ráterítve. Fóliával letakarva került az előmelegített sütőbe, ahol 200°-on sült 2 órán át. 
A fólia a sütés utolsó perceiben lekerült a szárnyak tetejéről, majd tálalás előtt a rozmaring csokrok is el lettek távolítva. A sütés közben a rozmaring különleges aromája addigra átjárta a szárnyak egészét, a fokhagyma összehasonlíthatatlan ízével együtt.

A szárnyak sütése közben elkészült tehát a köret is, amit ugyanabban a sütőben, egyszerre sütöttünk meg, a fokhagymás-rozmaringos pulykaszárnyakkal. Komplett étel készült hát egyszerre, ütemezett előkészületek árán, mely rövid hűtés után szeletelhető volt a tálaláshoz. Minél tovább hűl a tócsni, annál könnyebben vágható!
Nem szabad elfelejtkezni a fűszeres, fokhagymás finom zsírról sem, ami egy darabig a hűtőben pihent, és néha megmutatta magát, egy-egy zsíros kenyér erejéig, mely friss paradicsommal, és lila hagyma karikákkal kínálta magát reggelire, vacsorára.  

Már a legelején is kiderülhetett, hogy hagytam egy kisebb szünetet az írás elkezdése, és befejezése közt, mert apróbb technikai problémáim voltak a klaviatúrával. Közben ez megoldódott, és most új billentyűzetet püfölök a régi helyett, amit már szinte teljesen szétvertem. Mint minden újat, ezt is gyorsan megszokom de egyenlőre még próbaüzemen van a cucc. Ez viszont biztató, és hosszabb ideig így is marad remélem! Ekkora szünetet nem tervezek a közeljövőben. 
Ételek készülnek továbbra is konyhánkban, melyekről igyekszem továbbra is beszámolni minél hamarabb!

Párolt zöldséges csirkemáj, a szabadban.

Pokoli meleg van! 
Nem is esne jól ebben az embert próbáló időben más, mint valami könnyű, nyári étel. A szabadban, a terasz árnyékot adó  teteje alatt készült a kaja, az előkészítést, pedig a lakás leghűvösebb pontján, a nappalinkban végeztük el. Jól esett volna egy kis hűsítő eső, de jég nélkül!
A kinti fotókon, kicsit látszik is a színeltolódás a zöld tető miatt, minden erőlködésem ellenére is. De ki foglalkozik ezzel? A képek így is élvezhetőek, a kaja pedig isteni! Csak én vagyok maximalista.

Annak idején, jó 20 éve vásároltam szinte fillérekért, egy szépséghibás, leértékelt elektromos főzőedényt, amit ilyenkor nyáron, 
a bográcsok mellett időnként előkapunk. Megszolgálta már régen az árát! Ráadásul rendkívül gyors, tehát praktikus is. Most is, kevesebb mint fél óra alatt elkészült a finom étel. Még víz is alig kellett alá, mert a zöldségfélék nedvességtartalma majdnem elegendő volt a főzéshez. Az előkészítés, bár igen egyszerű volt, még így is hosszabb ideig tartott kicsit, mint maga a főzés. 
A csirkemáj, sosem tartozott a legdrágább alapanyagok közé, viszont különleges íze, állaga mindenképpen a legkedveltebbek közé sorolja. A zöldségekkel együtt, pedig tökéletes harmóniába került, így átvették, sőt ki is emelték a másik aromáját. A zöldségek, ebben a formájukban megőrizték enyhén roppanós állagukat. Azt, amiért tulajdonképpen a legjobban szeretjük őket. Zöldségféle pedig volt az ételben, szép számmal. 

Lássuk szépen sorban miből készült:
- volt benne hagyma, cukkini, sárgarépa, karfiol, fehér, és piros friss lecsópaprika. Egyedül a paradicsom hiányzott belőle, hogy lecsós májnak nevezzük az elkészült ételt. Imádom a paradicsomot minden formában, de bevallom most nem éreztem hiányát. 
Egyszerű, gyors, finom, egyetlen hibája, hogy csak volt! Gyorsan elfogyott.
Azt azonban leírom, hogyan készült, hátha másoknak is kedve támadna elkészíteni!

Hozzávalók:

1 kg. csirkemáj,
1 fej karfiol,
4 db cukkini,
4 nagy fej hagyma,
6 szál sárgarépa,
1/2 kg. lecsópaprika,
kevés olíva olaj,
só,
őrölt bors.

Elkészítése:
A zöldségeket kockákra, vagy karikákra vágjuk, a karfiolt rózsáira bontjuk.
Kevés olajon, először a hagymát pároljuk meg egy kicsit, majd a sárgarépa, valamint a két szívű paprika, később a cukkini, és a karfiol került az edénybe. Enyhén meg lett sózva, és őrölt bors került rá. Rövid ideig párolódott együtt az edény fedele alatt, majd a megmosott szétvágott csirkemájak is rákerültek. Ha szükséges, kevés vízzel, vagy zöldség, esetleg hús alaplével pótoljuk az elfőtt nedvességet. 

Komplex egytálétel, ami magában őrzi a nyár ízeit, és a csirkemáj semmihez nem hasonlítható aromáját. Annak ellenére, hogy a máj semleges színe minden más alapanyagba is beleivódik, mégis egy színes, látványos, de legfőképpen igen finom étel a végeredmény.

Nasi a meccsek közben, és máskor.

Ideje lenne már írni valamit! 
Pontosan egy hónapja püföltem utoljára a billentyűket, igaz, hogy közben a technikám is kicserélődött. Most már harap az "új" gépem szerencsére.
Legkedvesebb évszakom ugyan a nyár, de legnehezebben, talán ezt az őrületes meleget viselem el! Így nem is erőlködök azért, hogy csak úgy szórakozásból írogassak valamit. Más sem tölti szívesen a szabadidejét a konyhában, vagy a forró sütő "árnyékában", inkább a hűs strandon. Mert "úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép, és jó!" 
Ebben az esetben viszont helyzet volt! Nem is akármilyen helyzet.

Mindenki focilázban ég, ami érthető is, és még olyanokra is átragadt ez a szenvedély, akik egyáltalán nem néztek eddig meccseket. Itt van például az első, és egyben az utolsó feleségem is.

Készített tehát valami apró meglepit, és bár én nem vagyok óriási meccsrajongó, volt aki elpusztítsa a nassolnivalókat rajtam kívül is. Egy jó pohár hideg sör mellett, már sokkal elviselhetőbb volt rágcsálni a nasit, mint fáradozni az elkészítésével. Éppen ezért, nem is erőltette magát halálra a "jóasszony"  sem a sütéssel, sem pedig az előkészületekkel. Csak úgy gondolomra összedobott valamit. 
A végeredmény, viszont talán éppen az egyszerűsége miatt kitűnő, és őrülten finom is lett! Egyszóval fenomenális. 
Alapjában véve, nem volt különösebben nagy "anyagigénye" a sütiknek, de finomságukban vetekedtek bármely drágább bolti nassolnivalóval.

Mindössze két csomag előhűtött (nem fagyasztott) leveles tészta, néhány karika szeletelt füstölt kolbász, kevés tejföl, és reszelt füstölt sajt kellett az elkészítésükhöz. 
Aktualitását, most éppen a meccsnézés adta, de bármikor máskor is elkészíthető, bármilyen más alkalmakra is.  

Gondolom, ideje rátérni a leglényegesebbre, a receptre, hiszen már sokan tűkön ülve várják. Jól gondolom?

Hozzávalók:

2 csomag előhűtött leveles tészta, (nyújtva, lapban)
400 g. szeletelt füstölt szárazkolbász,
1 pohár tejföl,
300 g. reszelt füstölt sajt.

