Fűszeres csibecomb batyu.

Szeretek kísérletezni. Ennek ellenére óvatos duhaj vagyok, mert a kísérlet azért kísérlet, hogy a megfelelő, kisebb mennyiségben végezzük el. Ha beválik, jöhet az az adag, amivel akár egy komplett vendégsereget is vendégül láthatunk. Ha nem végzem el a kísérletet, akkor be sem számolhatok róla, márpedig ez kedvenc tevékenységemmé, majdhogynem szenvedélyemmé vált. Eszembe jut valami, esetleg látok egy kósza fotót valamiről, és elkezdek agyalni. Fejben lejátszom többször is az étel elkészítési módját, természetesen többféleképpen, és eljön az az idő, amikor ki kell próbálni.

Láttam egy fotót, amin csirkecombok voltak tésztabatyuba beleállítva. Egy kedves megosztó, fordítást is kerekített mellé, a nyilvánvalóan Orosz anyanyelvű receptből. Köszönet érte! 
Nem lett volna rossz az ötlet, de apró kivitelezhetetlen, értelmetlenségekkel találkoztam benne. Eleve képtelenségnek tartom, hogy a batyu nyakát spárgával megkössék, mert azt utána még Houdini Mester sem varázsolja ki onnan. Én úgy gondoltam, ha megfelelően bekenem tojássárgájával ott ahol kell, nem fog szétesni a sütés során. Jól gondoltam! A leírásban az szerepelt, hogy a batyuba krumplipüré, és gombás ragu is került, de úgy döntöttem, egyenlőre egy egyszerűbb változatot próbálok ki. Egy biztos volt: a csirkecombot elő kell sütni, vagy főzni. Annyi idő alatt, amíg a tésztaburok megsül, a comb még nyersen marad. Így tehát a levesben főtt csirkecombok lettek a kísérlet tárgyai. A tészta tekintetében is több választásom volt. Gondolkoztam a leveles, vajas tésztán, mert könnyű vele dolgozni. Ennek ellenére úgy döntöttem, kelt tésztát készítek hozzá. Apró önfényezés következik: a mennyiségeket, oly jól sikerült megsaccolnom, hogy sem maradék, sem hiány nem keletkezett. Abban voltam még biztos, hogy a főtt csirkecombot, elég erősen fogom fűszerezni, mert a tésztaburok tompít az ízeken. Ez is bejött!
Akkor lássuk a folyamatot. Négy csirke alsócombot levesnek megfőztem. Úgy ahogy kell, zöldséggel, répával, zellerrel. Mielőtt szétfőtt volna kiemeltem a léből, és hagytam meghűlni.

Eközben 20 deka körüli lisztet összekevertem fél csomag instant élesztővel, kevés cukorral, és kicsivel több sóval, mint azt egyébként kenyértésztába tettem volna. Még őrölt borsot is tettem a tésztához, és nem bántam meg. Annyi meleg vízzel (kb. másfél deci) öntöttem fel, amennyivel összekavarva, jól gyúrható tésztát kaptam. Hozzáadtam még annak a tojásnak a fehérjét is, aminek a sárgájával, a sütés előtt megkentem a tészta azon részeit, amiket épp kellett. (nincs pazarlás!) Kicsit kelesztettem, majd ismét átgyúrtam. 

A meghűlt csibecombokat olajjal bedörzsöltem, sóztam, és apróra vágott snidling, és bazsalikom keverékbe forgattam. 
A tésztából négy egyforma cipócskát formáltam, majd kör alakúra nyújtottam. A tészta széleit megkentem a sárgájával, majd a fűszeres combot a közepére helyezve, felhajtogattam rá a tésztát. A csirkecomb vége kimaradt, amire óvatosságból alufóliát raktam. A batyuk felső végét jól összenyomtam, és mint kiderült jól okoskodtam. A tojás sárgája kitűnően összetartotta a sütés során.

Adott volt még egy probléma. Hogyan süssem meg, hogy állva maradjanak a combikák. Kicsi üveg csészékbe állítottam 
bele őket, és így kerültek az előfűtött sütőbe. A sütő aljára is került egy csésze, vízzel tele. Kb. 25 perc alatt a tészta ropogósra sült.
Ilyenkor az emberfia, rögtön kíváncsi lenne a végeredményre, de megtanultam, hogy türelmesnek kell lenni. Megvártam tehát míg kihűl és csak akkor vágtam meg. Mint kiderült, ezt is jól tettem. 

A kísérlet tehát a várt, pozitív eredménnyel zárult. A tészta is jó lett, a fűszerezés is kellemes, de lehet, hogy legközelebb más fűszerszámokkal is kipróbálom. A kakukkfű, a rozmaring, de a curry is eszembe jutott. 
A puding próbája az evés. Családom épp jelenlévő tagját kértem fel a kísérleti nyuszi szerepére. Mindkettőnk egybehangzó véleménye alapján, bátran kijelentem: igen finom lett!
Az, hogy Kimi kutyám is jól lakott a leeső csontokkal, az már csak a ráadás!