Betyárleves... vagy pandúrgulyás?

A bejegyzés címében kérdést teszek fel. Évek óta ismerem a betyárlevest, és többször elkészítettem már, de a minap láttam egy receptet, ami kísértetiesen hasonlított a most következőre, és azt pandúrgulyásnak nevezték. Mindössze annyi volt a különbség, hogy az borjúhúsból, míg az én betyárlevesem sertéshúsból készült. (Hiába! A pandúroknak, akkor jobban ment, mint a betyároknak. Most talán fordítva van!) 
Egy biztos! Ha megfelelően van elkészítve, akkor igen finom egytálétel. Évekkel korábban, (ha tehettem) kedvenc gyulai éttermemben ez volt a kiválasztott. (Sörpince) Más ételeket is szívesen ettem ott, és most, hogy megrohantak az emlékek elhatároztam, leírom a többi étel receptjét is hamarosan. Jön majd a gyulai finom falatok, és a betyárpecsenye is hamarosan!

Ez a cikk viszont most a betyárlevesről szól. 

Igen finom, pikáns raguleves. Állítom, jól lehet lakni vele. Soha nem tudtam mást legyűrni utána, még zóna (kis) adagot sem. Ha még mellé, a frissen sült bucit is odatálalják, akkor nincs mese. Még a Bilagit is szóba kerülhet! Fontos! Aki koleszterin gondokkal küzd, semmiképpen nem ajánlom a velő miatt. A betyárlevesben fontos szerepe van a velőnek. A hús puha, a zöldségek roppanós mivolta mellett, a velő különleges semleges íze, állaga határozza meg a leves milyenségét. Az enyhén savanykás, sós, kapros, a tejszín miatt selymes íz is utánozhatatlan.
Gondolom, kellően felcsigáztam mindenkit, és az ízlelőbimbók is beindultak, így jöjjön az, aminek jönnie kell. 

Hozzávalók:

30 dkg. sertésvelő, 

1 kg. sertéslapocka,

3 db. vöröshagyma, 

10 dkg. füstölt szalonna, 

1 evőkanál őrölt pirospaprika, 

2 db. zöldpaprika,

1 db. nagyobb paradicsom, 

5 gerezd fokhagyma, 

1 mokkáskanál őrölt köménymag,

só, őrölt bors

25 dkg. csiperkegomba, 

1 nagy marék zöldborsó és zöldbab, 

2 db. sárgarépa,

1 db. petrezselyemgyökér, 

2-3 babérlevél, 

kis csokor kapor, 

2 kiskanál mustár, 

2 evőkanál almaecet,

2 dl. főzőtejszín 

1 evőkanál finomliszt a habaráshoz,

2 tojás, liszt a galuskához,

igény szerint csípős paprika,

tejföl a tálaláshoz.

Így készül:

A főzést megelőzően a velőt leforrázzuk, (hártyáitól megszabadítjuk). A húst 2x2 cm-es darabokra vágjuk, a zöldségeket megtisztítjuk, karikára, vagy kockákra vágjuk. A szalonnát felkockázzuk és a belőle kisült zsíron megfonnyasztjuk a felszeletelt hagymát. Megsózzuk, és beletesszük a köményt. Hozzáadjuk a húst is, amit addig pirítunk, míg ki nem fehéredik. Felöntjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Beletesszük a babért, majd ha felforrt, a sárgarépát, és a petrezselyem gyökeret. Almaecetet, és mustárt adunk hozzá, és az apróra vágott paradicsomot, kicsivel később a kockázott zöldpaprikát. Beletehetjük az őrölt paprikát, a borsot, és a zúzott fokhagymát is, valamint a borsót, és a zöldbabot. Kóstoljuk! A hús, és a répa állapotát mérjük fel! Utána ízesíthetjük! Ha úgy érezzük majdnem kész, a felszeletelt gomba, és a kisebb darabokra vágott velő is belekerül, és a forró lével elkevert tejszínhez lisztet hozzáadva, majd azt csomómentesre eldolgozva behabarjuk a ragulevest. A végén hozzáadjuk az apróra vágott kaprot, esetleg friss petrezselyem zöldet is. A tojásból, lisztből, kevés sóval lazára kavart galuskát, beleszaggatjuk. Mindezekkel ismét felforralva, a levesünk kész.

Tálaláskor tejfölt adhatunk hozzá, valamint csípős zöld paprikát.

.