A leveles tésztát kiterítjük, majd 4x4 cm-es négyzetekre vágjuk. A tészták közepére fél, vagy egy szelet kolbászt teszünk, majd a sarkánál fogva visszahajtjuk rá. (nem kell megkenni tojással!) 
A hajtásnál, körben villával lenyomkodjuk, hogy sütés közben ne nyíljanak szét a kis táskák. Tetejét enyhén megkenjük tejföllel, majd erre kisebb kupac reszelt füstölt sajtot teszünk.
Tepsiben, sütőpapíron, előmelegített sütőben, 200 °-on megsütjük, kb. 20 perc alatt. 

Egyáltalán nem a lustaság motiválta a "jóasszonyt," de kísérletképpen még kétféle változatot is készített hasomló összeállításban, de már jóval egyszerűbben. Ezt is ajánlom mindenki figyelmébe, mert ezt még az imént leírtaknál is sokkal egyszerűbb elkészíteni! Nekem személy szerint, a harmadik sütés sokkal ízletesebbnek tűnt, de ugye az én ízlésem nem mérvadó!

A második tepsivel úgy készítette, hogy kisebb négyzetekre (vagy csíkokra) kellett vágni a leveles tésztát, majd kisebb szelet (félbevágott) kolbászkarika került  a tésztákra, amire reszelt füstölt sajt kupacot tett. 

A következő adag is hasonló módon készült, csupán a sajt, és a kolbász alá, még egy kis kupac tejföl is került. 

Számomra, talán ez volt a legfinomabb. És nem csupán, a maga hihetetlen egyszerűsége miatt.
Csupán halkan jegyzem meg, hogy a többi is maradéktalanul elfogyott, de talán ez a legelőször. 

Ráadásul, még azok is szívesen megeszik, akik kifejezetten utálják a focit! Gondolom én együgyű!

Klasszikus, pudingos gyümölcskrémes.

Ami jelen esetben epres krémes, mint ez a képekből is nyilván kitűnik.
Igazi szezonális desszert, de vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy nyár kezdetétől hónapokon át, mindig van valamilyen friss gyümölcs, így alapanyag is a krémes elkészítéséhez. Tehát szezon sokáig lesz, így munkára fel!

Több okom is van ezúttal a blogírásra. Az első természetesen az, hogy elindult az egyik legkorábban érő tavaszvégi gyümölcs idénye, az eperszezon.

Mivel Drága Anyósom, bőven ellátott bennünket gyönyörű eprekkel, a friss eper íze, látványa arra sarkalta Páromat, hogy nekiugorjon egy epres krémesnek. Mellesleg nagyon jól tette! Állítom, hogy a legegyszerűbben elkészíthető desszertek egyike, ez az ínycsiklandozó finomság. Természetesen a szamócából magam is falatoztam rendesen, de csak úgy, ahogyan az evolúció során kifejlődött, illetve abban a formában, ahogy a leleményes kertészek, kinemesítették az idők hosszú során át a földiepret. A nálam sokkal szakértőbb (Bálint Gazda) szerint, az eper téves elnevezés. A gyümölcs, hivatalos botanikai megnevezése szamóca. Az eper az, ami a fán terem. Nékem mindegy!

Lényeg az, hogy igen finom. Persze azért nem árt óvatosnak lenni vele, mert előfordulhat, különösen ifjúkorban eperallergia is. Megint epernek neveztem a szamócát! De ez már így ivódott be a köztudatba, a piacon is így hívják. 

De elég a sok dumából, lássuk, hogyan készítette feleségem az epres krémest.

Hozzávalók:

6 db. XL méretű tojás,
7 kanál liszt,
7 kanál cukor,
1 csomag sütőpor,
3 csomag vaníliás pudingpor,
(a használati utasításban foglalt hozzávalókkal együtt)
friss szezonális gyümölcs, 
(jelen esetben földieper)
babapiskóta morzsa, a süti tetejére.


