Oldalak

2013. június 17., hétfő

Csupaszív raguleves, kalap alatt. A Receptrangadóra. (1. forduló)




Szeretem a kihívásokat! Na meg a receptversenyeket. Ha mindkettő együtt van, akkor különösen. A minap, megszokott tevékenységemet végeztem, 
(itt ültem a gép előtt) és mivel hétvége volt, némi üdítő, hideg fröccs mellett tettem, megakadt a szemem egy felhíváson. Receptrangadó! Ez kell nekem! 
A szokásos protokoll után megnéztem a feladatot. Négy kötelező hozzávalóból kell levest főzni, bármi hozzáadásával. 
A hozzávalók: Tolnay chardonay (máris elájultam) kakukkfű, (eddig jó) tejszín, (még jobb) leveles tészta (???) Megakadtam. Nem sokáig, mert rögtön belekortyoltam fröccsömbe, ami azt jelenti, hogy direktbe kapcsoltam az agyamat, és hátradőltem. 
Közben elolvastam a hozzászólások egy részét. Hát! Nem kötelező mindenkinek fantáziát tartani a mellényzsebében, de ha nincs neki, legalább ne dicsekedjen! Voltak kevésbé minősíthető kommentek is, de engem nem keserített el. Állítom! Nem telt bele két perc, és tudtam, mit fogok készíteni, és hogyan. Természetesen olyat, amit még soha nem csináltam, ha már kihívás. Azért jól megrágtam magamban, és mivel pénzszűkében vagyok, a legolcsóbb alapanyagok közül választottam. Eszembe jutott gyermekkorom, amikor a csirke szíve nekem lett kiszedve a tányérba. Később volt veszekedés, mert ugye a csirkének csak egy szíve van szegénynek. Na itt nem lesz veszekedés!

A leveles tészta adott volt, de gondoltak rám, ezért akcióban volt (199 Ft.) A tejszín, 175, a chardonay is akcióban, a kakukkfű..... 
Itt töredelmes vallomás következik. Nem a megadott márkát használtam. Ezt akkor is vállalom, ha ezért kizárnak a nemes versengésből. (volna a feltöltött recepttel kapcsolatban néhány észrevételem, de ezekről később.) Tehát, a saját szárítású kakukkfüvemet használtam. Emellett vettem még 30 deka csirkeszívet, kemény 135-ért, így majd minden megvolt. Zöldség, répa, krumpli a kosárban itthon, így akár neki is kezdhettem. Először főzni, majd fotózni, a legvégén receptet írni. Ez a bevált sorrend. Közben már be is neveztem, a receptet is feltöltöttem, így könnyebb a dolgom, mert leírtam.



Ezekből készítettem:


1 cs. leveles tészta, (275 g)
2 dl. tejszín,
2 dl száraz fehérbor,
1 kk. kakukkfű,
30 dkg. csirkeszív,
2 sárgarépa,
1 petrezselyem gyökér,
5 db újkrumpli,
1 kis csokor újhagyma,
1 kk. szárított kapor,
1 ek. liszt,
kevés zsiradék,
1 tojás sárgája,
só, bors.








Így írtam le a munkamenetet:

A sárgarépát, és petrezselyem gyökeret megtisztítom, karikákra vágom. Kevés zsiradékon párolom, megsózom, és hozzáadom a csirkeszívet. Addig párolom, míg a szív fehéredni kezd. Felöntöm a száraz fehérborral, friss borsot őrlök rá, és fedő alatt 10 percig párolom, időnként megkeverve. Ezután, annyi vizet töltök rá, hogy bőven ellepje. Forrásig fedő alatt főzöm. Belekerül a krumpli, a kakukkfű, és a finomra vágott újhagyma úgy, hogy a zöldjéből is kerüljön hozzá. Ezekkel, újabb 10 percig főzöm. Mikor készre főtt, a tejszínt a főző léből keveset kivéve temperálom, és kevés liszttel, a levest behabarom. Ekkor teszem bele a kaprot, és felforralom. A tésztát kiterítem, és az edényemnél kicsit nagyobb tányér mellett körbevágom. A szélét körbekenem tojás sárgájával, a levest az edénybe szedve a tésztát ráborítom, majd körbenyomkodom. A tetejét is megkenve a tojássárgájával, 20 percig előmelegített sütőbe teszem. 2-3 fő részére bőséges kaja. A leveles tészta 2 edényre elegendő.


Tulajdonképpen ez volt a lényeg, de nálam nem lehet megúszni ennyivel. Szóval! Ha már feltöltöttem, természetesen szerény marketinget is végeztem, mert jól esne, ha szavaznának is, ha már ennyit dolgoztam. Nem vagyok híve az önfényezésnek, de sajna minden ilyen verseny úgy van kitalálva, hogy valamilyen közönségsikert is el kell érni, hogy labdába tudj rúgni. Bízom, hogy a szakértő zsűri, értékelni fogja munkámat! 
Már említettem, hogy találtam a már feltöltött receptek közt furcsa dolgokat. Nem csak itt, máshol is! Legtöbb bajom a plagizált fotókkal, receptekkel van. Számtalanszor elhatároztam már, hogy nem jelentetek meg kajaképet, csak emblémával ellátva, de a nagy szívem! Itt is sok olyan képpel, recepttel találkoztam, amit már láttam. És nem a feltöltő nevével fémjelezve. Lelkük rajta! Azért bánt, hogy mások fáradtságos munkáját, csak így el lehet tulajdonítani. Ez ugyanis, már tényleg lopás! Azt még megbocsájtható bűnnek tartom, hogy nincs valakinek fényképezőgépe, a saját receptje mellé keres a neten egy jóképű fotót, és feltölti. Akkor is illene megjelölni a forrást! De ez, amikor versenyre nevez valaki olyan recepttel, fotóval, amit nem Ő készített..... Döntsétek el...
Most, hogy kicsit ki is panaszkodtam magam, remélem minden visszatér a normális kerékvágásba. 
Érzem, hogy egész jó kis kaját csináltam. És ezt nem a nyeremény reményében tettem. Azért a jövő héten is meglesem, mik lesznek a megadott alapanyagok, így valószínű néhány hétig jelentkezek!

Ui.: Ne lepődjetek meg, hogy néhány hét múlva meg foglak szórni benneteket receptekkel, mert van néhány készen. Ígéretet tettem viszont, hogy addig nem blogolok róla, amíg abban a magazinban meg nem jelenik, ahonnan felkértek. Az ígéret pedig szép szó!


2 megjegyzés: