2013. április 27., szombat

Krumplisaláta újhagymával, lestyánnal, petrezselyemzölddel.

Tegnap jártam a piacon. Nem a vásárlás volt a fő célom, merthogy hó vége van, de két csomag újhagymát vettem, meg bosszúságomban, két csomó medvehagymát, amit gyökerestől téptek ki élőhelyéről. Annyira el volt fonnyadva, hogy féláron ideadták. (egyébként, a szemétbe került volna)


Ma ezt a két csomót dolgoztam fel, maradéktalanul.

Ami viszont keverte a biztosítékot, az volt, hogy láttam az egyik termelőt, több kilónyi újhagyma zöldet a kukába dobni. Méltatlan ehhez, az egyébként kitűnő alapanyaghoz. Gyorsan elhatároztam, hogy népszerűsítem, ezt a nélkülözött finomságot. Merthogy, nagyon finom. Nem csak a szeletelt újhagyma, hanem a zöldje is. Másik bejegyzést is írtam róla, így nem ismétlem élményeimet, hanem az újhagyma zöldjéből készített pestomat
itt megnézhetitek. 


Fázisok a krumplisali készítéséről.

Egy munkával, rögtön két finomságot készítettem. A pesto mellett, csináltam krumplisalátát is. Abból, ami van. Néhány szem krumplit megőriztem a  legutóbbi főzéskor, az újhagyma rendelkezésemre állt, a tegnap kapott lestyán, oly szép volt, hogy nem maradhatott ki, a még ősszel elszórt petrezselyem magok, gyönyörű bokrot növesztettek. Így, majd minden megvolt a finom krumplisalihoz. Fehérbort is tartok mindig itthon, így a munka közben belém is, de a salátába is került a nedűből.

Erről már az életben nem fogok leszokni! Általában, nem receptet írok, hanem leírom, hogy készítettem ételemet. Most is így lesz.
A krumplit héjában, sós vízben feltettem főni. Addig felszeltem a további hozzávalókat. Az újhagymát vékony karikákra, a petrezselyem, a lestyán zöldjét, nem túl apróra vágtam. Kevés sót tettem rá, majd összeforgattam. Közben elkészítettem  a pestot, és a krumpli is megfőtt. Meghámoztam, karikára vágtam, majd hozzáöntöttem kevés fehérbort, almaecetet, olíva olajat, és összekevertem a zöldekkel. Mivel az ucsó fokhagymát is elhasználtam a pestohoz, fokhagymaport szórtam rá, (ezt is én készítettem a múlt nyáron) őrölt borssal, és még egy kis sóval beállítottam a végleges ízt. Nem biztos, hogy holnap, nem kell kicsit utána sózni, mert a krumpli szívja magába a sót. Jól teszi!


Elkészülvén.

Egy biztos! Ismét bebizonyítottam, hogy az újhagymának, nem csak a föld alatti része használható. A zöldje, ugyanolyan kellemes alapanyag, és mindent meg fogok tenni népszerűsítéséért.
Remélem, kicsit most is sikerült!


4 megjegyzés:

  1. Nagyon jól néz ki ,köszönöm a leírást!
    El fogom készíteni!

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!
    Most találtam a blogodra, mert az újhagyma zöldjét sajnáltam volna kidobni. Úgy látom, nem vagyok egyedül a véleményemmel! :)
    Bújom a többi blogodat is, átsüt rajtuk a derűd, még a kórházi ételeknél is.
    Minden jót kívánok!
    Rami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, ha tetszenek írásaim. Látom, rátaláltál más bejegyzéseimre is. Ezek szerint, elég jól sikerült, az átjárhatóságot biztosítani blogjaim közt.

      Törlés