A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét felverjük a cukorral, majd ebbe belekeverjük a tojás sárgáját és a sütőporral elkevert lisztet.

A tepsibe sütőpapírt terítünk. Az összekavart piskótaalapot elosztjuk rajta, majd előmelegített sütőben megsütjük. Körülbelül 25 perc alatt sült meg a piskótalap, 180 fokon. A piskóta tetejére is sütőpapírt terítünk a sütés második harmadában. A tepsiben hűtjük ki, majd sima felületre (konyharuhára) terítjük, miközben a sütőpapír felső rétegét eltávolítjuk.
Közben, a használati utasítás szerint elkészítjük a pudingot, egyenlőre egy csomaggal. Ezt a piskóta tetején elsimítjuk. Amikor kissé megszilárdult, az epreket félbevágjuk, és egyenletesen elosztjuk a pudingon. Ezután, immár két csomagnyi felfőzött pudingot terítünk a gyümölcsökre. Amikor már ez is megkeményedett, a tetejére finomra darált babapiskóta, vagy kekszmorzsát szitálunk. (ez nem kötelező)
Kihűlés után szeletelhető, és fogyasztható.

A felkockázott kész krémeseket félbevágott, vagy egész gyümölcsökkel is díszíthetjük, az esztétikusabb tálalás érdekében.

Rendkívül látványos, nem mellesleg igen finom lett, a leírt módon a végeredmény, azaz a krémes!
A most megismert recept alapján, másféle gyümölcsökkel is készíthető a krémes. Alkalmas erre a meggy, cseresznye, őszibarack, málna, de a ribizli, később a szőlő, vagy más szezonális gyümölcsök is. Mindenkinek a fantáziájára bízom! Munka nem sok van vele, az eredmény pedig fenomenális!

A gasztronyugger álma / csirkefarhát, vagy csirkeaprólék leves.

Hosszú idők óta, a csirke legolcsóbb alkatrésze a farhát, vagy az aprólék.

Nem véletlen tehát, hogy akár több személy részére, már néhány száz forintból is szerény, de bőséges ebédet lehet készíteni ezekből az olcsó alapanyagokból. Annyira pofonegyszerű megfőzni, hogy az ember már-már szinte szégyelli leírni gondolatait róla, de mivel látom, hogy az idősebb korosztály is kezdi megismerni az internetezés rejtélyeit, miért ne írjak róla. Persze ez a közönség, nem csak komoly élettapasztalatokat szerzett az idők során, hanem az eltelt évek alatt, megtanult főzni is. Nekik tehát, szinte semmi újat nem fog mondani posztom. Éppen ebből a meggondolásból az írást nem csak a főoldalamon, hanem ugyanebben a formában, a kezdők számára fenntartott receptjeim közt is olvashatják a fiatalok, középkorúak, és idősek egyaránt.

A hó vége nem ismer korhatárt. Idősnek, fiatalnak egyaránt eljöhet, amikor szorít a nadrágszíj. (vannak persze kivételek, de nem nekik szól ez az írás!) Nálunk is többször előfordult már ez az állapot, nincs mit szégyenkezni miatta. "Szegény ember vízzel főz" - mondja a régi szólás, de hogy ne csak víz legyen a kondérban, jól jöhet a farhát, vagy a csirkeaprólék, mint a legolcsóbb alapanyagok egyike, és még csodás ízt is ad neki. Mint a kőleves a mesében. Személyenként, egy farhátból, vagy némi aprólékból, tehát igen finom leveskét lehet varázsolni. Azt azért javaslom, hogy ne csak egy adagot főzzünk belőle, hiszen hűtőben kitűnően tárolható, és lényegesen ízletesebb is, ha egyszerre több fő a fazékban, úgymond "van benne anyag is" Arról nem beszélve, hogy több alkalommal is fel lehet melegíteni a kiporciózott adagokat, így akár többször is jól lehet lakni vele. Szerényen bár, de elégségesen. Kisebb adagokban, még le is fagyasztható.

