Épp ideje, hogy írjak valamit a november közepén esedékes sütkérezésről is. Lesz dolgom, mert Kedvesem, Erzsébet lévén ilyenkor lázban ég. Nagyon jó háziasszony, és kezdi átvenni Anyósomtól a sütikészítés népszerű feladatát. Egyre többet süt, és egyre finomabbakat. Nem szégyelli keresgélni a recepteket, mert nem csak a felmenőitől örökölteket, hanem a mások által kipróbált dolgokat is szívesen elkészíti.
Itt van egy kis probléma, mert sűrűn találkozunk, hibás receptekkel. Sokszor, komoly gasztronómiai jártasság szükséges hozzá, hogy az esetleges hibákat kijavítsuk. Egyre több a receptes játék, verseny, ahova néha bottal csinált receptgyártók is jelentkeznek. Nem mindig tisztességes módon! Az egyik jelenség a lopás. A közelmúltban vettem észre, hogy az egyik receptoldalra a vélt nyeremény reményében, az egyik felhasználó, csak másolt recepteket töltött fel. Nem is akárhonnan, hanem Stahl Judit oldaláról. Tisztelem, becsülöm Judit minden irányú képességét, így a főzni tudását is. Tökéletesek ételei, kitűnő a stílusa, egyszóval az Ő receptjeiben maximálisan megbízok. Megbízok általam nagyra becsült bloggertársaim kipróbált, fázisképekkel illusztrált receptjeiben is, hiszen tudom, elkészítették, és ha esetleg nem úgy sikerült mint azt gondolták, nem osztják meg, csak a hiba kijavítása után. Nem minden esetben bízok meg viszont, a különféle receptversenyekbe beküldött receptekben, mert ott a mennyiség néha a minőség rovására megy. A beküldött receptekért pont, és nyeremény jár, ezért sokan olyan reciket töltenek fel, amiket ki sem próbáltak. Vagy úgy adják meg a hozzávalókat, hogy mások feltöltött receptjét alkalmazva, egyik hozzávalóból elvesznek egy keveset, másokhoz hozzáadnak valamennyit, ezzel már sajátjukként tüntethetik fel azt. Na ebből van a legnagyobb probléma! Különösen sütik készítésénél, fontosak a kimért mennyiségek. Ha sütiket készítünk, mi is kimérjük a hozzávalókat, de mi van, ha egy az előbb említett módon másolt receptről van szó?! Ezért, csak valóban, ellenőrzött recepteket használjunk. Olyanokat, amiket arra hivatott szakácsok, cukrászok, nem pedig egy promóciós játék ügyfélszolgálatának, valamelyik alkalmazottja hagy jóvá, sok esetben anélkül, hogy átnézné a receptet. Saját tapasztalatom, amit az imént írtam.
Ha írok, - esetleg ízlelés után - receptet egy általam megkóstolt ételről, (fordult már elő többször is) ellenőriztetem, és csak jóváhagyás után töltöm fel. Ebben az esetben mindenkit figyelmeztetek rá, hogy szubjektív recept, saját ízérzékemnek köszönhetően írtam az elkészítés módjáról.
Néhány éve, súlyos betegségem után vettem észre, hogy a sorstól kaptam a sok rossz után egy új jó tulajdonságot is, miszerint megérzem az ízeket az általam megkóstolt ételben. Ez az ízérzék, gondolatban is létezik, így össze tudok állítani fejben egy ételt. Ennek a képzelt ételnek is érzem az ízét. Ezért fordult elő többször is, hogy teljesen új ételt gondoltam ki, esetleg megálmodtam, hogyan készítsem el. Egyre többet álmodok az ételekről is. De kaptam egy rossz szokást is, miszerint blogomban, mindig nagyon bő lére engedem a mondandómat, és kacskaringós úton jutok el a lényegig, a valódi mondandóig, a receptig. Egy idő után rájöttem, hogy ha a receptet, az élkészítés módját dőlt betűvel írom le, akkor olvasóim, könnyen le tudják szűkíteni a lényeget.
Most tehát jöjjön a lényeg, a szubjektív süketelést később folytatom.
2 csomag leveles tészta (2x500 g.)
1 hosszú szál gyulai házikolbász
2 tojás sárgája
kevés reszelt sajt
A fagyasztott leveles tésztát kiolvasztom, majd lisztezett deszkán vékonyra (3-4 mm) kinyújtom.
Úgy szaggatom ki pogácsaszaggatóval, vagy likőrös pohárral, hogy a felhajtás is beleessen. Ezzel a kis pogácsák az egyik oldalukon rögzítődnek, és a sütés közben a leveles tészta csak a másik oldalon fog kinyílni.
A pogácsákat sütőpapírra sorjázzuk, megkenjük tojás sárgájával, megszórjuk reszelt sajttal, és előmelegített sütőben, 200 fokon készre sütjük.
Gyönyörű, egyik oldalon tátogó pogik lesznek belőlük.
Elkészíthető virslivel is, azt viszont érdemes ketchupba, vagy mustárba forgatni előtte.
Elárulom, valamivel több maradék keletkezik mint más esetben, de ezzel is lehet hasznos dolgot csinálni. A maradék leveles tésztát ismét össze kell gyúrni, ismét kinyújtani, majd egyszerűen köményes rudakat, vagy újabb pogácsákat lehet készíteni belőle. Tátikákat már nem, mert a tészta elveszti az újabb összegyúrás után levelességét, de omlós puhaságát nem.
Ha kicsit több idő van a készítésre, megcsinálható házi leveles tésztából is, de az lényegesen macerásabb, és nem biztos, hogy megéri.
Az eredmény viszont minden esetben biztos siker!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése