Tojásos galuska, újhagymaszár pestoval... a kísérlet folytatódik.

A mai végeredmény. Finom, tojásos nokedli.

Újhagymaszár pesto.

Ha az emberfia létrehoz valamit, amit rajta kívül eddig kevesen, vagy talán senki nem csinált, akkor kíváncsi. Kíváncsi a mű sorsára. 
Jelentem, az általam alkotott pesto, amit az újhagyma szárából készítettem, azóta óriási pályafutást járt be! Egy hét alatt, a második legnépszerűbb bejegyzésemmé vált, és mindenhonnan pozitív kritikákat kaptam rá, ahol csak megjelentettem. 
Leírásom alapján, el is készítettétek. Na ez a legnagyobb dicséret! Ha méltónak, (és nem csak érdekesnek) találjátok arra, hogy egy kísérlet eredményét, kipróbáljátok saját konyhátokban! Az újhagyma szárából készített pestoról, itt olvashatsz.

Felhasználásra vár.

Tehát! Ott áll a polcon a szerény mennyiségű pesto, további kísérlet áldozataként. Vár, kegyetlen sorsára. Arra, hogy megromoljon. Igen! Kíváncsi vagyok, vajon tartósítószer nélkül, szobahőmérsékleten, meddig fog elállni. Addig viszont, időnként mintákat veszek belőle. Nem laboratóriumi vizsgálat céljából, hanem mert furdal a kíváncsiság. Nem csak arra tartom méltónak művemet, hogy zsíros, pirítós kenyéren, vagy valami mellett a tányéron végezze, hanem további karriert kívánok biztosítani neki.
Így történt ez most is. Amellett, hogy megkívántam a tojásos galuskát, motoszkált bennem az is, hogyan próbálhatom ki benne a pestomat. 

Csirkepaprikás mellé kitűnő.

Kétféleképpen tettem: elsőként, a galuskába került belőle. Mikor kifőtt, és megkóstoltam, megállapítottam, igen jól sikerült. Ezt, a már tegnap elkészült, csirkepaprikás mellé tettem köretként.
Rögtön elképzeltem, a nemsokára készítendő ételeim mellé is. Meg fogják állni helyüket. A pesto hódító útjára indult! De ezekről, majd később. 
A galuskáról nem kell külön receptet írnom, mert minden magára valamit adó háziasszony, készített már. Itt a bizonyíték rá, hogy pasik is csinálhatják. Elvégre...
Rögtön, kétfélét készítettem. Ha már nokedli, legyen kövér! 

Szaggatásra várva.

Az elsőbe, tettem az említett pestoból. Ezt, finomlisztből csináltam. Jó gazdagon. Két tojásból, (csodaszép színű lett a nokedli, anyósom, házi kapirgálóinak végtermékétől) hat púpos evőkanál liszttel,  kevés vízzel, és mivel a pesto eleve sós, más fűszer nélkül kavartam ki, majd kanállal szaggattam, forrásban lévő sós vízbe. 
A minap láttam egy főzőműsorban, hogy egy neves szakács azt mondta: "ezzel még 15 percig főzzük" Ezt a galuska, az ételbe történt szaggatása utáni időről mondta. Rögtön felkaptam fejecskémet! Én, még ennyi ideig, sosem főztem nokedlit. Már Nagyanyám is megmondta, ha a galuska a víz színére feljön, rögvest szűrhetem is le. Öreganyámnak adok igazat! Ha pörköltbe, vagy levesbe, raguba főzök galuskát, akkor mikor beleszaggattam, akár le is vehetem a tűzről. A forró közegben, meg fog főni! Nem kell várni! Az más kérdés, hogy csak akkor szaggatom bele a galuskát, mikor eljött az ideje. A paprikás krumpliba is csak akkor, ha a krumpli, már megfőtt. Igaz?
De térjünk vissza a kísérletekhez. Az imént készített galuskát, csirkepaprikás mellé tálaltam. Nem fogok ódákat zengeni róla, de... Egyszóval, finom lett!

Néhány kép a galuska, és
a tojásos massza készítéséről.

Újabb kísérlet következett. Mivel az imént készített anyag, ami már tartalmazott újhagymaszár pestot, túl tömény lett volna ahhoz a tojásos nokedlihez, amibe más módon is terveztem pestot adni, újabb galuskaadagot készítettem. Ebbe finomliszt, és rétesliszt keverékét használtam. Több réteslisztet, kevesebb finomlisztet. Nagyon finom lett! Kicsit grízes állagú, de egészen másként, mintha darából csináltam volna. Omlott a számban! Megérte a próbát. Na meg a végeredmény is, aminek szánva lett a nokedli. A galuskát gyorsan kifőztem, majd kikavartam a tojás, tejföl, pesto keverékét. Ha azt hiszitek, a tojásos galuskát úgy kell készíteni, hogy a kifőtt galuskára rántottát téve összekeverjük, nagyot tévedtek! 
Az nem tojásos galuska!

Ezek már a végső fázisok.

A tojásos galuska az, amikor a kifőtt galuskát forró serpenyőben, lehetőleg libazsíron, kicsit átforgatva, hozzáadjuk a tojás, tejföl, fűszer keveréket, (ebben az esetben a pestot, de ha nem azzal készítjük, sót, borsot, vagy mást ami eszünkbe jut) majd addig sütjük, amíg a tojás burkot képez a nokedliken. Én friss újhagymát is szeltem a serpenyőbe, de lehet az elején pirított vöröshagymával, vagy lila hagymával is csinálni. 
A lényeg, a lényeg! A végeredmény, ami ebben az esetben, nagyon finom lett. A tojásos nokedli lágy, selymes ízét, nagyon feldobta a pestos, bő borsos íz. Már csak a fejes saláta hiányzott, de szentséget törtem. Nem is tudom, miért végződik minden tojásos galuska recept úgy, hogy: "fejes salátával tálaljuk"??? Mi van, ha nincs otthon saláta? Ne együnk tojásos nokedlit? Nekem jó volt úgy ahogy csináltam. A végén, még megszórtam újhagyma karikákkal, és teljes volt a gyönyör!
Megint elérkeztem ahhoz, hogy a felhasznált mennyiségekről is írnom kell. Jöjjön!

A galuskához: 
2 tojás,
3 ek. finomliszt,
6 ek. rétesliszt,
csipet só, kevés víz.
A hozzávalókat kikavarjuk, lobogó vízbe szaggatjuk. Ha a víz színére jönnek a galuskák, leszűrjük. A kikavart masszát, nem kell pihentetni! Azonnal szaggathatjuk!

A leszűrt galuskákat felforrósított serpenyőben, libazsíron, vagy más zsiradékon megforgatjuk, majd ráöntjük a következő keveréket:
2 tojás,
1 ek. tejföl,
1 ek. pesto. (ebben az esetben újhagyma szárából készült pestot használtam, de az eredeti módon készítettel is csinálhatjátok)

Ezt a keveréket hozzáadva a galuskákhoz, addig sütjük, míg össze nem áll a tojásos massza. Frissen őrölt borssal, friss, karikára vágott újhagymával tuningolunk rajta.
Én csak úgy magában kóstoltam, de biztos finom a fejes salátával is. Ha már annyira ragaszkodunk a beidegződéshez!