A farhát, és az aprólék, tehát igen szerény, de olcsó alapanyag. Azért, hogy némi jókedvet csináljak hozzá, leírom a recept előtt a következő vélt szellemességet;
"Nagymama mondj valami keményet! - Fagyasztott csirkefarhát."



Mindezek után jöjjön maga a recept, ami megdöbbentően hasonlít egy átlagos ragulevesre, csupán azzal a különbséggel, hogy nem kockákra vágott húsból készíti el az ügyes háziasszony, hanem a már sokat emlegetett farhátból.

Így készült:

Hozzávalók:

4 db. csirke farhát, esetleg 1 kg. csirke aprólék,
1 kg. vegyes leveszöldség (répa, fehérrépa, zeller, karalábé, 2-3 szem krumpli)
50 dkg. levestészta,
só,
néhány szem bors.

A húsokat (farhátakat, esetleg aprólékokat) többször átöblítjük, és hideg vízben feltesszük főni. Sót, kevés szemes borsot teszünk a vízbe, majd addig főzzük, amíg a hús kezd megpuhulni. Megtisztítjuk a zöldségféléket, majd a karikákra, vagy a hasábokra vágott (répa, petrezselyem gyökét, zeller, karalábé, krumpli) zöldségféléket is hozzáadjuk a leveshez. Adhatunk hozzá még egy jó marék friss, vagy fagyasztott, esetleg üveges, konzerv zöldborsót is. Amikor a zöldségek, és a hús is megfőtt, belefőzzük a levestésztát. A tésztával egy időben, apróra vágott petrezselyem zöldet is tehetünk a levesbe. Só helyett használhatunk ételízesítőt is.

Leves csirkeaprólékból.

Ha pedig véletlenül több pénzünk maradt a hó végére, elkészíthetjük a levest a csirke más, kicsivel drágább részeiből is, a leírtakhoz hasonló módon. Például darabolt egész csirkéből, aminek a nagyobb darabjait azután ki is ránthatjuk. De azért ezzel a levessel sem maradunk éhen. 
Hó vége ide, vagy oda!

Tepsis, lecsós csirkemáj.

Hosszabb időt kihagytam, bár nem szívesen tettem!

Vannak olyanok, akik nagyon közel állnak az ember szívéhez, én pedig történetesen a közelmúltban elveszítettem leghűségesebb társaim egyikét, barátomat, a tíz éves cocker spániel kutyámat. Köztünk tényleg a megszokottnál is sokkal szorosabb volt a kapcsolat, de döntenünk kellett. Hagyjuk még szenvedni rövid ideig, vagy könyörületesek leszünk vele. Az utóbbit választottuk. Jobb volt így, minthogy lássuk a szenvedését. Ő nem kesergett, mert nem is tudta volna elmondani bánatát, csupán hősiesen tűrte azt, amit esetleg mi emberek, már el sem viseltünk volna. Immár a kutyamennyországban kergeti a rigókat, és remélem jól érzi magát! Nyugodj Békében, illetve szórakozz kedvedre Kimi! Nem felejtelek el soha!

Az élet természetesen nem állt meg, közben viszont az imént részletezett okok miatt, kicsit elhanyagoltam gasztronómiai ámokfutásomat. Most lesz mit bepótolni, amit természetesen szívesen teszek. Terápiás célzattal is, hiszen az írás, mint intellektuális tevékenység segít feldolgozni a múltat, és egyébként is nagyon szeretek írni. Kikapcsol, felüdít, megnyugtat.
A most leírandó ételt, úgy két hete készítette Párom, de a fotózásnál akkor nem jutottam tovább, az érthető okok miatt. Még szerencse, hogy annyira sikerült már akkorra összeszednem magam!

