Tegnap jártam a piacon. Nem a vásárlás volt a fő célom, merthogy hó vége van, de két csomag újhagymát vettem, meg bosszúságomban, két csomó medvehagymát, amit gyökerestől téptek ki élőhelyéről. Annyira el volt fonnyadva, hogy féláron ideadták. (egyébként, a szemétbe került volna)
Ami viszont keverte a biztosítékot, az volt, hogy láttam az egyik termelőt, több kilónyi újhagyma zöldet a kukába dobni. Méltatlan ehhez, az egyébként kitűnő alapanyaghoz. Gyorsan elhatároztam, hogy népszerűsítem, ezt a nélkülözött finomságot. Merthogy, nagyon finom. Nem csak a szeletelt újhagyma, hanem a zöldje is. Másik bejegyzést is írtam róla, így nem ismétlem élményeimet, hanem az újhagyma zöldjéből készített pestomat
itt megnézhetitek.
Egy munkával, rögtön két finomságot készítettem. A pesto mellett, csináltam krumplisalátát is. Abból, ami van. Néhány szem krumplit megőriztem a legutóbbi főzéskor, az újhagyma rendelkezésemre állt, a tegnap kapott lestyán, oly szép volt, hogy nem maradhatott ki, a még ősszel elszórt petrezselyem magok, gyönyörű bokrot növesztettek. Így, majd minden megvolt a finom krumplisalihoz. Fehérbort is tartok mindig itthon, így a munka közben belém is, de a salátába is került a nedűből.
Erről már az életben nem fogok leszokni! Általában, nem receptet írok, hanem leírom, hogy készítettem ételemet. Most is így lesz.
A krumplit héjában, sós vízben feltettem főni. Addig felszeltem a további hozzávalókat. Az újhagymát vékony karikákra, a petrezselyem, a lestyán zöldjét, nem túl apróra vágtam. Kevés sót tettem rá, majd összeforgattam. Közben elkészítettem a pestot, és a krumpli is megfőtt. Meghámoztam, karikára vágtam, majd hozzáöntöttem kevés fehérbort, almaecetet, olíva olajat, és összekevertem a zöldekkel. Mivel az ucsó fokhagymát is elhasználtam a pestohoz, fokhagymaport szórtam rá, (ezt is én készítettem a múlt nyáron) őrölt borssal, és még egy kis sóval beállítottam a végleges ízt. Nem biztos, hogy holnap, nem kell kicsit utána sózni, mert a krumpli szívja magába a sót. Jól teszi!
Egy biztos! Ismét bebizonyítottam, hogy az újhagymának, nem csak a föld alatti része használható. A zöldje, ugyanolyan kellemes alapanyag, és mindent meg fogok tenni népszerűsítéséért.
Remélem, kicsit most is sikerült!
Ma ezt a két csomót dolgoztam fel, maradéktalanul. |
Ami viszont keverte a biztosítékot, az volt, hogy láttam az egyik termelőt, több kilónyi újhagyma zöldet a kukába dobni. Méltatlan ehhez, az egyébként kitűnő alapanyaghoz. Gyorsan elhatároztam, hogy népszerűsítem, ezt a nélkülözött finomságot. Merthogy, nagyon finom. Nem csak a szeletelt újhagyma, hanem a zöldje is. Másik bejegyzést is írtam róla, így nem ismétlem élményeimet, hanem az újhagyma zöldjéből készített pestomat
itt megnézhetitek.
Fázisok a krumplisali készítéséről. |
Egy munkával, rögtön két finomságot készítettem. A pesto mellett, csináltam krumplisalátát is. Abból, ami van. Néhány szem krumplit megőriztem a legutóbbi főzéskor, az újhagyma rendelkezésemre állt, a tegnap kapott lestyán, oly szép volt, hogy nem maradhatott ki, a még ősszel elszórt petrezselyem magok, gyönyörű bokrot növesztettek. Így, majd minden megvolt a finom krumplisalihoz. Fehérbort is tartok mindig itthon, így a munka közben belém is, de a salátába is került a nedűből.
Erről már az életben nem fogok leszokni! Általában, nem receptet írok, hanem leírom, hogy készítettem ételemet. Most is így lesz.
A krumplit héjában, sós vízben feltettem főni. Addig felszeltem a további hozzávalókat. Az újhagymát vékony karikákra, a petrezselyem, a lestyán zöldjét, nem túl apróra vágtam. Kevés sót tettem rá, majd összeforgattam. Közben elkészítettem a pestot, és a krumpli is megfőtt. Meghámoztam, karikára vágtam, majd hozzáöntöttem kevés fehérbort, almaecetet, olíva olajat, és összekevertem a zöldekkel. Mivel az ucsó fokhagymát is elhasználtam a pestohoz, fokhagymaport szórtam rá, (ezt is én készítettem a múlt nyáron) őrölt borssal, és még egy kis sóval beállítottam a végleges ízt. Nem biztos, hogy holnap, nem kell kicsit utána sózni, mert a krumpli szívja magába a sót. Jól teszi!
Elkészülvén. |
Egy biztos! Ismét bebizonyítottam, hogy az újhagymának, nem csak a föld alatti része használható. A zöldje, ugyanolyan kellemes alapanyag, és mindent meg fogok tenni népszerűsítéséért.
Remélem, kicsit most is sikerült!
Nagyon jól néz ki ,köszönöm a leírást!
VálaszTörlésEl fogom készíteni!
Kérlek, írd meg, hogy sikerült!
TörlésKedves István!
VálaszTörlésMost találtam a blogodra, mert az újhagyma zöldjét sajnáltam volna kidobni. Úgy látom, nem vagyok egyedül a véleményemmel! :)
Bújom a többi blogodat is, átsüt rajtuk a derűd, még a kórházi ételeknél is.
Minden jót kívánok!
Rami
Köszönöm! Örülök, ha tetszenek írásaim. Látom, rátaláltál más bejegyzéseimre is. Ezek szerint, elég jól sikerült, az átjárhatóságot biztosítani blogjaim közt.
Törlés