Maga az étel egyébiránt, pofonegyszerű. Finom, és látványos is. Saját csoportomban, a Gasztropajtások közt akkor megosztottam az egyik képet a tányérról, és szentül megígértették velem, hogy nem csak a látvánnyal, hanem a hozzá tartozó recepttel is hamarosan szolgálni fogok. Nejem, aki az ötletgazda volt elhatározta, hogy nem utoljára készítette el tepsiben a májat, mert rendkívül gyors, laktató étel lett belőle. Most tehát eljött az ideje a tapasztalatok megosztásának, és köszönöm, hogy ennyire türelmesek voltatok! Az ételt most sem én készítettem ugyan el, de nálunk munkamegosztás van, és a feladat egy része rám hárul. Én foglalom írásba a kész munkát.
A tepsis, lecsós csirkemájat, tehát a következőképpen készítettük el.

Hozzávalók:
1 kg. csirkemáj,

1 üveg lecsó,
2 fej hagyma,
2 kg. burgonya,
kevés só,
frissen őrölt bors,
(esetleg szárított, morzsolt majoránna ízlés szerint),
1 kanál olíva olaj a tepsi aljára.

A megtisztított krumplit ízlés szerint kockákra, vagy karikákra vágjuk. A tepsi aljára olajat csorgatunk, majd ráterítjük a krumplit. Ezt enyhén megsózzuk, beterítjük karikákra szelt hagymával, és elosztjuk rajta a lecsót, majd jól összeforgatjuk.  
A szükség szerint megtisztított, félbevágott csirkemájat a lecsós krumplirétegre tesszük, enyhén megborsozzuk, és esetleg megszórjuk kevés majoránnával. Végig alufólia alatt sütjük addig közép meleg sütőben, míg mind a krumpli, mind a máj is meg nem sül. (puhul) A májat külön már nem sózzuk, mert a lecsós krumpli íze, aromája a fólia alatt elkeveredik az étel egészével. A fóliát nem tanácsos levenni a tepsiről, esetleg csak a leges legvégén. Ekkor viszont, már kapcsoljuk ki a sütőt! Így nem száradhat ki a máj, hanem csupán párolódik a krumplival, valamint a lecsó levével, pikáns aromájával együtt.

Isteni, laktató, gyors egytálétel lett belőle. Rendkívüli egyszerűsége, nem utolsó sorban ízletessége miatt, közkívánatra nem az utolsó alkalom, hogy ez a finomság tölti meg a sütőnket. A mennyiség éppen elég ahhoz, hogy ne csak ebédkor, hanem vacsorakor is megtöltse éhes gyomrunkat. Megunni pedig nem lehet!

Már megint pizza?

Igen, már megint!  Sokkal ritkábban ugyan, mintha pizzasütödét üzemeltetnénk titkon a nappalinkban, és lakásétteremként fogadnánk a mindennapos, kedves vendégeinket. Tény, hogy családom ifjabb tagjai szíven melegítenek fel időnként egy-egy félkész korongot mikróban, vagy a nemrég beüzemelt halogén sütőalkalmatosságban. 
Azért a hazai az más! Mindezekkel tisztában van mindenki a családomban is, de kellett egy különleges apróság is ahhoz, hogy nejem éppen most, pizzakészítésre adja fejét.

Leszoktam már ugyan a dicsekvésről, de nejemnek büszkén megmutattam a múlt héten, receptjeimért nyereményként kapott pizzavágó készletet, ami egy kör alakú deszkát, valamint egy pizzaszeletelőt tartalmazott. Ha nem dicsekedtem volna, akkor is észrevette volna természetesen, mert nincsenek titkaink egymás előtt. Megpendítette ugyan, hogy "akkor hétvégén felavatjuk" de töredelmesen bevallom, ez a mondat akkor elsiklott a fülem mellett. Mint ahogy elsiklott az is, hogy egyik barátom, talán izraelita vallási szertartásra szintén alkalmasnak találná a pizzakorongot, nyilvánvalóan nem az eredeti nemes cél szem előtt tartásával. 

Beüzemeltük tehát, az új szerzeményt.

Lássuk akkor először, az eredetinek tartott pizzatészta receptjét, ami alapján nekikezdtük!

Pasta per la pizza:

500 g. liszt,
2,5 g. élesztő,
kávéskanál cukor,
3 kanál olíva olaj,
1 kávéskanál só,
300 ml. víz.

Az élesztőt, enyhén cukrozott, kézmeleg vízben "beoltjuk."
Ezután elkeverjük a lisztet a  sóval, az olíva olajjal, valamint a felfuttatott élesztővel. 
Összegyúrjuk, és egy órát kelesztjük letakarva.
Újra jól átdolgozzuk, és golyókat formálunk belőle, amiket további negyed óráig kelesztünk. (fóliában, néhány napig tárolható így a tészta)
A tésztákat kör alakban, vagy a tepsi formájára kinyújtjuk, illetve kézzel formázzuk.
Enyhén beolajozott sütőpapíron tepsiben, vagy kemencében sütjük ki miután a feltéteket ráhelyeztük a pizzára. A sütési idő 25-35 perc, a pizzatészta vastagságától függően.
A leírt mennyiség így 2 testesebb, vagy 3 vékony pizzára elegendő, a feltéteket pedig mindenki szabadon választhatja meg, saját ízlése alapján.

A feltétek is rendkívül változatosak lehetnek. Ebben tehát nincs határ. Néhány eredetinek tartott olasz ízesítésű pizzát azért felsorolok. A legegyszerűbb, és talán a legősibbek egyike a margherita pizza. Ezt az Olasz nemzeti színekben pompázó pizzát, Margherita királyné látogatásának örömére készítette először egy nápolyi séf, a lehető legegyszerűbb módon. A pizzatésztára paradicsomot, mozzarellát, és bazsalikomot tett, és az így elkészített pizza rögtön el is nyerte a királyné tetszését.
Pizzafeltétként rengeteg anyagot használhatunk. Olasz honban tengerparti ország lévén, népszerűek a tenger különféle gyümölcseivel, de a húsok, és sonkák kombinációival, a sajtok sokszínű felhasználásával, de a vegetáriánusok kedvére szabott pizzák is rendkívül kedveltek. 

A pizza, elsősorban a kalandozó kedvű olasz legények miatt, szerte a világban gyorsan elterjedt. Népszerű lett a világ nagyvárosai mellett, a családok háztartásaiban is. Viszonylag gyors, kevésbé igényes, mégis nagyon finom étel.

Számtalanszor készítettünk már saját konyhánkban is különféle pizzákat, melyekről többször is írtam már. 

Legelőször, egy nagyon egyszerű tepsis pizzáról. 
Készítettünk már mini pizzácskákat is.
A mediterrán, de az ananászos pizza sem maradhatott ki.
 A pizza nem élvezhető természetesen, egy kitűnő pizzaszósz nélkül sem. 
Talán legközelebb mégis a töltött pizza (calzone) áll szívemhez.

Mint ezekből is kitűnik, nem vagyunk járatlanok a pizzakészítés fortélyaiban sem feleségem, sem én. Én még ugyan, egy idő óta csupán kímélő üzemmódban, csak szemmel, valamint ízlelőbimbóimmal, és rutinommal követem a konyhai munkát, és mivel időm bőven van rá, igyekszek minél szebb fotókat készíteni cikkeim illusztrálására.

Adós maradtam még a legutóbbi pizzasütés kétféle ízesítésű pizzájának leírásával.
Az egyik korongot, a pizzaszósz felvitele után, sonkával, kukoricával, majd reszelt sajttal borítottuk a sütőbe kerülés előtt, ahol 25 percig árválkodott.
A második pizzára a pizzaszósz mellett, ananász, reszelt párizsi, kukorica, és reszelt sajt került, mielőtt hőkezelésben részesült volna. 
Mindkettő nagyon finom lett, és a reszelt párizsival készítettet ínséges időkre is bátran merem ajánlani. Csirke far-hátból egyenlőre még nem készítettem pizzát, de már gondolkodom a receptjén!
Addig is, érjétek be ezekkel. Egyik sem drága, és mint minden pizza ez is nagyon tápláló, finom étel. Ráadásul, még gyors is. ÁFA sincs rajta. Étvágyunk is van hozzá, akkor mi kell még?

Galambleves a "gyógyító erő"

Hosszú éveken keresztül mindig úgy hallottam, hogy ha valaki beteg, vagy már éppen felépülőfélben van, galamblevest kell főzni számára. Ez jót tesz az egészségének! Ennek a hiedelemnek biztosan van némi tudományos alapja is. Nem vagyok ugyan súlyos beteg, de egy finom, tápláló galambleves soha nem árthat!
Tény, hogy valóban felépülőfélben vagyok, a húslevest pedig igen szeretem. Biztosan jót is tenne, sőt már ki is próbáltam a napokban. Nem rontottam el vele a gyenge gyomromat. Ez is tény!

Ezt sem kell másként készíteni, mint más hagyományos húsleveseket. Valamivel tovább kell főzni mintha más madárból főznénk, hiszen a galamb gyakorló sportoló, keveset lazsál. A húsa így lényegesen izmosabb, mint például egy sokkal többet lebzselő, gyenge csirkéé. Viszont egyáltalán nem zsíros. Megfőzve igazi esszencia. A hús a levesben, ennek megfelelően szintén más. A megfőzendő galamb, tollal borítva teljesen mindegy milyen színű. Ugyanolyan finom leves főzhető a békegalambból is, bár ez nem nagyon illendő. A postagalamb is alkalmas leves készítésére. Szárnyakat ugyan biztosan nem fogsz tőle kapni, de legalább jót tesz az egészségednek! Azokkal a galambokkal viszont nem érdemes táplálkoznotok, amiket időnként én reptetek. 
Látjátok? Máris javult az egészségem! A kedélyállapotom is a régi. Az életkedvem legalábbis jelentősen javult.
Hogy ez a galamblevesnek köszönhető, vagy esetleg másnak, ezt a tudósokra bízom. Én a galamblevest megettem, ami igen jól esett, a receptet pedig ezennel megosztom.

Hozzávalók:

2 db.  galamb,
1 kg. vegyes leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem gyökér, 1/4 zeller, 1/4 karalábé, 1 kis fej hagyma, kis csokor petrezselyemzöld)
3 marék levestészta.
kevés só, 
néhány szem bors.

Elkészítése:

A  konyhakész galambokat jól átmossuk akár több lében is, majd enyhén sós vízben, néhány szem borssal együtt feltesszük főzni. (ételízesítő használatát nem javallom!) Tanácsos hosszabb ideig, gyengébb lángon főzni, hogy az igazi esszencia, a "gyógyító erő" valóban kioldódjon a húsokból, és a csontokból. A főzés félidejében hozzáadjuk a leveszöldségeket, valamint a petrezselyem zöldjét is. Gyengébb lángon, mint például egy csirkével tennénk, addig főzzük míg a hús megpuhult, de nem esik szét. A levét ekkor leszűrjük, a húst különválogatjuk a zöldségektől. A leszűrt leveslébe 3 marék levestésztát főzünk bele. Ez a mennyiség így 4 fő részére bőségesen elegendő gyógyszer. A megfőzött zöldségekkel, és a félbevágott galambokkal együtt valóban gyógyító ebéd. 

Tényleg igen finom volt!
Még egy jó tanács a legvégére, kizárólag nektek, és ingyen. A Red Bullal se próbálkozzatok, mert a reklám szerint ugyan "szárnyakat ad" de erre még a mai napokig nincs tudományos bizonyíték. A galambleves gyógyerejére viszont van! Én legalábbis próbát tettem vele. Ártani, biztosan nem ártott!